78. Elvették az Urat

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/c33DvazqDI4 csatornán.

Amint említettük, a vallási és a világi háttérhatalom feladatot adott nekünk, hogy az Urat önmagunkban visszaszerezzük, egyetemességünkben megtaláljuk, ezáltal segítsünk magunknak és másoknak is a tisztán látásban, a háttérhatalom páncéljának szétszakításában. Ahhoz, hogy a kulisszák mögé lássunk, és érdemi válaszokat kapjunk az Úr visszaszerzésében számos kérdést kell feltennünk és megválaszolnunk. Például:

1). kinek és miért volt érdeke elvenni az Urat? Beavató Mesterünket mindig hatalmi céllal vették el, sajátították ki, állították a maguk szolgálatába és mindig az a szűkebb közösség, akik hatalomra, anyagi gazdagságra vágytak. A tömeg, a nép és a hatalom viszonyában van egy bebetonozott szabály: a hatalom mindig a tömegből él, de nem a tömegért. Így a hatalom érdeke ütközik a tömeg, a nép érdekével. Mivel a tömegember önmagát irányítani képtelen, valakinek pl. a hatalomnak, az intézményesített államvallásnak, az apparátusnak őt vezetni kellett, pontosabban saját hatalmi érdekei mentén kellett a népet megvezetni. A hatalom saját érdekeit úgy állította be, tálalta a nép elé, mintha azok, a nép érdekei lennének. Mi több, a tömeggel azt is elhitették, hogy mindig az a jó megoldás, amit a hatalom ajánl. Ez a manipulációs szabály évszázadok óta működik, például úgy, hogy az a legrátermettebb politikus, akit a hírekben a legtöbbet emlegetnek, vagy az a gépkocsi, amelyet a legtöbbet reklámoznak. Ahhoz, hogy a tudatlan embert dogmák, fősodor gondolkodással megvezessék, hazugságban tartsák, azt is sikerült vele évszázadokon át elhitetni, hogy az Egy által rábízott feladatok elvégzésér.e képtelen, és csak szolgáltatók, közvetítők pl. a vallási és/vagy világi hatalom apparátusának segítségével képes saját képességeinek birtokába jutni. Így a vallási hatalom pl. a bűnök bocsánatával, a világi hatalom pedig munkahely teremtéssel, és fogyasztásgenerálással. Egyik hatalom sem mondja azt el, hogy mindez azért van, hogy a hatalom létezni tudjon. Hogy a mindenkori apparátus sötét, individuális céljait elérje, az Egy képét és hasonlatosságát, az embert tudatlanságban és főleg félelemben kellett tartania. A XVII-XVIII. században a tudatlan elődeink már oda is eljutottak, hogy az Egy helyébe az anyagi embert tették, amivel megalapozták a humanizmust és a tudományos, liberális, máig tartó ateizmus és materializmus korát. A láthatatlan kéz című bejegyzésünkben utalunk az 1848-ban megalkotott manipulációt nem mellőző Kommunista Kiáltványra, amelynek ideológiáját ma valóságként éljük meg.

2). hogyan, milyen eszközökkel vették el az Urat? A szekularizáció előtt a vallásos apparátusnak sikerült a több évszázad alatt kidolgozott dogma (szabály) rendszerével, felépített hierarchikus apparátusával és tekintélyeivel, az Egy elárulásával és kisajátításával, az erkölcsös és etikus viselkedés hirdetésével, a tíz parancsolat betartásával, a tridenti zsinaton elfogadott bűnökkel a krízis állapotát fenntartani. Az illuminátusok által felvilágosodásnak nevezett modern kortól kezdődően pedig, altatással, az anyagba süllyedéssel, liberális világnézetek és eszmék terjesztésével, a racionális gondolkodással, az ész és az értelem fogalmi rendszerének folyamatos összezavarásával, pszichológiával, main stream gondolkodással tovább rontották a felébredésre vágyó ember esélyeit.

3). hogyan szerezhetjük vissza az Urat? Természetesen Beavató Mesterünk tanításainak, üzeneteinek dekódolásával, transzcendens értelmezésével, megértésével és mindennapi alkalmazásával. Beavató Mesterünk az egyetemes tudást az általa kiképzett tanítókra, elsősorban is a tanítványaira bízta. A tanítványokkal kapcsolatosan gyakran felmerül a kérdés, hogy Beavató Mesterünk miért egyszerű, tudatlan emberekre bízta tanításait? Talán azért, mert ezekben az emberekben megvolt a befogadó készség, másképp mondva, megvolt bennünk a nyitott egyetemes én és az azonosulás utáni vágy. Mert tanítványok akartak lenni, akik tanúságot tesznek Mesterükről. Ami Mesterünket és a tanítványokat összekötötte, az a tanítás átadása és a tanítás befogadása, az egyetemesség utáni vágy volt. Másodsorban, mindazokra az emberekre bízta, akik a tanítás lényegét és értelmét felfogják, ahogy fogalmazott „akinek füle van, hallja meg”. A tanítást első kézből hallók személyesen ismerték az Urat. Nekünk, akiknek nem volt alkalmunk az Urat személyesen megismerni, maradt az értelem általi megismerés, és mindig sajnálhatjuk, hogy nem voltunk ott a tizenkettő között. De a tanítás mivel örök, mi is azon módon részesülhetünk belőle, ha az értelmünk által képesek vagyunk lebontani, lehántani mindazokat a sallangokat, amiket elődeink hatalmi célból a tanításokra ráraktak, ami által elfedték a lényeget. Nem egyszerű feladat, mivel elsősorban annak felismerésével jár, hogy Mesterünk a tanítást nem az intézményekre, nem a hatalmi apparátusra, nem az önkiválasztottakra, nem a valamilyen változó vallásra vagy államra bízta, hanem a tanítványokra, ránk emberekre, akik Őt követjük. Ebből következik, hogy a tanítás személyes tehát közvetítőre nincs szükség. A tanításnak nem volt és ma sincs vallásalapítási célja, mert a tanítás állandó, a vallások pedig változók. Csak a tanítást kisajátító tudatlan ember gondolta úgy, hogy a tanítás csak akkor van biztonságban, ha az az ő kezében van. Az eltulajdonítás, a tanítás egyetemességének meg nem értése és ennek a meg nem értésnek továbbítása vezetett többek között mai tudatlanságunkhoz is.

