63. Ki választ?

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/WJ9rIrkDO9o, https://youtu.be/bVa0OYv0T4U csatornán.

A modern kor nagy történelmi fordulópontjait meghatározó háttéremberek, mint a liberális 1789-es francia forradalom szervezői és az 1848-as Kommunista Kiáltvány szerkesztői úgy gondolták, hogy a kiválasztottság számukra alanyi jogon jár, nincs üdvözülés, nincs túlvilág, ezért a szellem és az anyag közül, az anyagé az elsőbbség. Sokan ma is így gondolják. Igazából a kiválasztottságot, a visszatérésre való érdemességet, a ránk hagyományozott szeretet törvényének alkalmazása, vagy nem alkalmazása dönti el, bárhol születtünk, bármilyen nyelven beszélünk és bármilyen bőrünk színe. A kiválasztásban nincs második személy, csak első. Döntéshozatalunk az Egytől kapott szabadságunk, szabad akaratunk értelmében a miénk. Mi döntünk arról, hogy mikor, mire és miért választjuk ki magunkat. Mindig két lehetőség, két út közül kell választanunk: a keskeny, felfele vezető vagy a széles, lefele vezető közül. Akárcsak a mesében: a kopott láda vagy a fényes láda között. Ha individualistaként viselkedünk, a széles utat választjuk, a könnyebbet. Ha egyetemesként viselkedünk a keskenyebbet és a nehezebbet. Az individualista az önkiválasztást alkalmazza, az egyetemes pedig önmagát teszi érdemessé, hogy az Egy válassza ki őt. Ahogy a szabadságnak sincs köze a testhez, úgy a belőle eredő döntésnek sem, mert a kiválasztás szellemi feladat. Az önző, individualista önkiválasztottság törvénye a fogat fogért, hatalomgyakorlás a másik ember fölött. Ez a parazita, mennyiségi gondolkodás és viselkedés, lineáris csőlátás, amibe az embereket belekényszerítették, szemben áll a szeretet törvényével, a transzcendenssel, azzal, hogy az én üdvözülésem a mások szolgálatától, mások felemelésétől függ. Akik úgy gondolják, hogy a kiválasztottság ingyen van, eleve a születésből adott, vagy valami egyébtől és nem kell érte semmit sem tenni, azokra nem érvényes Beavató Mesterünk üzenete, hogy „az Egy királysága tibennetek van”. Ugyanis a királyság, uralkodást jelent, az univerzális én uralmát az individuális én fölött.

A hatalom önkiválasztottjai (a tiszta vérűek) ma sem akarják megismerni Beavató Mesterünk tanításait, például a következőket:

    1) az individualista önkiválasztottság Beavató Mesterünk színre lépésével megszűnt, ugyanis az örömhír adta üdvözülés törölte az önkiválasztottságot. A változást, a konkurenciát a téves hagyományra és a betűhöz ragaszkodó messiásvárásba zuhant hatalom képviselői nem tudták felfogni, ezért a visszatérés örömhírének hirdetőjét feketelistára tették és megfeszítették. Miért csodálkozunk, ha Beavató Mesterünk azt kérdezné tőlünk: én feltámadtam, és te?

    2) az evangélium az önkiválasztottak istenképét helyre teszi és az Egyet, az Atyát egyetemes mindenhatóként jeleníti meg. Ha a hatalmi és anyagi szövetség (exotéria) arról szól, hogy „vagyok, aki vagyok” (ego sum, qui sum), akkor az új szellemi szövetség (ezotéria), arról szól, hogy „én vagyok az út, igazság és élet” (ego sum, via, veritas et vita). Vagyis, ha vállaljuk a ránk bízott feladatokat, és feladjuk az „én vagyok” individuális énünket megtaláljuk az egyetemest, a „mi vagyunk” állapotot, ami nem más, mint beavatásunk záloga. A nem pogány keresztény gondolkodásban Ágoston az elsők között volt, aki a görög filozófia racionalitását, tehát az anyagszerűséget bevitte a fiatal kereszténységbe. Ő is hozzájárult ahhoz, hogy a kereszténységből vallás lett, amikor visszatértek a születés általi kiválasztottsághoz, a predesztinációhoz (ez is egyik oka a máig tartó megosztottságnak) és a „vagyok, aki vagyok”  kinyilatkoztatáshoz, mintha az „én vagyok az út, igazság és élet” el sem hangzott volna.

    3) Beavató Mesterünk eltörölte a külsőségeket, a kultuszra és a mindennapi életre vonatkozó törvényi kötelezettségeket, mert különválasztotta a külső embert a belső embertől. A belső ember a fent és a lent transzcendenciája által rendbe tett ember, aki ismeri életének értelmét és visszatérésének szükségességét. Ezzel szemben a külső ember az önkiválasztott, aki a belső bizonyosságoktól független, és így tudatlanságában az anyagot szolgálja ki. Úgy gondolja, hogy ismeri a világot, mivel számára a világ az, ami kézzel fogható, szemmel látható, esetleg füllel hallható. Még a higiéniai szempontból alkalmazott körülmetélést is képesek voltak kiválasztottságnak tekinteni.

