77. A tudatlan ember

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/J5nCCo0ySR8 csatornán.

A tudatlan, anyagias tömegembernek fogalma sincs, hogy a pénzügyi és a tőke háttérhatalom évtizedek óta számára olyan értelmetlen világot épít ki, tanít és mutat be, amely az emberi tudatlanság és értelmetlenség eddigi legkifinomultabb, leginkább manipulált, tehát legsötétebb verziója. A nemzetek feje fölött működő háttérhatalom a modern, liberális és mesterségesen anyagba süllyesztett embernek álomvilágot ad el, lineáris tömeg világszemléletet, ahol az élet után nincs tovább, akár a régi szövetségben. Továbbá, racionális gondolkodást, logikát és ezen alapuló technológiákat, menedzsment rendszereket, valamint csodás fogalmakat, mint például az elkerülhetetlen fejlődést és a haladást, a profit és a hasznosság szükségességét, a hitel és a kamatmechanizmus elengedhetetlenségét. A legújabb, amit a modern rabszolgával elhitetnek, és különösen a fiatalokkal, hogy ami nincs az interneten az nem is létezik, sőt ha valaki nincs rajta a Facebook-on, Instagram-on akkor az sem létezik. E felfogás szerint a világ lakosságának csak egynegyede létezik. A hatalom abban is érdekelt, hogy a hatalmat fenntartó modern info- kommunikációs rabszolga testi szükségletei szerint éljen, akár egy fogaskerék a gépezetben, illetve ha fogalmi rendszerében van olyan, hogy én, akkor az az én a testével legyen azonos. Mivel két test, két fogaskerék azonos, a két én is azonos, vagyis egyenlő. Így az emberek egyenlők. A hatalom a rabszolgát arra ösztökéli, hogy folyamatosan mantrázza: a testem táplálása, szépítése, karbantartása, az én kényelmem a fontos. Mindent a testi kényelemnek kell alárendeljek, úgy, ahogy a Tv, rádió és internet reklámokban mutatják, pl. minél több gyógyszert fogyasztok, annál egészségesebben és annál többet fogok élni. Házat is olyant kell építenem vagy vásárolnom, ahol az eszközök, a felszerelések gombnyomásra működnek, ahol automata vezérlőegységekkel vagyok körbevéve, pl. nyílik a garázskapu és indul el az autó, telefonomról vezérelt a kerti öntöző és a kertkapu, sötétedik el a szoba, vagy kapcsolódik fel és le a villany és működik a lég kondi.

Emberünkben fel sem merül az a gondolat, hogy ennek a kényelemnek ára van. Vajon mit kell neki beáldozni ezért a kényelemért? Még nem jutott el, ahhoz a felismeréshez, hogy a kényelembe bele lehet halni és ezzel életét kockáztatja. Nem jutott el, mivel a halált is testéhez köti. Fogalma sincs arról, hogy testének „működtetése”, a fiziológiai szükségletek kielégítése nem azt jelenti, hogy él, hanem azt, hogy vegetál. Csak van, akárcsak a szék vagy az asztal a konyhában. Élete anyagi és anyagias, semmi több. Ugyanis, a több, ami az élet, az élő lélekkel kezdődik. Ezért mondják azt, hogy akkor élsz, ha nem tudod, hogy holnap mi lesz. Így az élet paradox, akárcsak a szeretet és nem tervezhető. Paradox módon kellene élni és szeretni. A modern ember pedig racionális és logikus gondolkodásából fakadóan szereti életét megtervezni, határidőket szabni, költséget és jövedelmet számolni, „hasznot termelni”, pénzét befektetni, egyszóval tudni azt, hogy holnap mi lesz. Szerinte az élet megtervezhető. Ahogy ő dönt, az úgy lesz. Téves szemléletéből adódóan a kiszámíthatóságra, racionalitásra, profitra alapozó testi emberünk nem tudja, hogy az ember a rábízott világot először mindig lelkében hagyja el. Még nem tudja, hogy léteznek két lábon közöttünk járó lelki halottak is, és talán ő is az. Mindezek ellenére emberünk úgy gondolja, hogy ő él, mert fent van a Facebook-on, munkahelyén krotália van a nyakában és a gépek nyilvántartása szerint ő létezik. Van email leveles ládája, ahol a többi emberrel és a hivatalokkal tartja a kapcsolatot, ahogy mondani szokták, kommunikál. Van postacíme, lakcím kártyája és TAJ száma. Létezik, mert a banknál hitele van, és havonta törleszti azt. Létezik, mert a hatalomra ácsingózó kalandor politikusoktól négyévente levelet kap, hogy rájuk szavazzon.

