81. A férfi és a nő

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/OPz7WvB-4VA csatornán.

A liberális démonkráciában a hatalom igyekszik eltüntetni az ember testi (anyagi) és szellemi különbségeit, előnybe részesítve a testi oldalt, továbbá összemosni a férfi és nő közötti nemi különbségeket. Ez nem más, mint a hatalom által elvárt nemi egyenlőség, az egyneműség, az unisex nézet kialakítása és még alacsonyabb fokon a homoszexualitás tömegek általi elfogadtatása. Ezen utóbbira látunk példákat a külföldi és a hazai homoszexuális felvonulások alkalmával. Továbbá, az emberi butaság és a szellemtelenség példáját tapasztaljuk egyes amerikai TV csatornáknál, mint a CNN-nél is, ahol egy műsorvezető milliók előtt sem rejti véka alá homoszexualitását, ezzel is ösztönözve másokat is, hogy társadalmi státusukat nyilvánosan vállalják. De kit érdekel, ha valaki homoszexuális? A homoszexualitás nem társadalmi státusz, hanem betegség. Minden korban voltak és lesznek ilyen betegek. Ezt tudomásul kell venni, és nem kell nyilvánosan ünnepelni, vagy hirdetni. 

Hogy ma mégis itt tartunk, az csak az "oszd meg és hatalmaskodj" hatalmi törvény újabb megtévesztési kísérlete. Nem véletlen tehát, hogy ilyen felvonulások és nyilvános megjelenések voltak és lesznek a jövőben is, mert ez meg van engedve. Ennek az eltévelyedésnek forrása többek között Freud és Jung nevéhez is kapcsolódik, valamint ahhoz az értelmezéshez, amit pszichoanalízisnek neveznek. Az elv szerint a szexuális szabadságra azért van szükség, mert a szexualitás a tudatalattiban elsőbbséget élvez, illetve az embert mozgató erő az ösztönös tudatalatti, amit libidónak neveztek el. Freud szerint az embernek nincs öntudata csak felettes énje. Ezzel az állítással a pszichoanalízis megtagadja a lélek kettősségéből az univerzális én létezését, a transzcendenciát, valamint az öntudatot, ami a hit. A pszichoanalízis mindannak feladását támogatja, ami a személyiség kialakulásához szükséges lenne, elfeledve azt, hogy az alacsonyabb rendű individualitással nem lehet sem megérteni, sem megmagyarázni a magasabb rendű személyiséget, de a körülöttünk levő világot sem. Ne feledjük el, hogy a pszichoanalízis egyike volt azon liberális eszközöknek, amelyet az Egy hagyományának felforgatására, az ember elidegenedésére használt fel a manipulatív hatalom.

A fentiekkel szemben a normális, belső és igaz ember tudja, hogy önmagában egyaránt hordozza a nőt is, és a férfit is. A teremtéskor az Egy szellemi és nem testi embert alkotott, ezért mindenki egy kicsit férfi is és egy kicsit nő is. Amikor ezt a belső kettősséget megtaláljuk, akkor beszélhetünk beteljesülésről. Ezzel szemben a tudatlanok az embert a külső nőben vagy férfiban keresik, a hímben és a nőstényben, ahol a férfiasság gyakran a testre, a hímségre szorítkozik, a fajfenntartó képességre (ezt a külső testiséget a mai nők különösen szeretik). De hasonló mondható el a nők viselkedéséről is, beleértve az öltözködést is, ahol hangsúlyos lett a nősténység mutogatása, amit a férfiak szeretnek élvezni. Egyik sem az igazi embert mutatja, hanem a hamis látványt. Abban, hogy világunkban sikerült elérni a férfi és nő közötti megosztottságot, hogy a mai szerepcserében a nő viseli a nadrágot, a férfi pedig a szoknyát, jelentős szerepe volt a nem pogány keresztény vallás morális tanításainak is, amely odáig süllyesztette az Egy adta férfi és nő szexuális kapcsolatát, hogy csak testi tiltásokat tudott megfogalmazni. Mintha lelki vagy szellemi kapocs nem is létezne férfi és nő között. 

A vallás az embert alkotóira szedte szét és farizeusságból a szexualitást a bűn és erény kritériumává tette. Érdekes módon a régi szövetségben, aki nemzésre képtelen volt, azt bűnösnek tartották, a muszlim vallás pedig egyenesen támogatja a szaporodást, sőt vallási kötelezettséggé tette. A következmények láthatók: az európai lakosság évről évre fogy, és elkényelmesedve anyagba süllyed, a muszlim pedig szaporodik és harcol az életéért. Megjegyzés: a XX. században a keresztényellenes, marxista frankfurti iskola tagjaként híressé vált szabadkőműves Herbert Marcuse (1898-1979) filozófus, szociológus és politológus a nők felszabadítása címén, az új baloldal elnevezésű mozgalom segítségével, már az 1960-as években arra törekedett, hogy a hagyományos európai kultúrát nők által dominált rendszerré alakítsa át. Marcuse adta ki az 1968-as diákmozgalmak idején azt a jelszót, hogy „Make love, not war” (Szeretkezzél, és ne háborúzzál!). 

