50. Az igaz és normális ember

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/qvUNk9xtyqc linken.

A tudatos, belső, igaz és normális ember gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben nem vágyik babérokra, dicséretre vagy elismerésre, mert tudja, hogy amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, hogy Beavató Mesterünkhöz méltóan ő is elmondhassa, „elvégeztetett”. Tudja, hogy a siker vagy sikertelenség, győzelem vagy vereség, a nyereség vagy veszteség, gyönyör vagy fájdalom csak fogalmak, amin túl kell lépni. Tudja, hogy nem az élet céljából kell cselekednie, hanem a lét céljából. Ő az, aki úgy cselekszik, hogy hagyja, hogy az Egy cselekedjen benne. Az ő feladata megkeresni itt azt, ami ott is érvényes, az itthonban megtalálni az otthont. Eckhart mester mondja a belső emberről: „Légy olyan, mint egy kisgyerek/ Füled tapaszd, hunyd le szemed/Önös lényed semmisítsed/Majd semmid is elvetheted/ Hagyj el időt, teret/És mind a képeket/Menj, hová út nem vezet/Taposd ki ösvényedet/S utad e pusztában, ím megleled”.

A következőkben az igaz és normális belső emberre jellemző néhány tulajdonságot mutatunk be:

1) tudatos és ismeri önmagát: Delphoiban jóslást kértek az emberek a jövendőjükre, mert kíváncsiak voltak a sorsukra. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Te legyél a változás. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is. Mert ez a lényeg, ismerjük meg a bennünk lévő Egyet. A belső ember, ha néha el is veszíti lelki éberségét, iránytűjét, mindig önkontrollt kell tartania, elő kell vennie univerzális énjét. Bármilyen gondja is legyen, a legnagyobb gond mindig önmaga. Ugyanis, hogyan akarunk megismerni egy másik embert, ha önmagunkat sem ismerjük?

2) tiszta szívű: ha bensőjében szabad és minden rendezetlen érzéstől mentes, akkor semmi sem fog a beavatásra vágyó igaz és normális ember tökéletesedésének útjába állni. Ha helyén van a szíve, akkor tudja, hogy a megismerés és tökéletesedés kapuja mindenki előtt nyitva áll. Mindenki magában döntheti el, hogy kíván-e élni a belépés lehetőségével. Minden emberben benne van az isteni lenyomat, az univerzális ego ezért a tökéletességet, a gyermeki lélek tisztaságát mindenki képes valamilyen mértékben tükrözni. Ha a belső ember szívében tiszta, akkor az életébe gördülő akadályok nem jelentenek gondot számára.

3) békés: ismeri, hogy a belső béke beteljesedés, egyetemesség, ezért könnyen átadható másoknak. Tudja, hogy neki is képesnek kell lenni a rosszat jóra fordítani és nem feltételezni a másikban a rosszat. A nyugtalan, rosszban sántikáló ember másokat sem hagy nyugton, mindig valami gyanú nyugtalanítja, mindig elégedetlen. Gyakran mond olyant, amit nem kellene, és nem teszi meg azt, amit meg kellene. Azt figyeli mi a másik kötelessége, és nem azzal törődik, hogy neki mi lenne a kötelessége. A belső embernek önmagában kell elrendeznie a dolgokat és csak azután törődnie a másokéval. Ha azt akarja, hogy befogadják, akkor neki is el kell fogadnia a többieket. Ha messze van még a szeretettől és a békességtől, akkor nézzen magába, mert a békesség és alázatosság senkire sem néz haraggal. Nem nagy dolog szelíd és békés emberekkel közösen élni, akik elfogadják egymás természetét, egymás örömét. 

4) mértéktartó és alázatos: nem sokat foglalkozik azzal, hogy ki van vele és ki van ellene. Azzal törődik, hogy az arany középutat válassza, és a belső lelki hangjára/az Egytől származó teremtettségére, egyetemes énjére hallgasson. Tudja, ha tiszta a lelkiismerete, és kéri az Egy segítségét, akkor a gonosz nem férkőzik közelébe. Ha tud tűrni és hallgatni, akkor megérkezik a segítség. A segítség nem fog kopogtatni, nem fog beszélni, a jelekből kell tudni olvasni. Az sem igaz, hogy amikor kéri a segítséget, akkor rögtön meg is kapja. Türelmesnek kell lennie és kivárni, amíg megérkezik. Gyarapodnia kell az alázatban, hogy hibáit megismerje.

5) elkerüli a gyarlóságot, az eltévelyedést, a tudatlanságot: tudja, hogy minden földre született ember el tud tévedni, bárki legyen is az, így ő is. De azt is tudja, hogy képes szabályozni az individuális én hatalmaskodását vagy az univerzális én uralmát. Tudja, hogy hanyagságával, gyarlóságával és elbizakodottságával hamar elveszítheti azt, amit hosszú idők után kegyelemből megkapott az Egytől. Sokan háborognak, hogy nem sikerül ez vagy az nekik. De ki az, akinek minden a kívánsága szerint esik?

