57. A pénz misztériuma

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/JIpCyxJlznM, https://youtu.be/dOD_qyFAK0I csatornán.

A nyugati embernek, de már a keletinek is az anyaghoz és a pénzhez való ragaszkodása egy új fanatikus fundamentalizmus, ami a kelet és nyugat közötti korábbi határokat ledönti és a még létező tradicionalitást fokozatosan felszámolja. Az új vallás és betegség neve globalizmus, amely fenntartja és működteti a beteg demokratikus egyenlőséget, és a beteg nemzetközi pénzpiacokat. Az egyenlőség mindig az egység, az egymásra utaltság, a hierarchia megrablása, az ember és az Egy közötti kapcsolat felszámolása, hatalomgyakorlás, az „oszd meg és hatalmaskodj” elv alkalmazása. A nyugati demokrácia és egyenlőség elterjesztésével, a nyugat meghódította keletet. Ez a dominancia sajnos anyagi, mennyiségi és nem szellemi. A nyugat volt minidig az, ami a keletről jött tudást eltüntette. Akár az is mondható, hogy nyugaton a világ lehanyatlik. A nyugatnak nem volt és nincsen hagyománya és szent könyvei sincsenek. A tudás mindig keletről jött nyugatra, az elanyagiasodás, a materializmus, pedig mindig nyugatról ment és megy kelet fele. Világosan látszik, hogy az aránytalan csere és hanyatlás megelőzte a felemelkedést. A mai globalizmusban pedig úgy tűnik, hogy a nyugati szellemtelenség, a háttérhatalmi rendszer meghódította keletet is. A nyugati globalizmus képviseli azt a rendezetlenséget, egységmegbontást, amelyet a különböző anyagi, elsősorban pénzügyi rendszerek kidolgozásával és működtetésével lehet elérni, és amellyel a kelet felszámolható.

Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy az 1990-es évek fordulatai alkalmával a nyugat-európai kapitalista és Közép - kelet- európai kommunista blokkot semmilyen fegyveres összetűzés nélkül a háttérhatalom azért nyitotta egybe, hogy így Nyugat –Európa újabb gyarmatokat szerezhessen. A háttérhatalom az 1917-es orosz változást azért alkalmazta, mert nem volt ideje a kapitalizmus több évtizedet felölelő kiforrási idejét kivárni, ezért azt gyorsítani kellett. Ez a gyorsított kapitalizmus kapta a kommunizmus nevet. Miután Oroszországban győzött a szegénység, a nyomor és nélkülözés, a hazugság és titkosrendőrséggel fenntartott állam, az „oszd meg és hatalmaskodj” örök érvényű hatalmi törvény érdekében el kellett azt terjeszteni az Oroszországgal szomszédos országokban is. Ezt a megtervezett felosztást valósították meg a második világháború alkalmával. Megjegyzés: bizonyára többen ismerik a Churchill és Sztálin közötti kandalló beszélgetés részleteit, valamint a fecni papírra rajzolt új európai határokat. Az új gyarmatosításhoz negyven őt-ötven év kellett, majd a „felszabaduló” Közép-kelet európai országokat betereljék a világkormányt képviselő intézményrendszerbe, amit a háttérhatalom Európai Uniónak nevezett el, és amely papíron egyenlő jogokat és kötelezettségeket biztosít a tagországoknak. A valóságban pedig nem, mert az EU 15 gyarmatának tekinti az EU 12-t. A gyarmatosítást a háttérhatalom immár az EU keretein belül valósította meg.

