68. Egy a tízhez

A hangfelvétel elérhető a  https://youtu.be/11mr46trImA csatornán.

Beavató Mesterünknek többek között azt kellett helyrehozni, kijavítani, amit Mózes elrontott: az anyagba és szabályrendszerbe süllyesztett embert vissza kellett vinni, eredeti, egyetemes, teremtett keresztény állapotába. Meg kellett neki mutatni újra a kereszt középpontját, ahová önmagát belehelyezheti. Mindannyian kereszténynek, egyetemesnek születünk, mindannyian az Atya gyermekei vagyunk, csak tudatlanságunk, a szabályok, a dogmák és a korlátok vezetnek minket a kereszténység, az egyetemesség elhagyására, megtagadására. Nemre, nemzetre, bőrszínre, földrajzi tájegységre való tekintet nélkül mindannyian kereszténynek születünk. A kereszténység tehát az emberrel egyidejű, mert teremtéséből kifolyólag mindannyian a tér és idő kereszteződésébe születünk bele. Ez az egyetemes kereszténység képviseli a világ rendjét, a körkörösséget, az erőt, a teret, az állandót. Beavató Mesterünk erre az ősi kereszténységre hívott meg bennünket. Ezzel szemben a tudatlan ember felülírta Beavató Mesterünk meghívását és történelmi kereszténységet alkotott, amely az erőszakot, a rendszert, a linearitást, az időt, a változót, az új mondvacsinált, mesterséges, hatalmaskodó világrendszert képviseli.

A történelmi kereszténység első szakasza kb. a III. századra tehető, amely a nem pogány kereszténység kialakulása, vagy másképp mondva a katolikusság kora, amely a modern szellemi földrengésig tart, amit reformációnak és felvilágosodásnak neveznek. Azóta a modern és liberális kereszténység korát éljük. A modern kor vallásai, a tudományok, a filozófiák ettől a földrengéstől az óta sem tudtak visszatérni a normális kerékvágásba, ezért mindig újabb és újabb változatokkal rukkolnak elő. Ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja. A közös vonás bennük, hogy mindenik az emberi élet könnyítésével próbálkozik, de mivel nem a lényeget ragadják meg, hanem a lényegtelent, a könnyítés nem sikerül sem a vallásoknak, sem a tudományoknak, sem a filozófiáknak. A sok bába között a szellemi vezető nélküli ember elveszett, magára maradt és anyagba süllyedt. A történelmi kereszténység korába, pl. a kereszténység államvallássá alakításával jelenik meg a hatalmaskodás, az önzés, az individualizáció, a belátás hiánya, amikor az erő helyét átveszi az erőszak.

A történelmi kereszténység tette lehetővé, hogy ma sokféle kereszténnyel lehet találkozni, pl. egyetemes keresztényekkel, akik nem szabályok, ember alkotta dogmák, hatalom és erőszak szerint, hanem az Egy akarata szerint élnek. Akik engedik, hogy bennük az Egy cselekedjen. Az igaz és normális, egyetemes keresztények nem ismernek vallásokat, hatalmi céllal létrehozott ember alkotta dogmákat, világnézeteket és felépített tekintélyeket, pszichológiát, mert ezek egyike sem része és nem szükséges egyetemességük megtapasztalásához. Ez a keresztény nem a lélek külső felszínét, az individuális ént keresi, ahol a vallás, a morál, a pszichológia van, hanem a belsőt, ahol az örök egyetemes én van. A belső egyetemességben élő keresztények kevesen voltak, vannak és lesznek a jövőben is, mert a dogmatikus, hatalmukat fitogtató történelmi keresztények, az apparátus elnyomja őket. A legközelebbi belső, egyetemes keresztények a misztikusok voltak. Ők ismerték és tudták, hogy csak arról az egyetemességről érdemes írni, ami leírhatatlan, arról szólni, ami kimondhatatlan, és arról gondolkodni, ami felfoghatatlan. Misztikus az a szellemi, értelmes és belső ember, aki tisztán, mezítelenül, őszintén, nyíltan képes az Úr házába belépni és úgy állni meg előtte, hogy térdel.

Beavató Mesterünk életpéldája és tanítása a külső, anyagias embert arra hívta meg, hogy belső, egyetemes kereszténnyé váljon, aki befele fordulva vissza tud térni az Atyához. Ahogy mondta: én vagyok az út. A keleti felfogásban ez a tao. Arra tanított, hogy ha, az Egy házába szeretnénk lépni, akkor cipőnket kint kell hagynunk, vagyis le kell vetnünk a külsőségeket. Nem léphetünk be a szakrális helyre, a térbe, ha dogmákkal, szabályrendszerekkel, elvekkel, világnézetekkel, vallásokkal, kötöttségekkel, nyűgökkel vagyunk tele. Nem fordulhatunk befele, ha mindezekhez ragaszkodunk. Amikor a tao atyjához Lao-ce mesterhez az egyedül érkező tanítványt a mester megkérdezi, hogy micsoda sokadalmat cipelsz magaddal? A tanítvány ijedten hátra nézett, de nem látott senkit. Mire a mester újra megkérdezte: érted mire gondolok? A tanítvány elszégyellte magát. Ez a kis történet is arra utal, hogy ha a külsőségekhez ragaszkodunk, akkor kint vagyunk a lélek felületén, vagyis felületesek vagyunk és olyant cipelünk magunkkal, amire nincs szükségünk.

