38. A fogalmak és a jelek válsága - M

Magány: elcsendesedés, befele fordulás, ahol az ember lelki gyakorlatokat végezhet (aszkézis), imádkozhat. A ~ban az ember az Eggyel együtt van. A ~ -ban az ember teremtettségéből eredő egyetemességét keresi, mert elég az Egy.

Magányos: aki soha nincs egyedül, mert ő és az Egy mindig ketten vannak. A ~ a világ zajától elvonulva, meditációban él, mivel keresi az Egyhez visszafele vezető utat. A ~ kétszer született szellemi, igaz, nemes és normális ember az, aki tudja, hogy mindent ajándékba kapott, életét is. Mértékletességében és kiegyensúlyozottságában arra törekszik, hogy életművet alkosson, amely példamutató alkotás lehet mások számára. Szereti és tiszteli az élet ajándékait és vigyáz a rá bízott szakralitásokra, így a másik emberre is.

Maszk: bezártság, a másik ember megtévesztésére magunkon viselt ál (nem igazi) arc vagy pókerarc, amelynek viselése értelmetlen és butaság. A ~ félő és reszkető arc, amely nem képes önmagát és a benne levő egyetemes ént megmutatni, hanem csak a felszínes individuális, önző (anyagi) ént. A ~ hordása a védekező, gyenge jellemű, szeretetre nem képes emberre jellemző, akinek van mit takargatnia. ~ nélkül születünk és az élettől való félelem és eltévelyedés az, ami a ~ viselését esetlegessé teszi. Ahhoz, hogy valaki a maszkot letegye, újra tiszta, gyermeki lelkületűvé kell válnia.

Materializmus: anyagba süllyedettség, a világ szellemi részének kizárása. Valójában kancsal látás, amikor az ember az egyik szemét behunyja. A sémiták által propagált liberális gondolkodás, amikor az anyag mindenhatóságában bíznak, illetve hisznek. Eltévelyedés, tudatlanság, dogma, világnézet, vallás és hatalomgyakorlás az Egy képe és hasonmása fölött, amivel az embert arra vették rá, hogy kivetkőzve önmagából, önmagának és a másik embernek hátat fordítson és hazugságban, félelemben, reszketésben éljen.

Meditáció: a transzcendenciára való felébredés és a beavatás gyakorlása, ima, lelki gyakorlatozás (aszkézis) a bennünk levő kis istenhez. A ~ -ban minél pontosabban készülünk célozni a bennünk levő középpontra/keresztre. A ~-hoz elcsendesedésre, vágytalanságra, a világ zajának elhagyására, az anyag háttérbe szorítására, befele fordulásra van szükség.

Megérteni: a lélek értelmével felfogni a racionalitás szerinti felfoghatatlant, például az életben a létet, az időben a teret, az itthonban az otthont, összességében a transzcendenciát. Az értelem a racionalitáson, az ésszerűségen túl van. A megértés elfogadást is jelent. Az egyetemes ember törekvése ~ az emberi hármasságot, a rá bízott feladatokat, a szakralitásokat és benne a másik embert is.

Megismerés: öntudatra ébredés, éberség az egyetemességre. Amit ismerünk, azt szeretjük, és szeretjük azt, amit ismerünk. A világ ~-e önmagunk és a természetben található rend megismerésével kezdődik és az Egy megismerésével folytatódik. Életünk a ~ folyamata. Az anyagot látni és kézzel fogni kell, a szellemet pedig meg kell ismerni. Ha megismerjük az élet szellemiségét, akkor a lét fele tudunk fordulni.

Megszabadulás: a szellemi felébredés és a beavatás, a másodszori születés, a visszatérés feltételezi az anyagtól való ~-t, a kiüresedést, az anyagmentességet, az individuális énről való lemondást. A keresztény fogalomban a ~ a szív tisztaságát jelenti. A ~ az, amikor az emberben az Egy cselekszik, vagyis a nem cselekvés általi cselekvés. A~ célja az univerzális én megtalálása.

