71. Ne tudj róla

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/hyBvo0_8RKc csatornán. 

Az átprogramozó háttérhatalom és az őt kiszolgáló felépített tekintélyek abban érdekeltek, hogy tudatlanságunkat fenntartva és azt folyamatosan táplálva, a következőkről ne szerezzünk tudomást:

1). mindannyian az Egy gyermekei tehát utódai, örökösei vagyunk, ezért nekünk is úgy kell viselkednünk, mint az Egynek. Szeretnünk kell és áldozatot kell hoznunk. Az áldozathozatal nem öncélú, hanem mindig másokért van. Mindenki tud áldozatot hozni, tud szeretni, ha akar, mert az Egy bennünk van, és a mi feladatunk, hogy visszatérésünk által az Egyben legyünk. A láthatatlan kéz hatalma ezt a visszatérést, tudatosodást gátolja meg minden lehetséges eszközével, leginkább materiális világnézetével, az elkényelmesedéssel, a túlfogyasztás ösztönzésével, a csábítással, a profitszerzéssel, a folyamatos rohanással és időhiánnyal, a félelemben tartással, egyszóval a rabszolga sorba döntéssel.

2). van egyetemes (univerzális) énünk. Az átprogramozás a lélek tulajdonságainak megváltoztatásáról szól, ezért a hatalom, akárcsak a pszichológia az individuális én felületét támadja meg. Ebből is látszik, hogy az átprogramozás nem az anyagról, a testről szól, hanem a lélekről, annak is az individuális részéről. Az átprogramozó hatalom az individuális én felületét eltéríti és esetenként a pszichológiára (ma már csak viselkedés tudomány) bízza, hogy helyrehozza azt, de igazából tovább ferdítse. Az átprogramozás a belsőnket próbálja megváltoztatni és átváltoztatni öncélú érdekeinek, de csak azért, hogy önmagunkkal kerüljünk szembe. Továbbá, a hatalom folyamatos időhiányban tart, hogy megállni és elgondolkodni se legyen időnk. Ha valamire időt fordítunk, az testünk legyen és ne a lelkünk. Az Egy programja az értelemre (szellem, egyetemes én, vertikalitás) hat, az átprogramozás az érzékekre, a racionalitásra, az ésszerűségre, az elmére, az individuális énre, a linearitásra.

A hatalom a világot mindig lineárisnak mutatja be, olyan manipulációs felületnek, ahol az ő hatalma szabja meg a keretet, a kezdetet és a véget. Ezzel szemben az egyetemes körkörösségben nincsen kezdet és vég, mert a kettő egy. Az átprogramozó hatalomnak többek között azért volt szüksége az ész prioritásának hangoztatására, pl. a descartes-i manipulációs szövegre (gondolkodom, tehát vagyok), mert a lelket így tudta elsüllyeszteni. Ugyanis, ami nem látható, az nincs. Az életet a gondolkodás képességéhez kötötte, vagyis aki gondolkodik az él, aki nem gondolkodik az halott. Furcsa megfogalmazás.

3). a világ egy egység: a kint és a bent, a fent és a lent, a mikro-kozmosz és a makro-kozmosz összetartozik. Az egységet mi valósítjuk meg, mert mi vagyunk a mikro- theosz. Mi vagyunk a világ. A szellemi embernél az individuális én „az én vagyok” mindig háttérbe szorul, és előtérbe kerül a „mi vagyunk”, az univerzális én, vagyis én és az Egy. Lelkünk kettőssége tükör a világ kettősségére, az egy egyetemes egységnek a leképezésére. Az egység a lélek legfőbb sajátossága, ami semmihez sem hasonlítható. Csak mi vagyunk képesek egyesíteni és kinyilvánítani a vertikális és horizontális kapcsolódásokat, egyedül mi tudunk térben és időben lenni, csak mi értjük itt a földön azt, amit ott fent mondanak és tudunk annak értelmében cselekedni. Mi vagyunk a kapcsolatok eszközei és működtetői is, az egyedüliek, akik spiritualitással és akarattal a káoszból, a rendetlenségből rendet tudunk teremteni. A természetben található szakralitások, mint a víz, levegő, föld, tűz, az idő és természetesen a másik ember is, példák arra, hogy tőlük tanulva részt tudjunk venni a dualitások körforgásában. Az időt például azért kapjuk, hogy a befele utazást, a visszatérést elvégezhessük. Mi döntjük el, hogy az életre kapott időt a befele utazással, az idő megfordításával, eltüntetésével és térré alakításával töltjük-e el, vagyis elkívánjuk-e érni a létet, az időtlenséget vagy mindezekről lemondunk és anyagi emberként halunk meg.