A dadogó, lobbanékony, nehéz ajkú és a mai törvények értelmében halmozottan elítélhető Mózes a befele fordulásról nem tudott. Nem volt kitől megtanulnia. Amint David Baron Mózes a legnagyobb menedzser c. könyvében is utal rá Mózes ügyintéző menedzser volt, aki nem szeretetet, hanem szabályrendszert adott az Egyiptomból kivonuló tömegnek. Vajon mi lett volna, ha Mózes befele fordul és a tömeget is, amint azt Beavató Mesterünk évszázadokkal később tette, a befele fordulásra, a szeretetre tanította volna? Vajon, akkor is a ma ismert tíz parancsba foglalta volna össze a tömegnek a szabályrendszert vagy más szabályokat adott volna nekik? De, az Egyiptomból kivonuló tömegnek külső szabályokat kellett adni, vallást és olyan büntető és haragos istenképet, amivel hatalmat lehetett fölöttük gyakorolni, amivel kordában és félelemben lehetett tartan őket. Képzeljük el, hogyan viselkedett az Egyiptomból kivonuló tömeg, akinek a lopott arany miatt olyan parancsokat kellett adni, hogy ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, és ne kívánd más feleségét? Mózes egyvalamit tudott, menedzselni kell a tömeget, viselkedését szabályozni és távol kell őt tartani az aranytól. Korlátozni kell a tömeg indulatát, hogy a megígért helyre elvezethesse. A bolyongás negyven évig tartott, habár a fizikai távolság Egyiptomtól a megígért földre pár heti járásra van. Megjegyzés: számos kutató kétségbe vonja Mózes létét, és felépített tekintélynek véli. Freud például erről így nyilatkozott: "elvitatni egy néptől azt a fiát, akit legnagyobb emberének tisztel, olyasvalami, amire nem egykönnyen vállalkozik az ember, különösen, ha maga is ehhez a néphez tartozik."

A szabályrendszer, az istenkép és az új vallás kialakítása érdekében Mózesnek találkozni és beszélni kellett az Istennel. Ki kellett alakítani azt az istenképet, amivel a kivonuló tömeg nem rendelkezett. A tíz parancs többek között ezt a képet sugallja. A feljegyzések szerint a beszélgetésben Mózes megkérdezte Istent, hogy ki vagy te? A válasz “ én vagyok, aki vagyok” (ego sum, qui sum), amit Mózes természetesen nem értett. Nem tudta, hogy a kijelentés nem utal másra, mint az egyetemességre, a tér és idő kapcsolatára, hogy én vagyok az egyetemesség, a fent és lent egyszerre, én vagyok az, aki a teret idővé és az időt térré alakítom át és neked is ezt kell tenned. Mivel Mózes a meg nem értett Istennek is meg akart felelni, de az aranyban tomboló tömegnek is, ezért két kőtáblát hozott. Az egyik tartalmazza az Istennel kapcsolatos négy szabályt, a másik pedig az emberre vonatkozó hat erkölcsi szabályt. Voltak olyanok, akik a két kőtáblára és a csipkebokorban való jelenésre hivatkozva magukat megszólítottnak, valamire kiválasztottnak vélték, akiknek joguk van beszélni az Istennel és így mások fölött hatalmaskodni. Ehhez társult később az eredetileg higiéniai szempontokból alkalmazott körülmetélés is, amelyet a hatalomban érdekeltek az önkiválasztottság (tiszta vérűség) jelképévé fejlesztettek.

A kidolgozott szabályrendszer annyira “jól” sikerült, illetve annyira jól tudták "marketingelni", hogy háromezer év után sem változott semmi azok viselkedésében, akik azt magukra vették és alkalmazták. Elfelejtették, hogy a tíz parancs csak a kivonuló tömegnek szólt és másra, különösen a Beavató Mesterünk előtti keresztényekre nem. Mózes nem tudta, hogy ő is keresztény, és a kivonuló nép is az. Ő inkább ragaszkodott az önkiválasztottsághoz, az individuális viselkedéshez, ami nem jelen mást, mint lemondást az emberi egyetemességről, a kereszténységről. Az önkiválasztottság (tiszta vérűség) tehát tévedés. Ennek ellenére, szerintük, akik a tíz parancsot nem alkalmazzák, azok a pogányok és ők a kiválasztottak, a pogányok fölött állnak. A kiválasztottsági pedigréé ugyanis azt mondja ki, hogy az emberek egyenlők, de vannak, akik egyenlőbbek a többieknél. A lemondás abban is megnyilvánult, hogy közben volt egy megváltás, a kereszténységbe való visszavezetés rövid pillanata, amelyet Beavató Mesterünk mutatott meg és amelyet nagyon hamar el akartak felejteni. Mivel a tanítást valamennyire megértő új keresztények ragaszkodtak Beavató Mesterünk tanításaihoz, az önkiválasztottak átprogramozást hajtottak végre és a római vezetők segítségével az új kereszténységből hatalmi államvallást készítettek. Beavató Mesterünk mondta: az én világom nem e világból való. Mózes ilyen kijelentést nem tett, mert az ő világa és vallása épp e világi, lineáris és véges. Az új szövetségben olvashatjuk: Mózes a törvényt adta, Krisztus az igazságot és kegyelmet. Mózes valláslapítói tevékenységével kapcsolatosan felmerül egy másik kérdés is: hogyan lehet, hogy Beavató Mesterünk előtti VII-VI-ik században (Mózes után kb. 800 évvel) Jeremiás próféta így ír" a gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének".