A királyságok idején, arany és ezüstpénzek voltak forgalomban. Az arany a királyra, a helytartóra volt bízva, aki egy személyben képviselte a földi és égi uralmat. Amikor a király az aranyat magának tulajdonította kezdődött el a zavarodottság kora, amikor a rend felbomlott és az uralkodást felváltotta a hatalmaskodás. Később az arany a király kezéből kicsúszott, és lejjebb került az arisztokrácia, később a nemesség, majd tovább a kereskedő és végül a tömegember vagy nép kezébe, ahol az aranyból pénz lett, amivel már kereskedni lehetett. Bekövetkezett a hatalmaskodás kora, amikor pénzért mindent meg lehetett venni, királyságot, hatalmat, háborút, pápai bíbort, országokat és embereket. A lecsúszás legalsó szintje az volt és ma is az, hogy az embert, akinek eredetileg idejét és élete rendjét az arany megszabni hívatott, most ezzel a pénzzel meg lehet ölni vagy villamos székre lehet ültetni. Mi több pénzért, megrendelésre a mai reklámkirályoknak koronát is lehet készíttetni. Az aranynak pénzre változtatásával egyetemben, megjelentek a kamatra hitelező családok, pl. korábban a Medici és a Fugger, ma a Rothschild és a Rockefeller családok, később az idegen bankárcsaládok és korporációk. Az idő pénz fogalmat is egyik Rothschildnek tulajdonítják, amikor az 1812-es waterlooi csata kimenetelének szándékos félrevezetésével érték el, hogy a tőzsdén alacsony áron vásárolták fel a részvényeket, majd az igaz hír tulajdonában, azokat magas áron tudták értékesíteni. Megjegyzés: ekkor született a Reuters hírügynökség. Már nem a király az, aki a hatalmat gyakorolja, hanem a hitelbe kiadott pénz vagy a tőke és annak tulajdonosa. A pénz felhalmozása, a profit és kamatszerzés miatt voltak, vannak és lesznek háborúk, éhínség, betegség, fertőzések, forradalmak és alakultak(nak) ki azok az ideológiák, dogmák, amivel még több pénzt lehet felhalmozni és ez által a háttérhatalmat fenntartani. Láttuk a descartes-i tanokat, amikor az ember a pénzgépezet része lett, egy alkatrész a többi között. 

A mai globalizáció folyamatosan dönti meg a pénzhatalmi csúcsokat, ahol a bankárcsaládok, a nemzetközi vállalatok és bankok, országokat, vállalatokat és vele együtt embereket adnak és vesznek anélkül, hogy klasszikus értelemben háborút vívnának. Ma a virtuális és valós fehér gallérosok a katonák, akik a pénzháborúkat indítják, megnyerik vagy elvesztik, akik embereket adnak és vesznek, csak ezt úgy hívják, hogy munkaerő menedzsment és tőzsde. A mai lezüllésben csak egy elv érvényesül: kinek van több pénze, amivel felvásárolhatja a másikat. Ismerős a tétel, hogy a nagyobb hal felfalja a kisebbet, ami nem más, mint a régi, anyagi szövetség tanítása, vagyis szemet szemért és fogat fogért, ami nem más, mint háború. A darwini evolúcióelmélet ezt úgy fogalmazta meg, hogy a létért való küzdelem. Akinek több pénze van, annak hatalma van afölött, akinek kevesebb van. De úgy is lehetne mondani, hogy akinek sok pénze van, az hallgat róla, akinek nincs, az beszél róla. A királyi uralkodást felcserélte a pénzhatalom, a királyi bölcsességet a tárgyi tudás és a pénz okozta virtuális világkép. Minden eladhatóvá és megvásárolható lett. Valamikor az arany jelképezte a bölcsességet is, a kör pedig azt, hogy a bölcsesség tökéletes. Régen az aranyat nem lehetett fegyvernek használni, ma a pénz fegyverként is működik.

A pénzügyi fundamentalisták különösen a közgazdászok, pénzügyi szakemberek és politikusok úgy állítják be a pénz „misztériumát”, mintha nélküle élet nem is létezne, illetve aki ezzel nem ért egyet, az hazug csaló. Arról a fundamentalisták nem szólnak, hogy pénzzel működik az az altató rendszer is, amely egy információs társadalomban leginkább a dezinformációt szolgálja, amellyel a tömeg manipulálható. Hatalmas médiagépezetek dolgoznak azon, hogy napjaink globális hatalmi rendszerét mesterségesen működtessék. A média tünteti fel az álvalóságot úgy, mintha az valóság lenne. A média már vezényelt le forradalmaknak nevezett államcsínyeket is, lásd 1989-ben a román történéseket. Nincs tehát könnyű helyzetben az, aki a dezinformáció helyett információra éhes, aki az álvalóság helyett a valóságot szeretné látni, aki az álom és altatás helyett éber szeretne maradni.