4). a hatalmat és a tekintélyeket mi tartjuk fent, a hazugság gépezetet mi működtetjük, és mi vagyunk a hazugság végrehajtói is. A hatalomnak nem érdeke az embert elpusztítani, mert akkor önmagát, a hazugság gépezetét számolná fel. A manipulálónak a manipuláltra szüksége van, mert abból él. A hatalom nem tudja önmagát fenntartani, tehát kellenek azok a tudatlanok, akik őt ingyen és bérmentve kiszolgálják. Kellenek a médiumok termékeinek felhasználói, mint például a Tv nézők, a rádióhallgatók, az újságot olvasok vagy azok, akik banki hiteleket vesznek fel. Továbbá, kellenek a politikusok, akik a háttérhatalom által létrehozott parlamentáris rendszert működtetik, és akik az ország nevében a hatalomtól hiteleket vesznek fel, egyben garanciát is vállalva az ország nevében annak visszafizetéséről. A politikusok, hatalmi képviselőként úgy rendelkeznek az ország vagyona felett, akár egy vállalat tulajdonosai a saját vagyonukkal. A különbség csak annyi, hogy az ország nem gazdasági társaság, nem részvénytársaság vagy nem korlátolt felelősségű társaság. A hatalom biztosítva érzi magát a kihelyezett hitelek visszafizetésében, mert ugyan a hitelfelvételi szerződést egy képviselő politikus írta alá, de egy ország felel érte és fizeti vissza.

5). a hatalmat az apparátus és a felépített tekintélyek hadserege működteti. A hatalom és a tekintélyek materialista világnézetét, mai néven fősodor (mainstream) gondolkodással működtetik, ami nem más, mint az ember egyetemes énjének, az Egynek lebontása, pontosabban elárulása. A hatalom abban érdekelt, hogy eláruljuk, tagadjuk meg a bennünk levő Egyet, vagyis önmagunkat és prédaként, a gépezet alkatrészeként adjuk oda magunkat a hatalomnak. Továbbá, ne legyenek viszonyítási pontjaink és ne tegyük magunkat az Egy helyébe. Valami ehhez hasonló történt például, az 1789-as csinált francia forradalom idején.

6). a demokráciában is van rabszolgaság. A demokráciában, akárcsak a materializmusban, - ahol az egyik anyag egyenlő a másikkal, és az egyik anyag helyettesíthető a másikkal- az emberek is egyenlők és egyik a másikkal helyettesíthető. Mindenki egyenlően vesz részt a hatalmi gépezet működtetésében, mert az ember is csak egy alkatrész a gépezetben, és bármikor helyettesíthető. A hatalom nem mondja el, hogy az egyenlőség tulajdonképpen a rend, a szabadság, az egység és egyetemesség megrablása, tehát az ember kifosztása, rabszolga sorba döntése, ahol nem az ember testét veszik el, hanem a lelkét. Úgy veszik el a lelkét, hogy arra ösztönzik, hogy fogyasszon minél többet, lehetőleg addig, amíg a készlet tart, fizessen meg minden fogyasztást és hódoljon be a hatalmi gépezetnek. Aki ezt a manipulációt, csapdát nem veszi észre, az tudatlanságában önként és dalolva mond le saját lelkéről. Vallásos fogalom szerint, eladja lelkét az ördögnek.

7). tudatlanságunkra van megoldás. A háttérhatalom és a tekintélyek nem szándékoznak beismerni, hogy rendszerük azért tökéletlen, mert azt szakértők rakták össze. A mi feladatunk az lenne, hogy ne hagyjunk rést a pajzson, ne individuális énünkkel legyünk elfoglalva, hanem egyetemes énünkkel, vagyis növeljük egyetemes tudatosságunkat. Legyünk lelki forradalmárok, akik az egyetemes Egyhez visszavágyunk. Merjük visszakérni a vallások által kisajátított, eltulajdonított Egyet, mert az Egy az emberé és nem a vallásé. Mondjuk ki hangosan: adjátok vissza az egyetlen Egyet. Ha képesek vagyunk az Egyet visszakérni az intézményesített egyháztól, és megszabadítani a rárakodott dogmáktól, rituáléktól és hatalomgyakorlástól, a félelemtől, az ellenségképektől, akkor tudunk az Egy háza népéhez tartozni, nemzetre, nyelvre, bőrszínre való tekintet nélkül.

8). a hatalom és a felépített tekintélyek felszámolhatók. A felszámolás alapja a tudatosodás, a tudás- tudatosság-tudat eredeti állapotának helyreállítása, ami nem más, mint világunknak az értelem általi megismerése. A hatalomnak nincs szüksége az értelemre, csak ésszerűségre, befolyásolható racionalitásra. A hatalom oktalansága következtében csak a részletekkel foglalkozik, az egésszel nem. Hatalmát épp abban fejti ki, hogy a partikulárisra, az objektívre koncentrál és nem képes a hatalom területén kívül eső egyetemességre odafigyelni. Ez a hatalom vaksága. A tudatosság, és benne öntudatunk egyben hitünk alapja. Hitünk, értelmünk a bizonyosság, hiszékenységünk, racionalitásunk pedig bizonytalanságunk, ingatagságunk, befolyásolhatóságunk. Hitünk az egyetemes énünkben van, hiszékenységünk pedig a hatalom táptalaját képező individuális énünkben. A hatalmat és a felépített tekintélyeket egyetemes tudásunk felfedésével tudjuk felszámolni.