39. A fogalmak és a jelek válsága - P

Paradicsom: öröklét, aranykor, fényesség, célpont, amiből kettő van. Az első Paradicsom Beavató Mesterünk előtti, a másik Beavató Mesterünk utáni. Akik Beavató Mesterünk rendbetételét, passióját megértették és a szerint élő szellemi, igaz és normális emberré képezték magukat, azoknak a Paradicsom kapuja nyitva áll. Az egyetemes énnel (kis istennel) rendelkező emberek már a földi életben megtalálják a ~t. Az eredeti, teremtéskori közös lét az Eggyel. A ~ a visszatérés célpontja, alapállás, alfa és ómega, kezdet és vég, ami ugyan az.

Pénz: a liberális gazdaságkór legfontosabb manipuláló (fizető, fedezeti, értékmegőrző és értéktovábbító, átváltható és cserélhető, hitelfelvevő és hitel visszafizető, halmozható stb.) eszköze, amivel emberi függőséget lehet kialakítani. A hagyományos társadalomban az arany képviselte a pénzt, amelynek tulajdonosa a király, az uralkodó volt. Az arany volt az uralkodás jelképe. A mai demokráciában az aranyfedezet nélküli pénz a hatalomgyakorlás, a manipuláció és a gyors meggazdagodás eszköze. 

Pillanat: a transzcendencia alapideje, vagy időkapú, amikor az ember egyszerre tud benne lenni a múltban-, jelenben és bepillanthat a jövőbe. Mivel az idő teremtett, így alegysége a ~ is szent, de csak annak, akinek erről tudomása van. Ezért az öntudatos szellemi ember úgy használja ki az időt, hogy minden ~-ban a mennyországban érezze magát. Ennek érdekében gondolkodik-, szól és cselekszik. A~ az, amikor az időből a térbe lehet tekinteni, vagyis érzékelni a teremtés dualitását. Akik ezt nem érzékelik, azok mindig időben (just is time) vannak.

Pillanatnyi helyzet: szellemi ember esetében annak felismerése, hogy az élet ~ -eiben benne van a létbe utazás lehetősége, amivel élni kell. Minden ~ -t ki kell használni, hogy a lélek visszatérhessen teremtőjéhez. Ez feltételezi az éberséget, a szeretetet, az áldozathozatalt, az egyetemes tudatot. Az egyetemes ember úgy van benne a ~-ben, hogy van tovább. Az anyagias, individuális ember esetében a ~ azt jelenti, hogy még több élvezetet, anyagot kell gyűjteni, más embert önző módon, saját érdekében kell kihasználni.

Pokol: amikor az ember az univerzális énje helyett, az individuális ént és az értelmetlen észt használja. A ~ nem hely és nem idő, hanem a lélek kivetkőzött állapota. Mindenki maga dönt arról, hogy a létet, a mennyeit, a vertikalitást választja-e vagy a szellemtelen, a földi sivárságot, a horizontalítást, a poklot. Az ember egyben a ~ és a mennyország várományosa. A döntés szabadsága mindenkinek megadatott. A ~ ajtójának kilincse fényes, a menny ajtójának kilincse pókhálóval van tele. 

Polgár: a modern, liberális állam embere, vagyis állampolgár, egyenlőségen alapuló tömegszavazó, akit legalább négyévente számba vesznek. Máskor tehet, amit akar. A hatalomgyakorlás elemi egysége, amiből ha sok van, akkor igazi a hatalomgyakorlás. A~ az, akivel elhitetik, hogy a döntéshozás a kezében van, pedig csak a tömeget képviselő fogyasztónak nézik. Ma már annyira modern, mint egy krotáliával (ki és beléptető kártya) a nyakában vagy mikrocsipes nyomon követővel a vérében dolgozó megszámozott rabszolga, akivel etethető a reklám, a propaganda és más átdolgozott médium termékek. 

Polgárság: liberális tömeg, egyenlőségi szavazóbázis, akit arra használnak fel, hogy felette hatalmat lehessen gyakorolni. Amiről a ~ nem tud, hogy nélküle nincs hatalom. A hagyományos társadalmakkal szemben, ahol volt (van) szellemi vezető, a ~ -nak nincsen szellemi vezetője, ezért megvezethető, mint a mai széteső demokráciákban. 

Politika: az emberi szabad akarat fölötti hatalmaskodás, korlátozottság. A ~ -i ámítás igazolására ma az egyenlőségen/mennyiségen alapuló demokráciában eszközként a tudományt használják fel. Korábban ezt úgy hívták, hogy politika tudomány vagy politikai gazdaságtan. A ~–ban a vak vezeti a világtalant. 

Pont: teljesség, a kereszt középpontja, tökéletesség, ahol az ember önmaga egyetemességére talál, ahol önmaga tud lenni, és így önmaga fölött tud rendelkezni. Szabadság. Külső térben és időben nem meghatározható, mivel a középpont mindenkiben belül van. A szellemi embernek a középpont a kiindulási és érkezési pont, amihez köti magát. Az anyagi ember nem ismeri a középpontot, ezért pontatlan. 

Pontatlanság: amikor életünkből hiányzik a pont, vagyis önmagunk középpontja. A ~ nem az idő be nem tartása, hanem a térről és így a létről való nem tudás. ~ az, amikor az embernek nincs középpontja vagyis keresztje. A ~ rabság, ahol a hatalom diktál és nem az ember önmagának. A modern világ csereszabatos, minden és mindenki helyettesíthető, megvásárolható.

Pszichoanalízis: az embernek (test, lélek, szellem) több évszázadon át tartó szétszedése után inkább pszicho szintézist kellett volna alkalmazni, amivel végre megérthettük volna a lélek dualitását. Ha egyáltalán analízisről lenne szó, azt kellett volna vizsgálni, hogy milyen közvetítő szerepe van az individuális énnek az ész és az univerzális én között. Talán helyesebb lenne a lélek pszeudo- analíziséről beszélni. 

Pszichológia: ámítás, ami a lelket ott akarja gyógyítani, ahol nem lehet. Fölösleges erőlködés és értetlenség, mert a lelki problémák nem az egyéni, individuális énben vannak, hanem abban a felismerési hiányban, hogy mindenki egy kis isten és úgy is kellene viselkednie. A ~ a felületes, az időben levő lélekkel (racionális, értelmetlen, individuális lélek) foglalkozik, és nem akar tudomást szerezni az egyetemes (értelmes) lélekről. A ~ az, amitől az ember még betegebb lesz. 

Publik: közönséges, individualista és anyagias tömegember, aki akkor érzi jól magát, ha szerepelni tud, pl. a celeb, a média embere, a sztár, aki azt mutatja meg, ami belül sincs. Ez az üres, lelketlen külső ember.