74. Amit nem ért a hatalom

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/tT0Zd69m1eI csatornán.

A háttérhatalom célja szellemtelenséget, elnyomást, szolgaságot, megfélemlítést gyakorolni az ember felett. A szellemtelen hatalmi önzés alapja az a félelem, amely szerint, ha valakinek van valamije, azt el kell venni tőle, hogy neki több legyen. Ha valaki jól él azt el kell venni tőle, mert ellenkező esetben neki kevesebb jut. A hatalom nem szándékozik észrevenni, hogy az anyaggal szemben létezik a szellemi világ paradoxona, ahonnan, ha valamit elvesznek, akkor több lesz belőle. Az élet, akárcsak a szeretet is paradox. Minél intenzívebben éljük, annál több van belőle. Ha valakinek adunk, kétszer adunk, egyszer a másiknak és egyszer magunknak és így mi leszünk gazdagabbak. Amit a hatalom nem tud, hogy az egyetemes én szabadságát, igazságát és rendjét nem lehet elvenni, csak megcsonkítani. A szabadság, igazság és rend kódja mindenki egyetemességében benne van, akár tud róla, akár nem. Amit a hatalom tesz, épp az, hogy erről tudomást ne szerezzünk, ami nem más, mint manipuláció, megvezetés, megcsonkítás, butítás vagyis elterelő hadművelet.

A hatalom nem ismeri az analógiákban való gondolkodást sem, csak az ellentétekben való gondolkodást. Ezért úgy véli, hogy az embert kordában, keretek között kell tartani és csak annyit juttatni neki az anyagiakból, amennyi másnapra elegendő. Különben megjelenne a konkurencia és az ember a hatalommal szembefordulna. Az individuális én általi hatalmaskodás az egyetemes én fölött már a biblikus időkben is ismert volt, pl. Káin és Ábel esetében, később a mondák világában pl. Romulus és Rémusz esetében, de az egyiptomi mitológiában is Ozirisz és Széth személyében. Az individuális én vezette hatalom, a sötét oldal, az anyag, mindig elpusztítja a szellemet, de nem tudja legyőzni. És ez a lényeg, hogy nem tudja legyőzni. Ha nem így lenne, akkor most e sorok sem kerülnének papírra.

A hatalom azt sem érti, ha valakinek életét elveszi, akkor csak a fizikai életét veszi el, de szellemét nem. A hatalom szellemtelensége, butasága, hogy a világot a logika, a ráció, az anyag szerint látja. Pedig az élet, akárcsak a szeretet nem logikus és nincs benne ráció. Aki a rációt keresi benne, az rossz úton jár. Ugyanis csak akkor élünk, ha nem tudjuk, hogy holnap mi lesz. Aki tudja, hogy holnap mi lesz, az racionális és anyagba süllyedve, programszerűen él. A ráció azt mondja ki, hogy “gondolkodom, tehát vagyok”. Ezzel szemben az értelem azt mondja ki, hogy”szeretek, tehát vagyok”. A hatalom érdeke a kiszámíthatóság, a matematikai függvényekkel, egyenletekkel való értelmezés, a szimuláció és modellezés, a programozási lehetőség. Ez a lineáris gondolkodás nem vesz tudomást az emberben levő vertikalitásról, az életben levő paradoxról, ami a lét. De arról sem, hogy az ember is és élete is kereszteződésekből, metszetekből áll. A hatalom istent akar játszani, de nem tud, mert nem érti az alap és egyetemes törvényeket, a dualitást, a szeretet paradoxonát, vagy azt, hogy a részekben van az egész. Az ember is akkor egész, ha nem fél.