Tudatlan emberünk nem veszi észre, hogy felszínes, testi és anyagi világszemléletével tulajdonképpen az egyetlen létező valóságról, a kölcsönbe és kegyelembe kapott világáról önként mond le és áldozza fel az Egytől kapott egyetemességét, lelkét az anyag oltárán. Tanulnia kellene a megkülönböztetést pl. azt, hogy teste ugyan egyenlő egy másik testtel, akárcsak az orvosnak, aki a receptet felírja, de a lelke egyetemes. Ami egyenlő az a test, az anyag, a tartalom. Ami nem egyenlő, hanem egy egység, az a lélek, a forma. A test és a lélek között prioritás van: először mindig a forma, a lélek létezik, amit a tartalom, a test kitölt. A világ keletkezésekor is először a forma volt, amit a később megjelenő anyag kitöltött. Az anyag, a test a látható és megfogható egyenlőséget képviseli, a megfoghatatlan és láthatatlan lélek pedig a különbözőséget, a hierarchikus rendet. A modern, liberális tömegember teste imádatában és kényeztetésében élve egyetemességét sutba dobja és lemond az Egytől állandóan feléje is áramló szeretetről. Tudatlanságát önként vállalja. Vállalja, hogy süketen, vakon és bénán bolyongjon a világban. Nem veszi észre, hogy feladata van, és nem véletlenül van a világon, mert a véletlent is az ember találta ki. Vaksága miatt nem lát az orránál tovább, és bénaságában nem azon az úton jár, amely az Egyhez visszavezeti.

Hogyan jutottunk ilyen mélyre a XXI-ik században? Talán úgy, hogy gyengék, tudatlanok, felkészületlenek voltunk és a mindenkori vallási és/vagy világi hatalomnak sikerült bennünket becsapni, manipulálni. Az áltatás és az altatás, a hazudozás, a hatalmi manipuláció nem újdonság, és ilyen mélységeket, mint napjainkban, soha nem értünk el. A hatalmi manipulációnak ilyen magas fokozatait eddig nem volt alkalmunk megtapasztalni. Az emberi tudat manipulációs mechanizmusának megértéséhez Beavató Mesterünk előtti időkre kell visszamennünk és megkeresni azokat a sarokpontokat, ahol a manipuláció, az egyetemességünktől való megfosztás nyakon csíphető. Látni fogjuk, hogy akkor, amikor a kereszténységre, az egyetemes tudatra, a keskeny útra való visszaterelés kísérlete kb. kétezer évvel ezelőtt megtörtént, az akkori háttérhatalom, a mély állam, nem csak a tanítás terjedését gátolta meg, nem csak az egyetemes tudás megszerzésének lehetőségétől fosztotta meg az embert, hanem attól is, aki tanította. Elvették tőlünk az Urat, Beavató Mesterünket.

Azoknak a hatalmi tudatlanoknak, akik elvették az Urat, illene tudni, hogy Beavató Mesterünk az emberé és nem a mindenkori hatalmat fenntartó apparátusé, államvallásé vagy hivatalé. Az egyetemesség Urát nem szabad kisajátítani, mert senki nem hatalmazott fel erre senkit. De amint látni fogjuk, ki lehet sajátítani. Az Atya a Fiút nem a hivatalnak, nem az intézménynek küldte, hanem az embernek. Fia által nem a hatalmi apparátus létrehozásához járult hozzá, hanem ahhoz, hogy a hitében meggyengült embert a Hozzá visszafele vezető útra újra ráterelje, hogy újra kereszténnyé, egyetemes emberré váljon. Ma már látjuk, hogy a próbálkozás több évszázada elbukott, mert a tudatlan, önző, individualista és folyamatosan hatalomra vágyó ember azt elbuktatta, legyenek azok vallásos intézményvezetők, császárok, királyok, hadvezérek vagy képviselő miniszterek. Az a vallási vagy világi háttérhatalom, aki az Urat elvette, tudatlanságában fel sem fogta, hogy egyben feladatot is adott az embernek: szerezd vissza az Urat.