Megváltás: rendbetétel, az Egy által az emberre bízott feladatok egyike, a teremtés- többlet tehervállalás- rendbetétel és a visszatérés (az anyagból való feltámadás, horizontálisból a vertikalitásba kerülés) mellett. Beavató Mesterünk élete és tanítása adja a példát a ~ra. A passió is a ~ példáját mutatja be, mert aki nem esik el, az nem tud felállni, és aki nem hoz áldozatot másokért, az csak magára gondol, és aki nem bátorít másokat, az gyenge. Aki a ~ -t elvégzi, az a megváltó ember.

Megváltó: ~ -nak lenni az egyetemes, normális és igaz ember feladata és a szeretet kifejeződése. A kereszténységben Beavató Mesterünket nevezik ~-nak, rendet tevőnek, aki nem a bűnöktől vált meg - ugyanis ingyen megváltás és predesztináció nincs- hanem saját és mások vétkeinek, eltévelyedéseinek megbocsátására tanít. A ~ után képes az ember visszatérni, átváltani önmagát, szellemében megszületni másodszor, mert van példaképe.

Megvilágosodott: a felébredett ember, aki részt vesz a mester, illetve a mester nélküli metafizikai beavatásban. ~ az, aki a magában levő sötétséget képes a fény befogadásával legyűrni, aki individuális énjén túl, felfedi és folyamatosan erősíti egyetemes énjét. A ~ önmagával rendelkezik, tehát szabad ember.

Mester: az emberiség kétezer évvel ezelőtt megkapta Beavató Mesterünk beavatkozását, aki a metafizikai lét elérésére, a beavatásra, a bennünk levő kis isten felismerésére és az Egyhez visszavezető úton járásra tanított minket. A beavató ~ léte feltételezi a beavatásra vágyó tanítványt, aki a tudást a ~-től átveszi és továbbadja másoknak. Kapcsolatuk akkor működik, ha a ~ igaz és normális ~ és a tanítvány igaz és normális tanítvány.

Metafizika: a fizikai életen túli lét, ami szemmel nem látható és kézzel nem fogható. Transzcendencia, vagyis túl az életen, az anyagon, az időn. A ~ legkönnyebben az analógiás gondolkodás segítségével érthető meg és érhető el. Az ember, mint mikrokozmosz a makrokozmosz része, igazából kis isten, vagyis mikro- theosz. Aki metafizikus, az egyetemes ember.

Metanoia: amikor eljön az idő, hogy az ember visszafele induljon/ megforduljon/ megtérjen az Egyhez. A megtérés pontosabban visszatérést jelent a kiindulási és érkezési pontba, az alapállásba, a középpontba. A ~a másodszori, immár szellemi megszületés, megújulás. Felébredés arra, hogy az életből a létbe kell jutni. Következménye és előidézője is az aszkézis (lelki gyakorlat).

Meztelenség: a test ~ ét az antik görögök vezették be és a modern, mértéktelen liberális korban pedig folytatták annak fontosságát. Ez nem más, mint az anyagiság túlsúlyba kerülése a szellemiséggel szemben, vagyis szellemtelenség. A ~ az emberi hármas összetevő (test- lélek- szellem) legalacsonyabbjának, a testnek folyamatos felfedése. ~ az, amikor az ember tudatlanságát sem képes eltakarni. A teremtéskor az ember mezítelen volt, vagyis ruhátlan, mivel szellemi ember volt és nem volt mit takargatnia. A~ az, amihez másnak nincs köze, intimitás. Az ember dönti el, hogy mikor kell a fügefalevél.

Mérték: aranyközépút, egyensúlytartás, amire Beavató Mesterünk tanít. A ~ a rendteremtés alapja. A ~ tartás a teremtés anyagi és szellemi értékei közötti egyensúlyozás. A ~ Beavató Mesterünk által kijelölt út, mert ez vezet vissza az Egyhez. Jelképe a kard vagy a mérleg, ami elválasztja a jót a rossztól, az igazat a hamistól, az erényt a bűntől, a világosságot a sötétségtől. A ~ - telen ember a rendetlen, anyagba süllyedt, fogyasztó tömegember. Társadalmi szinten a ~ megjelenik a ~tartó tradicionális (renden és hierarchián alapuló) társadalmakban és a ~ telen szellemi vezető nélküli demokratikus társadalmakban.