Érdemes arra is figyelnünk, hogy amit a hatalom a lineáris, logikus, racionális, szellemtelen gondolkodásával ránk erőltet az gyakorlatilag egy egyetemes hatalmi recept, de akár dogmának is mondható. Recept, dogma a szeretet és az egyetemesség ellen. Amit a receptre írtak az a materializmus és az őt támogató evolucionizmus, a fejlődés és haladás, a profit és a siker. Ezek a receptek csapdák, és ha sokat mantrázzuk, akkor önmagunkat fogjuk felszámolni. Például a fejlődés és haladás mantráról elmondható, hogy sem az anyag nem fejlődik és nem halad, sem a lélek. Az anyag csak átalakul energiává és fordítva, a lélek pedig megérik a visszatérésre vagy sem. A fejlődés nem egyenlő az állapot változással. Ha az anyag állapota változik, akkor változhat pl. a térfogata, a tömege, a sűrűsége, az energia tartalma. Ha a lélek állapota változik, akkor az értelmetlen, tudatlan lélekből a tudatos, értelmes lélek lesz. A fejlődés szemben áll a cirkularitással, a folyamatos megújulással, mert a fejlődés linearitás, ami a folytatás nélküli halál. A fejlődés csőlátás, mert nem vesz tudomást az erős erők, mint a tér és a gyenge erők, mint az idő folyamatos átalakulásáról, a teremtésről, a pulzálásról, amit mozgásnak is lehet nevezni vagy akár a dualitás egyik megnyilvánulásának.

Akik fejlődésről és haladásról szólnak, azok a materialista testvérek, a kapitalisták és kommunisták. A materialista nem kérdezi meg például, hogy egy virág, egy növény fejlődik-e vagy halad-e? Vajon a virág fejlődése lineáris? Van neki kezdete és vége? A nem materialisták ismerik, hogy a virág maga a világ, és a világ a virág. Ami a virágot és a világot összeköti az a világosság, vagyis a fény, az idő, a mozgás, a változás. A virág világossága pedig a cirkularitást biztosító mag, a világ világossága pedig a magzat, vagyis az egyetemes, tiszta, nemes ember. Nem véletlenül mondta Beavató Mesterünk ” ti vagytok a világ világossága”.

A hatalom gyakorlatilag ugyan azt a csőlátást várja el tőlünk, mint amiben ő szenved, vagyis, azt hogy egyik ember hatalmaskodjon a másik ember fölött, hogy mindenki vegye elő a benne levő individuális énjét és felejtse el egyetemességét. A hatalom rendezetlenséget, rendszert próbál bevinni életünkbe, saját sötét módszereit próbálja ráerőszakolni mindennapi viselkedésünkre, mint a hazugságot, irigységet, önzést, erőszakot, bizalmatlanságot és további más negatív lelki beállítottságokat, amelyekkel az ember átállítható, átprogramozható, átkódolható a sötét oldalra. A hatalom az átprogramozott, átkódolt embernek cserébe anyagi javakat juttat, amely által további fogyasztásra, anyagba süllyedésre ösztönzi őt és a helyben járásnak akkor van vége, amikor az ember önmagát és így a másik embert is elfogyasztotta. A materializmus az embert felszámolja.

De miért hajtunk fejet a háttérhatalom előtt, miért élünk hatalmi receptek szerint? Mert egyszerűen elfelejtjük a magunk életét élni, elfelejtjük egyetemességünket, amire Beavató Mesterünk tanított és hajlandók vagyunk kényelmünk érdekében belesétálni a hatalom által felállított csapdákba. Ha előre legyártott receptek, a médiumok közleményei , illetve csapdák szerint élünk, akkor nem a magunk életét éjük, nem az Egy által ránk bízott életet és kiteljesedést, hanem a hatalom által elvárt, beszűkült, szellemtelen, lineáris és véges életet. Hogy nincs minden elveszve, az abból látszik, hogy ez a fajta manipulált életmód frusztrál bennünket. Érezzük, hogy nem így kellene élnünk, de gyengeségünkben, tudatlanságunkban nem vagyunk képesek változtatni rajta. Frusztráltságunk kiegyensúlyozására pedig a még nagyobb mértékű anyagi fogyasztásba menekülünk. Saját magunk elől menekülünk. Hogy a recepttel szemben néha fenntartásaink, kételyeink vannak, azt mutatja, hogy nem vagyunk még teljesen átprogramozva, nem vagyunk még zombik, robotok, hogy lelkünkben még emlékezünk az Egy által belénk kódolt rendre, szabadságra és igazságra és mérlegelni tudunk a hatalom dogmái és lelkünk rendje között. Van tehát remény az Egyhez való visszatérésünkre.