53. A maszk

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/Yita6lOyweM csatornán.

Egyetemességünk felfedésében, értelmes tisztánlátásunkban a közzé tett bejegyzésekben számos olyan ”téma” került bemutatásra, mint például a betűhöz való ragaszkodás, az anyagba süllyedés, a tömegember vallása, a farizeuság, a világnézetekhez, vallásokhoz és dogmákhoz való ragaszkodás, amelyek az Egytől mind elválasztanak. Aki ezt az elválasztódást nem ismeri fel, az maszkot visel és élete olyan akár egy álarcosbál. Nem tudja és nem is fogja megismerni önmagát, vagy a másik embert. A maszk a valóság fel nem ismerése, a lélek zavarodottsága, félelme, eltakarása, (akár Ádámnak a fügefalevél), amely nem engedi, hogy önmagunkkal, Beavató Mesterünk által pedig az Eggyel szembe nézzünk. Amikor az individuális elfedi az egyetemest, akkor maszkot, fügefa levelet viselünk. 

A hatalmi maszk viseléséhez, a rejtőzködéshez mindig kötődött a farizeus, hazug, ámító, csaló, félrevezető, takargató és megfélemlítő magatartás, amely úgy a társadalom, mint az egyén szintjén is megnyilvánul. Amikor a társadalmi és hatalomgyakorlási maszk viselésének megértésére vállalkozunk, megállapíthatjuk, hogy a történelmünkben számos olyan kor volt, amelyek az elrejtőzést, elkendőzést támogatták, mint a bolsevizmus, kommunizmus és a mai globalizmus is, amikor meghazudták az életet. A háttérhatalom a hiányt eszmékkel, fedőelméletekkel, ideológiákkal, világnézetekkel, mainstream gondolkodással, vallásokkal pótolta, amely által elzárt minket a hiteles léttudattól. Attól, hogy a valóságban, extázisban, az Egyben legyünk. Mesterséges teret és időt kreáltak és kreálnak ma is nekünk, felgyorsítják életritmusunkat (a ritmusból ütemre váltanak), leegyszerűsítik, uniformizálják életünket és eltörlik az alternatívákat. Kész megoldásokkal szolgálnak és olyan szabályokat és rendszereket működtetnek, ahol csak végrehajtani kell, mert az ember gép lett, aki önmagát is képes végrehajtani. 

Az elrejtőzködő maszk kialakításán a XV. század óta a hatalom egyre erőteljesebben dolgozik. Az elkendőzés a karteziánus gondolkodással és a francia forradalommal teljesedett ki és tart azóta is. A mai globalizmusnak, akárcsak a korábbi fűnyíróelven működő politikai rendszereknek, mint a kommunizmusnak és ikertestvérének a kapitalizmusnak célja, hogy a létet elárulják, elhazudják, megtagadják, ezáltal leszűkítsék a létezés terét. Így a tér és idő hiányában szenvedő embert könnyen lehet már irányítani, géppé, rabszolgává tenni vagy állati viselkedésre kényszeríteni. Hogy 2020-ban vírusos fertőzésre hivatkoznak, az csak hab a tortán, ugyanis csak az utóbbi kétezer évet figyelembe véve senkinek sem jutott eddig eszébe, hogy az emberi egészség is manipulálható, megtéveszthető, eladható és megvásárolható termék legyen. A pimaszság odáig terjedt, hogy az eddig belül viselt manipulációs maszk, most kívülre került. A demokráciában az egyenlőség új fogalma a maszk lett. Az irányító elv pedig maradt a régi: "oszd meg és hatalmaskodj". Amikor az elvet magyar vonatkozásban alkalmazták, akkor osztották meg a társadalmat magyarokra és magyarul beszélőkre. 

