41. Fogalmaink válsága - T

tájékozatlan: individuális viselkedés, amikor nem teszünk különbséget individuális és egyetemes viselkedésünk között, ahogy az egyetlen valóság létezését is a dualitások ellentétekként értelmezzük. ~ ságunk oka elsősorban tudatlanságunk, a szellemi minimum alatti életvitelünk, a hatalmi manipulációknak az elfogadása, a materializmus és az egyenlőség. Ugyancsak ~ok vagyunk, ha kényelemben, az anyagba süllyedve élünk, ha valóságnak azt tekintjük, amit két kézzel megfogunk, és két szemünkkel meglátunk.

talaj: a föld termőrétege, amely akárcsak a levegő, a víz, a fény, a tér és ezek kombinációi teremtett szakralitás. Az emberi életet is eltartó élő ~ magába foglalja a többi szakralitást, így a levegőt, a vizet, a teret és a fényt is. Mindezt azért, hogy „fel tudja nevelni”, megteremje azt a szerves anyagot, amelyet mi élelmiszernek és takarmánynak nevezünk. A dualitások cirkularitásában az élő talaj mindig megújulásra kész. A talajból élünk, rajta állunk és talajjá válunk.

talentum: születésünkkor mindannyian megkapjuk az életünkhöz szükséges ~ okat, a szellemi ajándékokat, pl. a figyelmességet, az együttérzést, a szeretetet, éberséget, tudatosságot stb. amelyeket nekünk kamatoztatni kell, vagyis meg kell sokszoroznunk. Az ostoba ember ezeket a ~ okat magának tartja meg. Egy élethossznyi időt kaptunk, hogy tanúságot tegyünk arról, pl. hogy a rendetlenségből hogyan teszünk rendet, hogy az analízisből hogyan szintetizálunk, hogy a hasonlóságok és ellentétek gondolkodása helyett, hogyan gondolkodunk szintézisben stb.

támogat: a ~ ás mindig külső, önmagunkat nem tudjuk ~ ni. Így az individualisták az objektív materializmus, másképp mondva a naiv realizmust ~ ják, ezért közel állnak azokhoz, akik az anyag elsőbbségét hangoztatják, a „hiszem, ha látom” alapon. De ide sorolhatók azok az intézkedések és viselkedések, manipulációs módszerek is, amelyek a tudatlanságot, a modern rabszolgaságot ~ ják, mint a világnézetek, a vallások és a különböző pártideológiák. Az egyetemes, értelmes, igaz és normális ember nem ~ ja ezeket a viselkedéseket.

tan: az egyetemesség, az egyetlen valóság megismeréséről szóló tudás/ ismeretátadás. A ~ ,a tanító és a tanítvány hármasában a legfontosabb, mert nélküle nincs tanító és tanítvány sem. A tan nem ~ tárgy, mert a tan az emberről szól, az emberérét és az emberrel van, mert az ember maga a tan. A ~ tárgy az emberen kívül van. Azok, akik nem értették meg az egységes, egyetemes egy valóság ~ át azok külön módszer ~ t dolgoztak ki, pl. a mérhető anyagi világ részére és a nem mérhető szellemi világ részére. Így erősödött meg a világunkat szétszedő analízis módszer ~ a.

tanít: az egyetemességről szóló ~ ások arra is meg ~ anak, hogy ahhoz, hogy kapjunk valamit, először nekünk kell adnunk pl. ha boldogok akarunk lenni, adjunk boldogságot, ha örülni akarunk adjunk örömet, ha szeretni akarunk, szeressünk másokat, ha szabadságot akarunk, adjunk szabadságot másoknak, ha figyelmességet akarunk, figyeljünk oda másokra, ha segítséget akarunk, segítsünk másokon stb. Az igazi és egyetlen szükséges ~ ás az, amely távol tart az individuális éntől, vagyis arra ~, hogy úgy cselekedjek, hogy az Egy cselekedjen bennem.

tanítvány: a szabadon történő tanítás azt jelenti, hogy csak ott és akkor tanítunk, ahol, és amikor a tanítást elfogadják, ahol befogadó ~ ok vannak, ahol kialakult a tanító és a ~ közötti kapcsolat. Az ember részére a legmagasabb kitüntetés Beavató Mesterünk tanítványának lenni, az általa adott tanítást elsajátítani, majd a maga módján a tanítványnak is mesterré válni. A ~ ság kialakulása és tartóssá tétele az egyetemes tanba való beavatást, tudásátadást jelent. A beavatás egyéni és nem közösségi.