A pénznek a közéletben, a kereskedelemben számos funkciója van, így csere, értékmérő, fizetési, forgalmi és felhalmozási eszköz. A pénzre tehát szükség van. A pénz misztériuma nem ezekből a szükségletekből fakad, hanem abból, a mennyiségi szemléletből, hogy nem a pénz a fontos, hanem annak mennyisége, hogy hozzá kötjük magunkat, hogy mindent beárazunk, még magunkat is. Vajon mennyit ér az ember, aki a pénzt létrehozza, „megtermeli”, milyen kritériumok szerint lehet az embert beárazni? Elsősorban csakis akkor, ha a pénzeszköz fontosabb, mint az, aki létrehozza. Hogy az embernek ára legyen arra volt szükség, hogy az embert egyénné, individualistává tegyék, amelyet a XVIII. századtól kezdve fokozatosan sikerült megvalósítani. Az akkori hatalmi ideológia és az általa felépített tekintélyek már azt elterjesztették, hogy az ember is számmal kifejezhető, numerikus egység, egy a sok közül. Cserélhető alkatrész, csereeszköz a gépezetben. Mivel az embert is beárazták, az is érzékelhető, hogy ha valaki jobb vagy rosszabb árat ajánl érte, akkor az ember egy másik emberrel akár helyettesíthető is. Az akkori ideológia, ma valóság. Másodsorban akkor, ha az embernek ár-érték aránya van, amikor az ember árát az értékkel összhangban alakítják ki. Vagyis, ha az ember ára meghatározható, akkor értéke is meghatározható, vagy fordítva. A számítás abból indul ki, hogy a beárazott ember mennyi árbevételt hoz pl. a vállalatnak vagy a befektetett tőke után. Ilyen numerikus emberi egységek és ár –értékarányok adás-vételét, cseréjét látjuk például a különböző jól fizetett sportokban, mint a futballban vagy az F1 autóversenyben, illetve a multinacionális vállalatok vezetőinek körében.

Figyelemre méltó, hogy egy fedezet nélküli színes papírdarabért és érmekért kenyeret, tojást és húst adnak, hogy a virtuális, elektronikus jelek formáját képviselő bankkártya pénzt, vagy a mobil telefonos fizetési lehetőséget ne is említsük. Mindezen eszközöknek, már semmi közük ahhoz a szakralitáshoz, amelyet valamikor a király képmása szavatolt. Ma a pénzt egy ellenőrizhetetlen és láthatatlan gépezet bocsátja ki és tünteti el, illetve a pénz mennyiségével gerjeszt inflációt és tartja kezében a valuta árfolyamokat is. A gépezetet nem érdekli, hogy melyik országban ki hozza meg a törvényeket, őt az érdekli, hogy a pénz kezelése az ő kezében legyen. A Rothschild család egyik tagja mondta" nem az a fontos, hogy ki kormányozza az országot, hanem hogy a pénzügyek az én kezembe legyenek". Vannak olyan országok a térképen, amelyeknek ugyan van hivatalos nemzeti kormányuk, viszont a kormányt a külföldi bankok vagy családok pénzügyi vállalatai irányítják (pl. IMF, Wall Street). A szabadság és demokrácia csupán kellékek a színpadon, hogy a tömeggel elhitessék, hogy ő a szabadság kedvezményezettje. A pénzügyi szabadság ő érte van. Pedig mindez csak látvány, reklám tehát hazugság. Ahogy vannak a látványpékségek, úgy vannak ma a látványkormányok és látványbankok is. A rendszer működésében a formális törvényhozó látványkormány természetesen csak olyan törvényeket hozhat, amelyek a láthatatlan kéz igényeinek megfelelnek. Ha mégsem, akkor a láthatatlan irányító kéz, olyan háttér intézkedéseket hoz, például manipulálja a valuta és devizaárfolyamokat, amelyek az adott ország gazdaságának komoly veszteséget jelentenek. Láttuk Soros György 1992-es manipulációját, amikor egy hónap alatt másfél milliárd dollárral lett gazdagabb. De napjaink politikai kalandorainak elszámoltatása sem lehetséges, mivel a háttérhatalom telefonüzenete azt megtiltotta.

