46. Új pogányság, avagy milyen az anyagba süllyedett ember?

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/TBIkWhfOdRo csatornán. 

Sokféle hatalomgyakorló vallás volt, van, és lesz, de lehet, hogy mindenik közül az anyagba süllyedett emberek vallása lesz az, amelyik a pálmát elviszi. Talán csak azért mert, a történelem során az ember egyre több anyagot állított elő, és egyre több anyaggal szolgálta ki és szolgálja ki a maga és mások kényelmét. Az egyre több anyag gyűjtése elszakítja az embert a rábízott szakrális természetről és a másik emberről való gondoskodástól. Az anyagba süllyedt emberek vallása egy önmagát igazolni szándékozó irracionális tevékenység, igazi tömegembernek való vallás, amolyan új pogányság. Ez az anyagot, kényelmet, komfortzónát védő vallás, ami kiszakítja az embert a metafizikai létből és teszi olyan földi halandóvá - minőség nélküli tömeggé- aki elfogadja, hogy pórból lett és porrá lesz. A sémita lineáris gondolkodás kitörli belőle a belekódolt egyetemes metafizikai tudatot, hogy ő az Egy képe és hasonlatossága, akinek nemcsak földi élete van, hanem léte is, vagyis van tovább, ami feltámadásnak is nevezhető. A világ nem lineáris, hanem körkörös és bináris. Hogy ezt megértsük nem elegendő az ugyancsak sémita  tízes számrendszer, ahol a számsor egyik végén van a nulla, a másik végén a végtelen. A világ, akárcsak a számítástechnika nyelve is bináris.

Az új pogányság vallása azt hirdeti, te vagy az anyagba zárt kis isten, rajtad kívül nincs semmi és senki, illetve csak az, amit két kezeddel megfoghatsz, és szemeddel meglátsz. Te vagy a világ közepe és cseréld le Teremtődet magaddal. Te vagy a lineáris kezdet és a vég. Mivel az egyetemes én fölött az individuális én hatalmaskodik, az ember elszakadt a tökéletes igazságot, rendet és szabadságot „megtestesítő” Egytől. Amennyiben a valláshoz kell a doktrína, az erkölcs és kultusz (rituálé), akkor az anyagba süllyedt tömegember vallási doktrínája a fogyassz mértéktelenül, mert minden érted van, erkölcse a fizess meg minden fogyasztást, rituáléja pedig, higgy a láthatatlan kéz hatalmának, a politikának, marketingnek, médiumoknak, a hitelező banknak és ne gondolkodj teremtettséged törvényei szerint élni, mert az élet után nincs tovább.

A hatalmat gyakorlók az anyagba süllyedt embernek, a tömegnek a világot anyagi természetűnek mutatják be, mert ez az, amit érzékeivel tapasztalhat, láthat, hallhat, megérinthet és megfoghat. Énjéről azt hitetik el, hogy ez nem más mint az anyagi test, érzéseiről azt, hogy azok a test állapotát jelzik, gondolatairól pedig azt, hogy azok testének (az agynak) racionális válaszai. Hasonlóan gondolkodtatják, a szakrális természetről is mivel az is megfogható, megtanulható, elérhető, szétszedhető és összerakható. A tévedést a valóságnak vélt anyagi káprázat adja. Aki ebben a káprázatban él az az örök valóságot megfordítja és az anyagi természetből származtatja az érzékeket, a gondolatot, a lelket, holott épp az értelmes lélekből származik a valóság, a gondolat, szó és cselekedet. Annak, hogy az anyagba süllyedt ember a valóságot megfordítja és a káprázatot az igazi láthatatlan valóság elé helyezi, két bizonyítéka van: az egyik, hogy az anyagi világ vagy a kellékek világának káprázat voltára fel lehet eszmélni (pl. éberséggel, felébredéssel), a másik, hogy az ember teste meghal, de a felkészült lélek, az univerzális én megmarad. Az anyagba süllyedés valóban külső, anyagi jólétet hoz, de ugyanakkor számos lelki betegséget és ami még rosszabb, szellemi nyomort is. Ez az Egy hagyományával szembehelyezkedő materialista vallás, amiből hiányzik a szellem és mivel nem a lét igazságáról szól, a hazugságot képviseli. Célja az embert megtéveszteni, manipulálni, átprogramozni a rendet felforgatni és a dolgok ellenkezőjét állítani. Ez a feje tetejére fordított világ, amikor a hamisról állítjuk, hogy igaz, a csúnyáról, hogy szép, a fentről, hogy lent, a nőről, hogy férfi, lásd például a gender elméletet és ember legyen a talpán, aki ezen sok hamisság között el tud igazodni. Ha a királynak nincs ruhája és mezítelenül futkározik, akkor is dicsérni kell szép ruháját. Folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy  működik a manipuláció, az átverés, az oszd meg és uralkodj elv. 