Hová lett a gondolkodó értelmes ember, aki tudja, hogy az Egy és benne az egyetemes lélek a dualitás, a stabilitás megtestesítője, vagyis a lényeg, a rend? Miért dolgozik, „halad és fejlődik” maga ellen? Valószínűleg azért, mert a hatalomnak sikerült elhitetnie, hogy ő csak egy alkatrész a gépezetben. Gép azáltal, hogy anyagba süllyedt, gépiesen, racionálisan és materiálisan gondolkodik. Engedelmes rabszolgaként elhiszi, hogy csak az létezik, ami kézzel fogható és szemmel látható. Gépekkel vette körül magát, így a másik embert is gépnek nézi, illetve helyettesíti. Gépi emberként kalóriát fogyaszt és nem szalonnát eszik hagymával esetleg lekváros kenyeret, futógépen fut a szobában vagy a konditeremben és már nem tud sem kaszálni, sem kapálni.  Még nem ismerte fel, hogy a kényelembe bele lehet halni.  A pénz mennyiségéhez méri magát és a másik embert is. Ez a maszkos, önmagát befedő, gépi ember, aki önmaga elől rejtőzködik el. Hogy esetleg elbújt arról fogalma sincs, hiszen krotália van a nyakában, a gépek nyilvántartása szerint ő létezik. Emberünknek tudnia kellene, hogy elferdülése következtében, a gépezet nem érte van, hanem ő van a gépezetért, illetve ő van a gépezetben. Ezt korábban apparátusnak hívták, ma csak láthatatlan háttér hatalomnak. 

Az egyéni maszk viselésének és feladási lehetőségének bemutatásakor, arra próbálunk rávilágítani, hogy az a lelki erő, ami az „én vagyok" , az individuális ego elhagyását véghez tudja vinni, az bennünk van, csak esetleg gyengék, bátortalanok, kényelmesek vagyunk és félünk önmagunktól. Ha lelkünk az átváltási- önmegváltási holtponton túljut, akkor vesszük észre majd, hogy az élet mindennapjai épp úgy zajlanak, mint addig, de bennünk az irány megfordult, mert a tudatosodásban visszafele haladunk az Egyhez. Ekkor kezdjük lebontani azokat a fogalmakat, amelyek addig gátoltak létünk megértésében, kezdjük a fátylat fellebbenteni, a ködöt önmagunkban eloszlatni, a hályogot szemünkről levenni. 

A félő és megzavarodott lélek, sötétben van, vallásos nyelven ezt pokolnak nevezik. Egy szójátékkal élve: a fél ember még jobban fél. A bátor lélek pedig mindig fényességben van. Lelkünk sötétségét (poklát) vagy fényességét (a mennyet) mi alakítjuk. Mi visszük lelkünket sötétségbe, kárhozatra, amikor a lélek az Egytől elszakad, sötét, vak, önmarcangoló állapotba, vagy fényességre, amikor a lélek az Egyhez közel áll, látó, fényes állapotba kerül. Vallásos nyelven üdvösségre jut. Ez azt is jelenti, hogy mindig van lehetőségünk a hiba kijavítására, és semmi sincs elveszve. Eltévelyedett, sötét lelkünket bármikor látóvá, megnyilvánulttá, éberré tudjuk tenni, mert időt kaptunk rá. A sötét lélek tájékozódásra képtelen, ezért kapzsi, irigy, mérges, gyűlölködő és hazug, mind olyan „negatív pótcselekvések”, amikor a lélek próbál elrejtőzni, maszkot viselni. Ahhoz, hogy a lelkünk sötétségét le tudjuk győzni, akaratra, lelki erőre, alázatra, bátorságra van szükségünk. 

Évszázadok óta az anyag egyre nagyobb mennyiségben van jelen életünkben. A nagyobb anyagi jóléttel párhuzamosan fokozódott kényelmünk és mélyült elszakadásunk mértéke az Egytől. Törvényszerűvé vált, hogy az anyag elsőbbséget élvez, és háttérbe szorul a szellem. Nem szeretjük észrevenni, hogy a nagyobb anyagi kényelemben, nagyobb a lélek lustasága, az alvajárás is. Talán szükségtelen megjegyezni, hogy az aranykorba visszalépni nem lehetséges az anyagias, kényelmes, maszkot viselő individuális ego hatalma alatt. Ha individuális egónk uralja lelkünket, akkor olyan képet mutatunk lelki világunkból, amely társadalmi maszk, farizeuság, eltakarás és szerep, amelyet akkor is eljátszunk, ha nincs rá szükség. Ezzel szemben univerzális énünk szabad mindezektől. Véd a bírálatokkal szemben, nem engedi, hogy az élet próbatételei szorongást és félelmet keltsenek bennünk és nem érzi magát senkinek alárendelve. Ugyanakkor alázatos és mindenkiben meglátja az univerzális ént, mint amilyen ő maga.