Az is figyelemre méltó, hogy az egyház az emancipációt sem, de az élettársi kapcsolatot sem ellenezte, vagy ha igen nem elég hatékonyan, így az emancipált nő minden további nélkül megengedhette magának, hogy többször is elváljon, illetve elküldje férjét a háztól. A tévúton járok, elfelejtették, hogy a szexuális élmény erőssége annál nagyobb minél inkább differenciált a férfi és a nő, vagyis minél inkább férfi a férfi, a nő pedig minél inkább nő. Másképp mondva, minél inkább elkülönül a relatív férfi és nő az abszolút férfitól és nőtől. Talán kijelenthető, hogy a transzcendencia szempontjából a modern (relatív) nő az abszolút nőhöz képest hátrányban van, mert kevésbé tudja, hogy az ő feladata is a szellemi és anyagi teremtés, a megfeszülés és a megváltás. A férfival egyenjogúságot nyert nő - amire az Egy előtt nincsen szükség - lemondott arról az elsőbbségéről, hogy nő legyen, aki már biológiai adottságából eredően is arra teremtetett, hogy kivárja a kilenc hónapot. Aki benne van, vagy már túl van a kilenc hónapon, az nőnek számítható. A nőnek nem kell a férfit utánozni, mert attól ő még nem lesz férfi, és ezzel az utánozó viselkedésével épp azt számolja fel, amire a férfi vágyik. A férfinak pedig hasonló módon nem kell nőként viselkednie, mert férfiasságát számolja fel.

A nőnek sem, de a férfinak sem érdemes a kiegészítő pár szerepét feladni. A férfi a cselekvő pár, a nő pedig a cselekvést befogadó, a beteljesülő pár. Abban az esetben, ha mindketten cselekszenek, mindketten mozgásba lendülnek és nem fognak találkozni. A modern, liberális nő cselekedeteivel a nemiségét tagadja meg és mond le róla, pedig csak azt kellene felvállalnia, hogy egyenrangú társ legyen hivatásának teljesítésében. De mivel gyakran nincsen szellemi és cselekvő férfi, így neki kell felvállalnia a vezető szerepet is, ami által a nő olyan pótcselekvésekre kényszerül, ami számára idegen. A legtöbb nő ebben a kettős szerepvállalásban elvesz, lásd azokat, akik vezető beosztásban vannak és ugyanakkor a családanya szerepét is szeretnék betölteni, vagy azok, akik egyedül nevelik gyermeküket vagy, mert elváltak, vagy, mert kényelmesebb a régi mama hotelben. Közismert, hogy ma a válások többségét a nők kezdeményezik.

Akik az emancipációt hangoztatják, ne feledjék el, hogy a nő és férfi közötti egyenrangúság gazdasági indokkal jött létre, éspedig azzal, hogy a tőkefelhalmozódáshoz már nem volt elegendő a férfi munkaerő. A még nagyobb profit eléréséhez szükség volt a női munkaerőre is, a nő munkába állítására. Ha a nő is munkát vállalt, akkor a családban a gyermekekre, de nevezhetjük a munkaerő utánpótlásra is, valakinek vigyázni kellett. Így jöttek létre az intézményesített óvodák, majd ehhez kapcsolódóan az iskolák. Ebben az esetben, mint hasonló sok másban is, a tőke nem vállalta fel a munkaerőképzés költségeit, hanem, azt a nemzetállam költségére bízta és bízza ma is. Neki csak a profitot előállító kész munkaerő kell. Arról is keveset szoktak beszélni, hogy az intézményesített gyermeknevelés mennyiben tett jót a családok összetartozásának és a gyermekek nevelésének. Ma, mivel sok esetben nincs más lehetőség, szemünket behunyva bízzuk rá gyermekünk nevelését az óvodára vagy az iskolára. Hogy az intézményesített neveléssel a láthatatlan hatalom képviselői mennyire vissza tudnak élni, azt látjuk az óvodákban és iskolákban megjelent gender reklámok esetében is, illetve a tankönyvkiadás háttérhatalmi kézben tartásával. 

A XX. és XXI. század nőjének új társadalmi és biológiai státusa csak alternatíva, túlélési lehetőség, de nem megoldás. A munkássá, politikussá, katonai szakemberré, rendőrré nevelt nő eszköz abban a liberális folyamatban, amely, ha tehetné, az egyenlőség nevében a férfiakat is képessé tenné a gyermekszülésre, és sterilizálná a nőket, amivel talán a túlnépesedés kérdését is megoldaná. A hatalom a nővel, a „gyengébb nemmel” bontatta meg azt a férfi és nő egységet, amelyre az Egy teremtette az embert. Egyedül a hatalomnak érdeke, hogy a nő és a férfi közé álljon, illetve hogy a család egységét megbontsa. Ha a nő vagy a férfi nem veszi észre a felállított csapdát, tudatlanságában ő lesz az, aki a család egységét megbontja.