te: a világ egyensúlya és rendje akkor áll helyre, amikor ~ és én, vagyis „mi vagyunk” akik egymást kiegészítjük. A ~ és az én a dualitás párjai, az egység és az egyetemesség alkotói, pl. az Egy és én, Beavató Mesterünk és én, a férjem és én, a feleségem és én, a gyerekem és én stb. Harmadik személyre nincs szükség, mert a dualitás két szereplője együtt minden feladatot el tud látni. Ha én vagyok lent, akkor ~ vagy fent, ha én vagyok kint, akkor ~ vagy bent, ha én férfi vagyok, akkor ~ nő vagy stb. Világunk működésében a dualitások cirkularitása minden állapotban működik.

teljes: a képességek maximálisa, ahol minden részlet ismert. Például a ~ élet azt jelenti, hogy életünknek nem marad olyan érintetlen területe, amelyet nem észleltünk és nem tapasztaltunk meg. A ~ élet ellentmond a részleges, félig élő és félig holt életnek. Beavató Mesterünk is a ~ élet megélésére (nem átélésére) tanít. „benne az élet volt és az élet volt az ember világossága”. A ~ életet, amit boldog életnek is nevezhetünk, szellemi úton, a fent és a lent összekapcsolásával, az egyetemes tudatosság elérése érdekében tett folyamatos kereséssel és kérdések megfogalmazásával tudjuk megtapasztalni, amikor ki tudjuk jelenteni: Atyám, „legyen meg a te akaratod”. A teljes élet által tudunk eljutni az egyetlen ~ valóság megértéséhez is.

tér: a duális szakralitásban az idő párja. Mivel a ~ idővé és az idő ~ ré konvertálható, a mai fizikában a kettőt immár együtt, tér-idő név alatt használják. Fizikai értelemben ~ alatt azt a helyet értjük, amit születésünkkel „lefoglaltunk” azért, hogy időnk és helyünk legyen a ránk bízott feladatok elvégezni. A ~ -idő nem más, mint az állandó mozgás megjelenítése, ahol az idő a mozgást, a ~ pedig a mozdulatlanságot jelenti. A dualitásban az idő a fényt, az individualitást, a ~ pedig a sötétséget, az egyetemességet jelenti. Mélyen alvó állapotunkban, a térben, az egyetemességben, a belső szobában vagyunk. A felületes alváskor pedig a zavaros elmében.

tervez: bármennyire is szeretnénk életünket meg ~ , teljes mértékben nem tudjuk megtenni, csak apró részleteiben, és csak akkor, ha alkalmazkodunk. Aki ennek ellenére ~ , az életében azért fog akadályokba ütközni, mert nem képes elfogadni a hétköznapok hozta változásokat. Aki ~ az úgy gondolja, hogy „én tudom”. Aki pedig úgy gondolja, hogy „én nem tudom” az nem ~ , de megtesz minden tőle telhetőt a rá bízott feladatok ellátásában. Ő tudja, hogy minden akkor valósul meg, amikor annak eljön az ideje. Az individualisták életüket meg ~ ik, de csak részben tudják végrehajtani. A ~ és racionalitás, a racionális mennyiségi élet mégis kevesebb, mint az irracionális.

tolerál: egyetemes viselkedésünkben összeszedettségre, koncentráltságra van szükségünk, hogy figyelmünkkel ~ ni tudjuk mások individuális viselkedését pl. hogy elkényelmesedve idejüket haszontalan dolgokra pl. profitszerzésre fordítják. Ha időnket érdemtelenül, az Egytől távol eső dolgokra pazaroljuk, akkor nem tudunk a lényegre koncentrálni, szórakozottak lesznek, szétszórjuk magunkat és nem vesszük észre, hogy az Egy mindezt ~ ja.