6) elmélkedik, meditál: alkalmas időt keres arra, hogy magában elmélkedjen, hogy újra és újra átgondolja tennivalóit a tökéletességre, az Egyhez visszavezető úton. Elhagyja azt, ami puszta kíváncsiságból hajtja, ami felizgatja. Azt keresi, ami nem csak elfoglalja, hanem arra indítja, hogy magába elmerüljön. Ha megtartóztatja magát a fölösleges beszédtől, az eredménytelen rohangálástól, a napi híreknek és információk meghallgatásától és mások bő beszédétől, akkor lesz alkalmas ideje arra, hogy az Egytől áradó szeretetről (szeretet flow), az életről és létről, a transzcendenciáról és egyéb hasznos dolgokról elmélkedjen.

7) kerüli a rosszat: tudja, hogy a jó is és a rossz is ugyanannak az éremnek (dualitásnak) két oldala valamint azt is, hogy ezekre a fogalmakra leginkább az erkölcsben gondolkodóknak van szüksége. Úgy a jó, mind a rossz forrása bennünk van. Amint a jó visszahúzódik, úgy bújik elő a rossz és fordítva. Ezért nem kell elfutni a megpróbáltatások elől, mert, ha elfutunk, még inkább belebonyolódunk. A futás nem segít, de az alázatosság és türelem gyümölcsöt hoz. A rossz gyökere a tudatlanság, az Egytől való távolság, amihez ha ragaszkodunk, mindig megmarad nálunk.

8) igyekvő: az úton járásban nem felejti el, hogy minden megpróbáltatás erősebbé teszi őt, akár a passióban a három elesés. De nem az elesés a fontos, hanem a felállás. Hasonló példa található a magyar népmesékben, ahol a főszereplő minden megpróbáltatás után még erősebb lesz, mint előtte volt. Úgy kell a problémákat felfogni, mint megoldásra váró feladatokat, amikor az ember kipróbálhatja és bebizonyíthatja tudását és képességeit. Minden probléma megoldása, egy-egy alkalom a küzdelemre. Küzdelmében pedig az ember nincsen egyedül. Kérje az Egy segítségét és megkapja, zörgessen és ajtót nyitnak neki, kérjen és adatik. Fontos, hogy a tökéletességre vágyó igyekezet belső igyekezet legyen, mert ez fog kivetülni és válik külső, látható igyekezetté.

9) tisztel másokat: ismeri, hogy sokan élhetnének belső békességben, ha nem avatkoznának bele mások dolgába, cselekedetébe. Boldogok és békében élnek azok, akik a belső dolgaikkal foglalkoznak. Számos példakép áll előttünk, akik az elmélkedésben és a tökéletességben voltak járatosak, akik megélve lelkük belső szabadságát tiszteltek másokat. Nem azzal törődtek, ami mulandó, hanem azzal, ami örökkévaló.

10) szerény: tudja, hogy házát szellemi kősziklára kell építenie, nem anyagiakra, nem tárgyakra vagy emberekre, mulandó dolgokra. Mivel másoknak ajándékozza szeretetét és szolgaságát, gyakran ezért földi életében szegénynek tartják, de ez őt nem zavarja. Mindig megteszi, ami tőle telik. Tudását magáénak érzi és más tudását csak megszűrve használja. Ha élete mégis úgy alakul, hogy anyagiakban gazdagszik, azt nem fitogtatja senki előtt, különösen nem barátai előtt. Mert ma, aki barát, holnap ellenséggé válhat. Ha ép és egészséges a teste, örvend neki és vigyázz rá. Nem kérkedik vele, mert a betegség hamar megjelenik.

11) engedelmes: tudja, hogy addig nem leli meg lelki nyugalmát, amíg nem hajlandó alázattal és engedelmességgel elfogadni az Egy akaratát, ami nem más, mint a szeretet, és a legmagasabb éberség gyakorlásával visszatérni az alapállásba. Az ember általában szeret a saját feje után járni, és szívesen barátkozik olyanokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő. Ha mindez a szeretet körforgásának törvényei szerint működik, akkor rendben van. Ez azt is jelenti, hogy a békesség kedvéért, saját maga tetszésétől is el tud rugaszkodni. Az ember nem annyira bölcs, hogy mindent a részletekig ismerjen, ezért célszerű  engedelmességet gyakorolnia. A belső ember engedelmessége nyilvánul meg akkor is, amikor azt mondja ki, hogy: Uram, legyen meg a Te akaratod, mert eddig sokszor volt úgy, ahogy én akartam.

Az igaz és normális ember képes továbbá a tudásból bölcsességet kovácsolni, bátornak lenni és aszkézist gyakorolni.