43. A fogalmak és a jelek válsága - A

Absztrakt: a valóság, a lét megismerésének módja, amikor lehull a lepel és feltárul az igazság, a rend és a szabadság. Az ~ az élettől való elvonatkoztatás azért, hogy a létet megláthassuk. Egyfajta tér-tükör, amelyben magunkra ismerünk. Akár a kereszt középpontja is lehet.

Agitátor: az anyag sötét oldalán álló szellemtelen, megbízott ember, aki azt hirdeti, hogy “élj a mának, mert nincs holnap”. Ő az altató és befolyásoló médiumok ügynöke, aki az anyagi fogyasztás, gyarapodás fertőző betegségét terjeszti “amíg a készlet tart”.

Akarat: emberi szándék, tett nélküliség, szónélküliség, ami ahhoz kell, hogy megtaláljuk a horizontális élet és a vertikális lét kereszteződését, ahová az embernek önmagát kell bele helyeznie. Az Egy által rábízott szabad ~ része, tudatosság és választási lehetőség az individuális ego (alvajárás, anyag) és az univerzális ego (ébrenlét, szellem) között.

Akárki: céltalan és erőtlen ember, akinek nincs holnap, mert nem képes magát a valaki rangjára emelni. Mai tömegember, akit négyévente a szavazáskor darabszámba vesznek.

Álomvilág: káprázat, az éberség ellentéte, ahol az ember az életből mellőzi a létet, mert alvajáróként jól érzi magát. Az Egy örök valóságának, rendjének, szabadságának és igazságának mellőzése.

Alapállás: a kezdeti és végső, az elindulási és érkezési pont, ami az Egy. Az ~ a horizontális élet és a vertikális lét kereszteződése, lelki közösség az Eggyel, a lélek eredete, ahová miután földi pályáját befutotta, a léleknek vissza kell térnie. A visszatérést a szeretet körforgása adja meg, az utat pedig Beavató Mesterünk mutatja meg. Csak a tudatos, tiszta univerzális én képes visszatérni az alapállásba, a létbe. A feladatát elvégezni nem képes individuális én önmagát veszíti el.

Alapállás helyreállítása: elvégezni az emberre bízott feladatokat, mint teremteni-, megfeszülni-, megváltani (rendet tenni) és feltámadni (visszatérni). Az életből a létbe jutni csak azon egyetemes én képes, aki ezt elvégzi. Az ~ felébredéssel és beavatással lehetséges.

Áldozat: magas fokú szeretetadás. Az alvajáró (individuális én) tudatlan ember önmaga részére hoz áldozatot, a felébredett, az univerzális ego szabadságával, rendjével és igazságával rendelkező ember pedig másokért. A feltétel nélküli szeretet az igazi ~.

Alkímia: a hagyományos/minőségi tudomány azon ága, amely a rend, az alapállás helyreállítására, az aranykor (Paradicsom) megvalósítására törekedett. A hagyományos tudományok, mint az ~ és az asztrológia értették az ember egyetemességét, hogy ami lent van, az van fent is, vagyis hogy a világ fraktál szerkezetű és minden mindennel összefügg. Ma az analízis a divat.

Alkotás: művészet, szellemi tevékenység, amelyhez tér és idő kell, ezért ~ az, amelyik az időből a térbe mutat. A legnagyobb alkotás az életmű pl. Beavató Mesterünk élete. Aki már felfedte egyetemes énjét képes az alkotásra, aki nem csak dolgozik, munkája van és fizetségét keresi. Ellentéte a szellemtelen munka.

Alvajárás: anyagba süllyedés, álomvilág, az individuális egónak uralma az univerzális ego fölött. Szóban, gondolatban és cselekedetben távol lenni az Egytől, eltévelyedés, tudatlanság.

Alvás: a dualitást képviselő ember egyik megnyilvánulása, társa az ébrenlétnek. Nem szomatikus, testi viszonylatban ~, hanem a lelkében alvó ember az, aki még nem ébredett fel egyetemességére, vagy, mert saját akaratából erre képtelen, vagy, mert megengedi másoknak pl. médiumoknak, politikának, hogy őt altassák. Az altatás a hatalom elterelő művelete.