többség: mennyiség, számosság, ahol hiányzik a minőség. Szemben a kisebbségben levő szellemi és egyetemes emberekkel, az individuális viselkedésben szenvedő kizsákmányolt rabszolgák ~ ben vannak. Az individualisták ~ e az „én tudom” tudásállapotot tükrözi vissza, szemben az egyetemes én képviselte „én nem tudom” tudásállapottal. Az „én tudom” emberünk gyakorlatilag azt teszi, amire nincs szüksége, és életét kicsidenként éli meg. Az „én nem tudom” tudásállapotban levő azt teszi meg, amire szüksége van, vagyis a beteljesedést és a teljes életet.

tökéletes: a ~ ség az Egy ~ igazságából, rendjéből, szabadságából, szeretetéből, szépségéből, mindabból, ami szakrális vagyis az egyetlen valóságból fakad. Az Egy azt várja el tőlünk, hogy részesei legyünk ennek az egyetlen ~ ségnek, vagyis egész életünkben maradjunk meg teremtett egyetemességünkben. Életünk az a tesztpálya, amely egyben ~ edésünk és tudatosodásunk lehetősége is. Csak életünkben és életünk árán ismerhetjük meg és kerülhetünk közelebb a ~ Egyhez. A ~ edés feltételezi tudatosságunk növekedését is.

tömegpszichózis: a nyugati liberális, anyagba süllyedt tömegtársadalmunkban ~ ként jelenik meg a demokratikus egyenlőség, az aggodalom a holnapért, a múltban való merengés, a megszerzett kényelmi szint megőrzése, a mértéktelen fogyasztás, az információéhség, a világpolgár vagy európai polgár hirdetése stb. A hangyamódra szaporodó emberek ~ a nem figyel az elcsendesedésre, a meditációra, a transzcendenciában való elmélyülésre.

törvényes: az egység hagyománya, a tradíción alapuló tények érvényesülésének mellőzése, ahol, a morális, ~ profán nézőpont érvényesül. Ami ~ az mindig az időben, a cselekvésben és az anyagban, a dogmákban, a fejlődésben és a haladásban, a vallásban, tehát az exotériában található meg. A ~ térnyerése nem más, mint a benne rejlő értelmetlenség és tudatlanság szétszórása, amikor egy egyszerű tényből törvényt, dogmát, szabályrendszert alkotunk.

tudás: a ~ a tudatosság és tudat hármasának része. A ~ a tudatosságból származik, a tudatosság pedig az egyetemesség felismeréséből, a tudatból. A ~ elsődlegesen szellemi, mert a lélek egyetemességéhez kapcsolódik. Az öt érzékszervünkkel észlelhető és megtapasztalható anyagi ~ másodlagos, vagyis ál- tudás. A szellemi ~ a bölcsesség, az anyagi ~ a szellemtelenség. A nyugati felfogásban a ~ hatalom, mert a ~ t a másik ember fölötti hatalmaskodásra és profitszerzésre használják. Keleten a ~ megszabadít az individuális viselkedéstől. A ~ lehet racionális és értelmi, az Uppanisadok szerint magas tudás (vallás) és alacsony tudás(tudomány), Buddha szerint relatív pl. kondicionált igazság, és abszolút pl. transzcendens igazság.

tudatlan: individualista tömegrabszolga, akinek a világ az, amiről az öt érzékszervével tudomást szerez. A ~ nem ismeri a tudatosságot, ezért ~ ságban szenved. A szenvedés oka, hogy nem ismeri az egyetlen valóságot, csak individuális énje van, azonosul azzal, ami kézzel fogható és szemmel látható, fél a haláltól és vagy a múltban él, vagy a jövőben, de soha nem a MOST-ban. A tudatos ember megőrzi az Egytől kapott eredeti programot, a ~ pedig önszántából vagy a hatalom befolyása alatt fölülírja, vagyis téves másolatot készít arról. A ~ ember az élő halott.

tükörkép: egyetemes viselkedésünkből, mindig az eredeti kép kerül elő, individuális viselkedésünkkor pedig a ~ . Ha belső látással látunk, akkor a ~ nem káprázat, mert képes az emberi egyetemesség, a dualitás érzékelésére, pl. ami fent van, az van lent is, a férfi egyben nő és a nő egyben férfi, a hidegben benne van a meleg és fordítva stb. A kancsal látásnál a ~ zavaros. Feladatunk, hogy a ~ ből, az ál-valóságból valóságos képet alkossunk. A hatalom ennek ellenkezőjében érdekelt, ezért kedvence a ~ állítás.