Misztika: a nem látható vagy a kevésbé látható kinyilvánítása. A ~ a titkok (láthatatlan) feltárása, titokmentesítés, demisztifikálás. Szellemi tudás, amely az öntudat kifejezéséhez vezet. Aki a ~ -át átéli az a misztikus. Lélekművész, aki az individuális énjét elhagyni képes az egyetemes énje, az Egy megtalálása érdekében. A modern ember számára ~ nem létezik, csak a kézzel fogható anyag.

Mitológia: képszerűség, koordináta rendszer, amely az ember egyetemes létének a kevésbé megismerhető, kevésbé látható és fogható, ezért mitikus másik világának kifejezésére tesz kísérletet. ~ mindig is létezett és létezni fog, mert az egyetemességet megérteni beavatottnak kell lenni. A ~ a tradicionális korok bemutatására képes szellemi, metafizikai eszköz. A ~ a mítosz (láthatatlan) kifejezése, bemutatása.

Modern ember: aki bedőlt a liberális dogmáknak. Eltévelyedett, önmaga istenségéről lemondott anyagba süllyedt tömegfogyasztó, egy a sok közül, vagyis alkatrész, modern rabszolga egy egyenlőségen alapuló társadalomban, mint amilyen a demokrácia. ~ aki nem képes az anyagi csábításnak ellenállni. Mivel racionális ésszerűségével csak mennyiségekben tud gondolkodni, téves (szellemtelen) boldogsága megtalálása érdekében túlfogyasztásban, gyűjtésben szenved. Ha keveset tud fogyasztani, elégedetlen. Saját döntéseit másokra, ún. képviselőkre bízza, mint amilyenek a politikusok. A ~ -nek nagy a tömeghez (kollektívumhoz) való vonzódása, a valahová tartozás szükségessége. A tradicionális (egyetemes) embernek mindezekre nincs szüksége.

Mondat: az emberi hármas, a gondolat- szó-cselekedet kifejeződésének eszköze. Általa lehet szeretetet, együttérzést kifejezni, igazságot és rendet tenni vagy ellenkezőleg közömbösséget, utálatot, önzést, szeretetlenséget kifejezni, hazugságot és rendetlenséget hirdetni. A ~ olyan, mint a kard vagy a mérleg, mert meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a hasznosat a haszontalantól, a rendest a rendetlentől, ugyanakkor tud teremteni vagy rombolni. A ~ lehet imádság vagy átok is.

Moralista: rendetlen farizeus, mert amiről beszél, azt nem tartja be. Rabszolgaságáról, az írott szabályokhoz való kötöttségéről nem vesz tudomást és arra próbál másokat tanítani, hogy hozzá hasonlóak legyenek. A szabadság és egyetemesség íratlan szabályait nem ismerő, kínlódó ember. ~ az, aki a rendszerben és nem a rendben gondolkodik és cselekszik.

Morál: az, ami a vallásos embernek kell, a szellemi embernek pedig nem. Szabályrendszer azoknak, akik az emberi közösségekben nem tudnak másképp élni. A ~ vallásos kötöttséget jelent, amire a hittel (egyetemes öntudattal) rendelkező embernek nincs szüksége. ~-ra tanítani tehát nem mindenkit kell. A szabadság, uralkodás ellentéte. Az egyik ember szabályok és ~ szerint él, a másik szabadságban.

Mozgás: a teremtéskor a fénnyel és az idővel együtt jelent meg. Az idő fénnyel fejezhető ki, a ~ idővel. A ~ az emberi mikro-kozmosz és a makro-kozmoszt összekapcsolni képes erő, az egyetemes körkörösség (körforgás) megjelenítője. Anyagi szinten a mozgás állandóságát, törvényszerűségét képletekkel, szabályokkal lehet leírni. Szellemi szinten a ~-t egyesek lélekvándorlással, mások a szeretet körforgásával, pulzálással, hullámzással, eltűnéssel és megjelenéssel magyarázzák. A ~ egyensúlytartást, folyamatos átalakulást, változást is jelent.