A farizeus pénzügyi apparátus az ember lesüllyedését okozza, gondoljunk az uzsorakamatra, a szakrális idővel játszadozó tőzsdékre vagy a vállalati profitnak nevezett kizsákmányolásra. Milton Friedman Nobel díjas közgazdász szerint „the business of the business is the business”, ami magyarul annyit jelent, hogy a profit érdekében a tőketulajdonos bármit megtehet, sőt meg is kell tennie. A kérdés pedig az, hogy mi lehet az a bármi? Például a profit érdekében a másik embert, vállalatot sárba tiporni,  kizsigerelni, felszámolni, felakasztani, lelőni, esetleg kizsákmányolni a szakrális természetet, beszennyezni a vizet és a levegőt, növelni az üvegházhatású gázok mennyiségét, csak hogy a tervezett profit számok megvalósuljanak? Hol van az a pont, ahol a profitszerzés még a normális ész határán belül elérhető? Már rég túljutottunk rajta. A profitszerzést akár kollektív öngyilkosságnak is lehetne mondani, mivel a folyamatban az én hasznom a te károd. Valaki, valamit, valakitől mindig elvesz. A nem pogány keresztény vallásban a régi exoterikus szövetség negyvenegy könyve és levele hivatkozik a pénzre, a profitszerzésre. A kivonulás könyvében például ez olvasható: „ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot” tegyük azt is hozzá, hogy ha másnak adsz (nem az én népemből valónak), akkor szedjél uzsorát. Az uzsora a régi szövetségben hatszor fordul elő, az új szövetségben egyszer sem. Itt csak annyit tudunk meg a pénzről, hogy mindenkinek adjuk meg ami jár, így a „császárnak is, ami a császáré”. Az újkori vallásszakadás óta van olyan a régi szövetséghez visszatért vallás, amely a tőkésedést, a haszonszerzést és a bankok működtetését szükségesnek látja.

Azok a kormányok, akik uzsorakamatot vettek fel, egy életre elkötelezett rabszolgává tették országukat. Hazánkban ez 1978-ban történt meg, a környező országokban később. Számos országban az IMF vagy a Wall Street az a hatalmi eszköz, aki az országot irányítja. Az uzsorakamat általi eladósodást a pénzszivattyú háttérhatalom nem engedi törleszteni, mert ez által nem tudná a maga rabszolgájának tudni az őt kiszolgáló nemzetet. Amikor pedig az eladósodás kellően mély, akkor indul el az a másik hatalmi gépezet, amely a kamatokat és az árfolyamokat gerjeszteni tudja. Akárcsak a pióca úgy tudja a láthatatlan kéz kiszívni egy nemzet, ország anyagi és szellemi tartalékát. A média csak annyit tesz, hogy kiszolgálja a piócát. Az anyagi és szellemi tartalékok kiszívását pedig kegyként, támogatásként és adományként tüntetik fel a tömegember részére, hogy az továbbra is bénán és magatehetetlenül tűrje kizsigerelését. Ideje lenne elképzelni és megalkotni azt a világot, ahol nincsenek bankok és tőzsdék, ahol a világ nem virtuális, hanem valóságos. Ez az utópia lenne a régi aranykor megvalósítása, amelyre egy másik bejegyzésben, a - Kivonulás a demokráciából- utalunk. Megjegyzés: az EU-ban már készül a pénzügyi bilincs, amit digitális pénznek neveztek el. Ez a bilincs teszi majd lehetővé, hogy az embernek bármennyi pénze is legyen a bankszámláján, még egy kenyeret se tudjon megvenni, mert a számláját a rendszer bármikor letilthatja. Addig tudunk tehát e tekintetben még önmagunkkal rendelkezni, amíg készpénz van a kezünkben. Várhatóan megjelenik a digitális rabszolga is.