Az anyagban és kényelemben hívők egy anyagi álomvilágban hisznek, ahol legalább három tétel érvényesül: minden pénzért megszerezhető, nem fontos a lelkünkkel foglalkozni, mert az életnek vége van itt a földön és nincs feltámadás. A három dogma egyetlenegy dologra megy ki, arra, hogy a fogyasztásról az út végén nem kell elszámolni és alázatra, szeretetre amúgy sincs szükség. Így az ember nem önszántából vállalt, hanem belevert félelmében inkább kitart, hazudozik, fennhéjázó és a kelleténél többet fogyaszt. Ebből a káoszból alakult ki a múlt század materializmusa, és ennek a századnak modern rabszolgatartó, liberális és demokratikus társadalma. Az anyag elsőbbségét élvező világnézetnek gyökerei a régi szövetségben találhatók, pontosabban a betű szerinti értelmezésben és annak a gyakorlatban való kipróbálásában, például abban a kommunista kísérletben, amely a huszadik században embermilliók életébe került. Az anyagot előtérbe helyező vallások elvek, dogmák, világnézetek és/vagy diktátorok elképzelése szerint működnek, a vallás termékeit pedig nevezhetjük felvilágosodásnak, reneszánsznak, materializmusnak vagy ateizmusnak, esetleg globalizmusnak, pénzhatalomnak, gazdasági növekedésnek, életélvezetnek vagy egyszerűen csak kizsákmányolásnak, rablásnak esetleg bűnnek vagy eltévelyedésnek. Mind ugyan az. Az anyagba süllyedt ember absztrakt, elvont fogalmakkal manipulál, aki szemével néz, de nem lát, fülével hall, de nem fogja fel azt. 

Az absztrakt, elvek, izmusok szerint élő ember még önmagával, szemével és fülével szemben is bizalmatlan. Szereti azt elhitetni magával, hogy néha érzéki csalódásban van része, amikor lehetősége van a dolgot úgy feltüntetni, mintha érzékei szándékosan csalnának. Az absztrakt ember élete elméletileg megszerkesztett élet, amely nem közvetlen érzéki tapasztalatokra, hanem elvekre épít. Ilyen absztrakt ember az internetes oldalakat hosszasan böngésző és magát felvilágosodottnak, esetleg tudósnak nevező ember is, aki elvei szerint nem táplálkozik, hanem fogyaszt, nem alszik, hanem biológiai energiáját pótolja, nem körtét, almát vagy lekváros kenyeret eszik, hanem kalóriát, szénhidrátot és fehérjét. Az elvek szerint élő anyagba süllyedt ember tulajdonképpen már kórosan beteg, a betegség neve: absztrakt élet. Az anyagba süllyedt absztrakt ember egyetlen gyógyszere, ha megszereti a kegyelmi ajándékba kapott életet, a természet szakralitásait, a patak friss, üde vízét, a rétek illatát, a madárdalt, a friss kenyeret és a finom, családias vasárnapi ebédet, a másik embert. Ha felismeri, hogy az anyag felett áll az élet szeretete, a lelkiismeret, a nyugalom, a csendben való elmerülés, a barátság, a szív tisztasága és a boldogság. Aki boldog, az nem önző és nem absztrakt, hanem szereti az életet, amit kapott, és amivel el tud számolni. 

Az új pogány vallás(ok) szerint az emberek egyenlők. Vajon mindenki tudati és értelmi szintje egyenlő? Természetesen nem, ugyanis a világ bennünk van, és ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk azt. Akinek azt mondják például, hogy a demokráciában az emberek egyenlők, a blöfföt ne higgye el. Ez természetesen ellentmond a mai közösségi mainstream gondolkodásnak, amely elzárkózik az egyenlőtlenségek említésétől is. Kik azok, akik el szeretnék velünk hitetni, hogy egyenlők vagyunk?Akik irányítani akarnak, akik rabszolgaként kezelnek minket. Miben vagyunk egyenlők? Például egyenlően osztozhatunk az anyagba süllyedésben, amit sokan meg is tesznek. Abban, hogy a hónap végén mindenki a sárga csekkjét befizetheti a postán, majd felülhet a bevásárló istállóba - hivatalos nevén plázába- járó ingyenes buszra és elköltheti maradék pénzét a multinál. 

Az egyenlőség, az egyenlő lehetőség, (genetikai adottságainkat most mellőzzük) először születésünkkor mutatkozik meg, amikor egyenlő eséllyel indulunk a startvonalról vissza az Egyhez, „aki” mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy tanúbizonyságot tegyen szerető szándékáról. Másodszor, mindenkinek megadatott, hogy megmutassa képességét: feltud-e ébredni abból a szendergésből, világnézetből, amelyet szülei, az iskola és a társadalom rákényszerített, illetve járva az életnek nevezett tesztelési folyamatot valamikor megfordul-e és elindul-e a felébredés útján, vagyis másodszor is megszületik-e, immár szellemi emberként. Ezt a szellemi embert nevezzük felnőtt embernek. Anyagi felnőttség nincs, csak szellemi. A kettő közötti különbség a beérkezési vonalnál jelenik meg, ahol számot kell adni arról, hogy hogyan sáfárkodtunk a ránk bízott talentumokkal, elástuk vagy kamatoztattuk.