Tudatosítanunk kell, hogy Beavató Mesterünk tanításai rólunk és nekünk, embereknek, a tanítványoknak szolnak. Nem az intézménynek és az intézményről, nem az apparátusnak és az apparátusról, nem az egyháznak és az egyházról szólnak, mert mindezek a hivatalosságok, a hatalmat képviselik, amelyekkel a kötöttséget, a szabályrendszert saját érdekükben fent tartják. Az Urat mindenki külön-külön önmagában tudja visszaszerezni, ha képes tanítvánnyá válni. Mindenki meghívást kapott, hogy az Urat a maga és/vagy mások részére visszaszerezze, vagyis hogy az Urat, egyetemes énjét önmagában megtalálja, ez által pedig tanúságot tegyen Róla. Vallásos nyelven fogalmazva: „minden hívő megbízatást kapott a tanúságtételre”. Az Úr mindenkiben benne van és tudjuk - nem csak hisszük- hogy az Urat vissza tudjuk szerezni. Az Urat tudással, öntudattal és nem vallásos hittel szerezhetjük vissza. A tudás és a hit eltér egymástól, mert a tudás bizonyosság, igazság és szabadság, a hit csak feltételezés, lehetőség, potencia. A tudás imája a Mi Atyánk, a hit imája az apostoli hitvallás. Az előbbit parancsként Beavató Mesterünktől, az utóbbit, hatalmi érdektől és az egyenlőség kötelezővé tételével, a tudatlan embertől kaptuk. Ha tehát valaki eltévelyedésről vagy vallások nyelven bűnről beszél, akkor a bűn épp az, ha ennek az egyetemes meghívásnak nem teszünk eleget, ha nem válunk tanítvánnyá. A megváltás, az Egyhez való visszatérés csak akkor lehetséges, ha tanítvánnyá válunk, vagyis felfedjük egyetemes énünket önmagunkban, azonosulunk az Úrral, vagyis ha tanúságot teszünk. 

A világszemlélethez, erkölcsös viselkedéshez köthető kanonizált felszínes bűnök pl. a kevélység, a bujaság, a fösvénység, a restség mind abból erednek, hogy az emberi lélek individualitásba süllyedt és elfelejtette Beavató Mesterünknek az egyetemességre való meghívását. Ha eredeti bűnről lehet beszélni, akkor ennek a meghívásnak eleget nem tenni jelenti az eredeti bűnt. Az eredendő bűn az, ha nem leszünk tanítvánnyá, ha nem tesszük magunkat szabaddá. A hatalomnak azért volt szüksége az eredendő bűn feltalálására, hogy manipulálni tudja az embert. Az eltévelyedést összetévesztették az eredendő bűnnel. Amikor az első emberpár a Paradicsomból kiűzetett és került a létből az életbe azt az üzenetet kapta: menj, próbáld meg megad és térj vissza. Beavató Mesterünk tanításai és példamutató élete ezt az üzenetet ismételte, erősítette meg: az Egy visszavár, és én segítek neked a visszatérésben. Gyere velem.

Mindenki egyéni képességén, tudásán és bátorságán múlik, hogy képes-e a meghívást teljesíteni, képes-e tanítvánnyá lenni. Az elmúlt évszázadok azt bizonyították be, hogy a kollektív, a tömeges, az intézményesített, a közvetítők, a vallások általi visszaszerzés nem működik. A visszatérés egyéni feladat. Tömeges visszatérés, de predesztináció sincs. Az intézményesített visszaszerzés többek között azért is mondott csődöt, mert az apparátus a tanítást az emberek társadalmi, testi egyenlőségére alapozta és nem az Egy előtti egyenlőségre, vagyis arra, hogy csak egyetemes énünk általi visszatérésünkben vagyunk egyenlők. Amint, már szó volt róla, az emberek egymással testben ugyan egyformák, de lélekben, különösen egyetemes énjük tudatosításában különböznek, ezért a tanítvánnyá válás is mindenki számára egyéni lehetőség, de egyben egyéni feladat is. Tőlünk függ, hogy visszatérésünk valóság legyen.