Munka: a műalkotás ellentéte, ahol nem kell a művész, az alkotó, csak az, aki a dolgot szellemi töltet nélküli elvégzi. Ez a Homo faber vagy a munkás, aki nem magának dolgozik, hanem a megrendelőnek vagy a munkaadónak. A ~-ban elvesz az alkotói szabadság, ezért kötöttség, egyhangúság, kényszer, diktátum. Ilyen volt pl. a kommunista társadalom dolgozója, vagy a modern, liberális tömegtársadalomra jellemző rabszolga. Munkát az anyagias tömegember végez, művet a szellemi ember alkot.

Mű: az alkotás tárgya, a legmagasabb ~fokozat az életmű, amikor az ember a rábízott feladatok elvégzésével visszafele halad az Egyhez. A ~ az életről való lemondás, áldozathozatal a lét érdekében. ~ az amit nem szabad helyettesíteni, ami kell az aranyközépúton való járáshoz, az aminek értelme van, mert a létbe vezető utat mutatja meg. A~ lehet maga a teremtett ember is vagy az ő alkotása pl. szellemi gyereke. A ~ az, amiben az alkotó szellemisége benne van, ezért a ~ alkotás egyedi. ~ -vet nem alkotni tudatlanság, de mondható bűnnek is.

Művelés: emberi feladat az anyagot- a lelket vagy a szellemet művelni. Az anyag művelése nem más, mint mennyiségi gyarapítás, a lélek művelése az átmenetet képezi a szellemi művelés fele, igazából az időben lévő individuális én művelését jelenti. Akik itt megragadnak, azok nem jutnak el a legfontosabbhoz, a szellemük, egyetemes énjük műveléséhez. Az anyag pl. a föld művelése is azért van, hogy egyik ember a másik embernek táplálékot adjon és nem azért, hogy rajta meggazdagodjon. A szellemi ~ célja, hogy egyetemességünket feltárjuk és elmélyítsük, anyagi vágymentessé, tisztává tegyük, aszkézist gyakoroljunk.

Művész: aki művet alkot, a legtehetségesebb pedig az életművész, akinek élete a mű. Művet alkotni, utat mutatni és jelt hagyni másoknak, a hierarchikus rendet bemutatni csak szellemi ember tud. Annak függvényében, hogy a különböző történeti korokban milyen hatalmi rendszerek működtek, a művész meghatározása változott. A tradicionális korokban pl. a középkorban a ~ az volt, aki a transzcendenst, az ember egyetemességét volt képes megjeleníteni. A modern, liberális korban a ~ az, aki mindezt elfelejtette. Ezért a modern ~ sötét, anyagias, morális alak.

Műveltség: a teremtés, beavatás és az Egyhez való visszatérés szükségességének megértési képessége, az életben a transzcendensbe/létbe való belelátás és annak megtapasztalása. Aki önmagát műveli az ~-et, bölcsességet szerez és művet alkot. Nem tárgyi és mennyiségi tudás, adathalmaz, hanem minőségi tudás, ami az egyetlen valóság/lét visszatükröződése az életben. Megérteni azt, ami az életen túl van.

Művészet: művelés, kultusz, művet (életművet) alkotni, rendteremtés, a lét megtapasztalásának továbbadása, megtalálni az Egyhez visszafele vezető utat és rajta járni, továbbá erre másokat is megtanítani. Beavató Mesterünk is művész volt, mert azt mutatta meg, ami kézzel nem fogható és szemmel nem látható. A transzcendens létre tanított, a kereszteződések középpontjának elérésére, ahová az embernek önmagát kell helyeznie. Életművet alkotott másoknak. Ebben az alkotásban tud segíteni a természetben található rend, harmónia, cirkularitás, dinamika megtapasztalása is. A~-ben nincsenek titkok, ideológiák, világnézetek, vallások csak elvégzendő feladatok.

Művészi: ami nem életszerű, hanem létszerű, transzcendens. A ~ alkotás, ami lehet egy ház építése, egy bútor elkészítése vagy akár képzőművészeti alkotás abban kell segítse az embert, hogy a létbe betekinthessen. Ami azt is feltételezi, hogy az alkotó is a létből merített. Ellenkezőleg az alkotás nem ~. A legnagyobb ~ alkotás az életben megtalálni a létet és benne lenni. Ez lenne az életmű.