Analizál: az, aki a világot szétszedi és nem képes azt egyetemességében, egészében látni. A modern, liberális tudomány eszköze, leginkább mennyiségi matematika, egyenlőség és egyformaság. Párja a szintézis, az összegzés, az egység kialakítása. Aki analizál, annak a részek adják az egészet. Aki szintetizál, annak az egész a részekben van.

Analógia: jellemzője az egyetemesség, transzcendencia, kapcsolatok, megfelelések meglátása, felébredettség a valóságra és szintetizáló gondolkodás. Régen ezt alkímiának és asztrológiának mondták, mert minden, mindennel összefügg, ami fent van, az van lent is. A dualitás meglátása példa arra, hogy a mozgás célja a mozdulatlanság, az emberi élet célja a beolvadás (teózis), a létbe jutás. Az ~ összefüggéseit, az egymásra utaltságot a körkörösség adja. Az ~ kapcsolatokat jelent, a résztvevők közötti megfelelést a másikkal, pl. a nő a férfi analógiája (párja), a tűz a víz analógiája (párja), a föld a levegő analógiája (párja). Az ~ segít a szintek közötti hierarchiák, a rend megtalálásában. Az aranykorra jellemző gondolkodás.

Anima: individuális én, amely egyetemes szellemé tud alakulni, ha hordozója, arra alkalmassá teszi. Az ~ lefokozott szellem vagy műveletlen lélek, psziché, amivel a pszichológia foglalkozik. Az idők végezetével a testtel együtt az ~is elvesz.

Antikrisztus: fogalom, a partikuláris, az individuális lélek (én), aki nem szerez tudomást az egyetemes kapcsolatokról és összefüggésekről, az analógiáról, a szintézisről. Az ~a szellemtelen én, amit régen, rossznak, ördögnek és feketének gondoltak. Az emberben levő egyetemes én a világot összerakja (szintetizál) a másik, az ~ szétszedi (analizálja). A szabad akaraton múlik, hogy mikor melyiket nyilvánítjuk ki magunkban és ezzel építjük vagy romboljuk kapcsolatainkat, egyetemességünket. Az ~ a lélek eltévelyedése, a hiba, mit ki lehet, és ki kell javítani.

Anya: az univerzalitás képviselője és szülője, a kezdet és a vég adója, a folytonosság biztosítója, teremtő, a fény megtestesülésének hordozója, aki a férfi vetését befogadja és a magból termést hoz, majd férjével a termés (gyermek) szellemi nevelője lesz. Vannak testi, biológiai anyák, illetve az anyák nem mindig asszonyok. Kapcsolati pár, a férfival dualitást alkotó.

Anyag: a duális teremtettség párja, szellemtelenség. Aki csak az anyagot látja és kézében szereti tartani az az ~ -ba süllyedett, szellemtelen tömegember. Az ~ viszont olyan, mint a megváltás, kell ahhoz, hogy a szellem megnyilvánulhasson, hogy a teremtés beteljesedjen. Az első anyag a fényt alkotó foton volt. Az ~ eszköz és nem cél. Az ~ felemelése, szellemi beteljesülése a rendteremtés része. Az ~ csak egy másik anyag kapcsolatában tud megnyilvánulni. Az ~ képes a szellemet befogadni, fordítva nem.

Anyagba süllyedettség: a lélek eltévelyedése, a lét megrontása, felelőtlenség, transzcendencia nélküli üres élet, rabszolgaság, fogság, eltévelyedés, léttudat hiány, tudatlanság, az individuális ego hatalma az univerzális ego fölött. Képviselője az anyagi vallás híve, a szellemtelen vagy kevés szellemmel rendelkező tömegember.