Ha az akkori és mai tömegember viselkedését szeretnék megérteni, összehasonlítva a mózesi tíz parancsolatot Beavató Mesterünk egyetlen szeretet parancsával, akkor elmondhatjuk, hogy a mózesi tömegszabályozás a mennyiségről és linearitásról szól, egy értelem nélküli Káini vallás. Beavató Mesterünk pedig azt mutatta meg, hogyan legyünk egyetemesek, keresztények, eredetiek és normálisak a körkörösségben, az örökös megújulásban, értelmes Szét vallás követők. A keleti fogalomban ez a szamszara. Itt nincs szó tolvajlásról, gyilkosságról, nemi perverzitásról, mert a szabály azt mondja ki, hogy úgy szeresd a másikat, mint saját magadat, mert a másik te vagy, te pedig én vagyok. Beavató Mesterünk azt a hibát javította ki, amit Mózes elkövetett. A mennyiségből, a tízből egyet alkotott, mert a tíznek az eredete az egyben van. Megjegyzés: a tíz parancsolat fogalmi rendszere eltérő az európai vallások között. Ha erről nem szerzünk tudomást, az leginkább azért van, mert önmagunk káprázatában, kivetített álomvilágunkban élünk, illetve külső manipuláció áldozatai vagyunk, amit kényelmesen elfogadunk. Pedig Beavató Mesterünk a hegyi beszédében bemutatja a Mózesi törvények használhatatlanságát. A párhuzam, hogy ők azt mondták, én pedig azt mondom. A tíz parancsolat hatodik parancsa mondja: ne ölj. Ezzel szemben a vallási vezetők a tudatlan mózesi néppel mégis megöletik Beavató Mesterünket. A gyilkosság is arról győz meg bennünket, hogy Beavató Mesterünk egyrészt nem tartozott közéjük, másrészt konkurenciát jelentett. A párhuzam, amit üzen nekünk: ők azt mondták, én pedig azt mondom. Valakik tehát nem akarják, hogy minderről tudomást szerezzünk. Ugyancsak Beavató Mesterünk mondta: romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem. A három nap, a hetvenkét óra mindenki számára megadott idő a feltámadásra, a visszatérésre, az Atya belső templomának felépítésére. Kérdezzük meg magunkat: milyen az én templomom, olyan, amelyet le kellene rombolnom, vagy már építem?

A felhívás ellenére azt tapasztaljuk, hogy a templomépítésre való felkérés, a beavatás, a misztérium felfedése nem sikerült, mert kétezer év után is a hatalom, az erőszak, a pénzzel megvásárolt marketing, a világnézetek, a vallások, a filozófiák, a pszichológia, a manipulációs kampányok azon igyekeznek, hogy erről a csodáról, a visszatérés lehetőségéről, minél kevesebb jusson el hozzánk. A hatalom a fényt elzárja, mert az az érdeke, hogy sötétségben, lelki és szellemi nyomorban tartson minket. Beavató Mesterünk a fény általi megistenülést mutatta meg, helyette mégis a folyamatos sötétségben tartást tapasztaljuk. Sikerült elhitetni a sötétben és tudatlanságban tartott emberrel, hogy a tíz parancs fontosabb, mint az egy, hogy a mennyiség, fontosabb, mint a minőség. Fontosabb kint, mint bent lenni, individuálisnak lenni, mint egyetemesnek, hazugnak lenni, mint igaznak és fontosabb anyagiasnak lenni, mint kereszténynek. A háttérhatalom azt is szeretné elhitetni a modern, tudatlan emberrel, hogy a régi szövetségi próféciák a beteljesedés fele közelednek pl. számos internet videó található a témában. Viszont, azt nem mondják el, hogy csak azért, mert a háttérhatalom végzi el a beteljesítést. De kérdezzük meg: miért csak a régi szövetség írásai, a Káini tanítások, az exotéria teljesednek be, és miért nem az új szövetség írásai, az ezotéria? Esetleg azt is, hogy ha Beavató Mesterünk parancsa az új kőtábla, akkor miért kell a régi? Ő tanított arra is, hogy minden bennünk kezdődik el és fejeződik be. Ha bent akarunk lenni, akkor le kell mondanunk a külsőségekről. A példabeszédben a béna az, aki nem tudja, mit kell cselekednie, a süket, az, aki nem hallja meg az üzenetet, a vak, pedig az, aki csak azt hiszi el, amit két kezével megfog.