    4). minimálisan el kell végeznünk a ránk bízott négy feladatot, úgy mint szellemit és anyagit alkotni, többlet terhet viselni, rendet tenni és visszatérni az Egyhez. A feladatvégzés sorrendje nem változtatható meg, mert a köztes lépések, vagy sorrend nem illeszkedik a hierarchiába. Az ötödik feladat lenne az életlánc szerepünk betöltése.

    5). a létezés körfolyamatokban, ciklusokban, rendben nyilvánul meg. Feladatunk, hogy ebben a rendben és a ránk bízott rendbetételben részt vegyünk, ugyanis rendbetétel nincs többlet teher vállalás nélkül, és a teher vagy feladat vállalásnak nincs értelme, ha a cél nem a rendbetétel. Hogy az önkiválasztottság milyen veszélyes és kockázatos, azt a legutóbbi XX-ik századi nácizmusban, fasizmusban, és a szélső jobboldaliságban tapasztalhattuk meg. A nácizmusban például a hitleri demagógia ötvözte az évszázados önkiválasztottságot a Nietzsche-féle emberfeletti ember gondolatával, immár a német népre vonatkoztatva. Az ideológia eredménye a több millió emberi áldozat.

    6). az új kinyilatkoztatás a szeretet törvénye, a szeretet körforgásában való részvétel, amikor a szeretet a ciklus zárásában eltűnik és vesz részt az újrateremtésben. Mivel az Egy szeretetből, derűs kedvében, énekelve és táncolva teremtette a világot és bele az embert, a szeretetnek nincsen iránya csak forrása.

Az önkiválasztottak hatalmi rendszerének gondja volt arra, hogy az új kinyilatkoztatás tartalma, a szeretet törvénye az elmúlt kétezer évben ne kerüljön felszínre, hanem különböző szektáknak, vallásoknak, racionalistáknak és más fantasztáknak essen áldozatul. Láttuk, a lutheri reformáció is pénzhatalmi harcok eredménye volt. A megosztottság következménye az lett, hogy az Egy és az ember között az éberség hagyománya megszakadt és fellépet a törvénytelenség, az önzés, a rendetlenség, a zavar, a kollektivizmus és az aljasság. Elveszett a mérték és a mértéktelenség lett a törvény, elveszett a rend és a rendetlenség lett a hatalmaskodó, elveszett az Egyhez tartozás tudata és megjelent a tudatlanság. A szeretet törvénye helyett az „oszd meg és hatalmaskodj” törvényt kaptuk, pedig nem kértük.

Eckhart mester mondja, hogy Istent az ember találta ki, illetve összetéveszti Istent a róla alkotott képpel. Ehhez csak annyit teszünk hozzá, ha Istennek nevet adunk, esetleg beszélgetünk és egyezkedünk vele, mint a régi szövetségben, már nem lehet szó szakralitásról. Ezért Isten és az Egy különbözik. Sajnos az Istennel szemben az önkiválasztottak emberi szempontokat érvényesítettek, amit a különböző történeti korokban és kommunikációs nyelveken másként és másképp mutattak be. Azt a hibát is megengedték maguknak, hogy lehozták Istent a földre, profanizálták és a maguk elképzelésére alakították. Mi több antropomorf alakot adtak neki. Istent meg se kérdezték, hogy mit szól hozzá, esetleg megengedi-e ezt az önkényeskedést. Mivel Isten profán lett, az Egyből több lett. Így sikerült azt a tévedést létrehozni, hogy egyesek a profánt szeretik és tisztelik, mások pedig a szakrálist. Nem tudjuk elképzelni sem, hogy az önkiválasztottak miért tartják felsőbbrendűnek magukat, illetve hogyan tud az anyag a szellem fölé, a linearitás pedig a cirkularitás fölé emelkedni? Talán két teremtett ember közül az egyik teremtettebb, mint a másik? Nehéz a bárányok sorsa a farkasok között. Beavató Mesterünk mondta: "úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé, legyetek tehát okosak".

Úgy tűnik, hogy az önkiválasztottság nem csak a testre terjedt ki, hanem az anyagi kiválasztottságra is, ahol a pénz, a kamat és a profit, a hasznosság központi szerepet kapott. Már nem csak a test, hanem immár a pénz is, mint hatalmi eszköz kiválasztottságot jelent, gondoljunk például az amerikai dollár tulajdonosaira, az 1913-ban létrehozott FED-re, akik az Egyesült Államoknak haszonbérbe adják a dollárt. A lélek és a test fölötti kettős hatalmi érdek érvényesítésére mindenkor szükség volt pl. a kapitalista és a kommunista társadalmi rendszerek kialakításakor, a nemzetállamok belső hierarchikus szerveződésének eltörlésekor, az egyenlőségi demokrácia bevezetésekor, ahol az önkiválasztottságot gyakorló és a pénzt tulajdonló láthatatlan hatalmi kéz az irányító, a végrehajtók pedig a rabszolgák, legyen az miniszter, bankár, pap, rendőr, szóvivő vagy csak ingyen bérmunkás. Ha a kommunista rendszerben az önkiválasztottak hatalmi szlogenje a „világ proletárjai egyesüljetek” volt, akkor, akik a kommunista és kapitalista rendszereket létrehozták és most ugyancsak ők egybenyitották, a demokratikus új szlogen a „világot kifosztók egyesüljetek” lett.