Apokalipszis: ami a válságot, az elfeledettséget, félelmet és reszketést feloldja, ami rendet tesz, vagyis, ami kell. Beavató Mesterünk az ~ szükségességére tanított. Nem jelenti a világ végét, mert a világnak nincs vége, mivel folyamatos körforgásban van. Ha az egyiknek vége is lenne, a mozgásból /időből keletkezik a másik. Az ~ kinyilatkoztatás, a valóság, szabadság, rend és igazság kifejtése, a titkok feltárása, a létrontás erőinek a felszámolása, amikor a törvénytelenné vált emberi élet újra az Egy szeretetének törvénye alá visszahelyeződik.

Apparátus: az eltévelyedésben, anyagba süllyedésben és hatalomgyakorlásban segítő gépezet és az azt kiszolgáló személyzet, aki lehet politikus, médium szakember, közhivatalnok vagy csak buzgó stréber. Olyan farizeusok társasága, akik a dolgokat, tényeket elferdítik, akik azt mondják meg, hogy “azért nem lehet, mert”, de megoldást nem adnak. Az ~ képviselői mindig az anyagi vallás emberei, akár a kapitalizmusban, a szocializmusban vagy a liberális demokráciában voltak és vannak.

Arany: az első anyag, a fény (foton) és az idő képviselője és szimbóluma. Ezért az ~-t az istenek tulajdonának tekintették. A király, mint az istenek helytartója volt jogosult egyedül az ~ használatára. A király jelképe az ~ volt, pénzt is ő verhetett. Amikor a király az ~-t magának tulajdonította megromlott a világ. A király már nem uralkodott, hanem hatalmaskodott és vagyonát kezdte gyarapítani. A tradicionális társadalmakban, aki a másik embert meglopta, vagyis idejét elvette ~ al kellett fizetnie vagy idejéből kellett adjon. Amikor az arany a nép kezébe került, magának bitófát és nyaktilót pl. francia forradalom idején, később pedig villamosszéket állított.

Aranykor: Paradicsom, lét, kiindulási és érkezési pont, amikor az ősembernek nem kellett a fügefalevél, mert szellemi és nem testi ember volt. Az ~ ban az ember az Eggyel közös állapotban volt és nem egy kijelölt helyen. Földi viszonylatban az ~-t a hierarchikus társadalmak képviselték kb. Beavató Mesterünk előtt 600 évvel, amikor híres emberek, mint Lao-ce és Buddha arra figyelmeztették az embereket, hogy térjenek vissza az arany középútra. Azóta tudjuk, hogy próbálkozásuk nem sikerült és ~ -nak vége lett. Mivel a kapcsolat az Eggyel megszakadt, a rend megbomlott maradt a sötét vaskor, a kali juga.

Aszkézis: lelki gyakorlatozás, ami az Egyhez való visszatérésben segít. Lehet ima vagy az élet feladataival való szelíd és alázatos szembenézés és tudomásul vétel. Célja az anyagtól való megszabadulás, a kiüresedés módszertana, amit beavatásnak is lehet nevezni. A beavatás előfeltétele a felébredés. Az ~ történhet mesterrel vagy mester nélkül. Nincs köze a testi gyötrelmekhez.

Asszony: a beteljesedett, feladatát elvégző nő, aki az élet folytonosságát, a körkörösséget, a gyermek általi átörökítést párjával, a férfival fenntartja. Férje által egész ember. Csak az  ~ képes a nemiségén túl lenni, férje teremtő vágyódását befogadni és tükre lenni. Nem minden anya asszony.

Ateizmus: nem felismerni és nem úgy élni, hogy az ember az Egy képe és hasonlatossága, távol az Egytől. Az ateista tudja, hogy az Egy létezik, mert tagadja. Tagadása a félelme. Amitől fél az az egyetemes lélek, az ember egysége az Eggyel és a halál utáni lét.

Azonosság: az ember az Egy képe és hasonlósága, ezért az egyetemes énje azonos az egyetlen Egyével, így az ember is az egyetemesség része, lét és lényeg, ok és okozat egyben.  Az egész nem részekből van, hanem a részekben van az egész. A fent és a lent ~ nak megértéséhez az ~ logikája szükséges.