37. Fogalmaink válsága - F
Fejlődés: fogalom és nem
megtapasztalás, elmélet a haladással és evolúcióval együtt. Az anyag nem
fejlődik csak felhalmozódik, több vagy kevesebb lesz belőle. A szellem sem fejlődik,
csak közeledik vagy távolodik az Egyhez(től), lesz érettebb vagy éretlenebb. Az
ember ~-e legfentebb a primitívséghez való visszatérést, a vissza~-t jelenti.
Felébredés: az univerzális
én megtalálása önmagunkban, genezis, másodszori szellemi születés, éberség,
amire mindenki meghívást kapott. A ~ a beavatás előszobája, édes szenvedés, ami
a passióhoz, a keresztfelvételhez vezet. A~ a horizontálisból a vertikálisba
való feltámadás vagy két lábra állás. A ~ a dualitásra való éberség, amikor az
emberben a sötétség (anyagi világ, individuális én) és a világosság (szellemi
világ, univerzális én) elkülönül. Ebből fakad a vágyakozás az ürességre, a
megszabadulásra, a teljességre, a tökéletességre és az élet teljességére.
Felvilágosodás: amikor a lélek értelmét besötétítették, mert a szellemiség helyébe a
racionalitás, a modernség és a liberális elanyagiasodás lépett. Igazából
hatalomátadás a vallás és a politika/tudomány között, vagyis szekularizáció. A~
modernségéhez tartozik a reneszánsz, reformáció, humanizmus, mindaz, ami az
embert az egyetemességből kiszakította.
Félelem: attól tartani,
hogy az ember letér az Egyhez visszafele vezető útról. Ami ettől eltér, az csak
aggodalom a holnapért, ami értelmetlen. A tévesen értelmezett félelemmel, az
individuális énnel a pszichológia foglalkozik.
Fény: az idővel együtt
a teremtett világ első anyagi képviselője (foton), az élet anyagi fenntartója.
Lelki vonatkozásban a ~, a fényesség az egyetemességre való felébredést
jelenti. A sötétség a ~ hiánya és a sötétség a ~ben teljesedik ki.
Férfi: fél ember, a
teremtett emberpár (dualitás) egyik képviselője, aki arra hivatott, hogy a
teljességet, egységet, egyetemességet a nővel együtt megélje, és így négyes
feladatát elvégezze, mint szellemit és anyagit teremtsen-, megváltson-, rendet
tegyen és visszatérjen az Egyhez, amit feltámadásnak is mondanak. A nő tükre.
Filozófia: a kezdetekkor
pogány (nem sémita) bölcsesség, amely szemben állt a vallással, majd beleolvadt
a hatalmaskodó vallásba. A modern korban kilépett a vallásból, és elveszítve
metafizikai értelmét átállt az új anyagi hatalom szolgálatába, mint amilyen a
mai egyenlőség alapú demokrácia és globalizmus. A ~ mindig annak függvényében
változott, hogy mi volt a kor hatalmi érdeke, vagyis a koreszme.
Filozófus: a koreszme
képviselője, tolmácsa és szolgája, aki lehet kapitalista, kommunista, demokrata
vagy csak globalista. Mivel a ~ teóriákkal foglalkozik, mindig az idők érdekeit
szolgálja és nem az időn túli egyetemességet. Ennek ellenére néhány ~ közel
járt az Egyhez.
Fogalom: eredetileg
rendteremtő jel, az emberi hármas (gondolat, szó, cselekedet) kifejeződés
eszköze, ami azt szolgálná, hogy az ember a világot (ami benne van) felfogja és
megértse, hogy benne otthon legyen. A ~annak függvényében változik, hogy az
ember mennyire érett, igaz és normális. A ~ lehet üres és tartalmatlan, anyagi,
de lehet tartalmas (teljes), szellemi, lehet sajátunk, de lehet mások által
manipulált, téves ~ is.
Forma: lélek, magasabb
fokon szellem, üresség, ok, minőség, amit a duális pár másik része, az anyag
betölt, és lesz a teltség, a mennyiség vagy okozat. Először mindig a ~ van, a
tartalom csak később jelenik meg. Nem az anyag egyforma, hanem a lélek
(egyetemes én), mert az Egy formája, képe és hasonlatossága, vagyis állandó. Csak
az anyag képes a változásra, mivel csak egy másik anyaggal való kapcsolatában
képes megnyilvánulni. A ~ (egyetemes én) pedig mindig az Egy kapcsolatában, az
állandóságban, az egyetemességben nyilvánul meg. Az individuális én a közvetítő
az anyag és a szellem között. Az ember feladata, hogy lelkét (formáját) a
kereszt középpontjába, a fundamentumba helyezze, vagyis magát átformálja. Az
anyagi formákat a geometria írja le, a lelki (szellemi) formát pedig a hit
adja.
Forradalmár: fiatal és tapasztalatlan vállalkozó a felfordulás, rendetlenség
előidézésére. Ha átlátna a manipuláción, akkor nem lenne~.
Forradalom: olyan szikra,
amely nem tud tüzet gyújtani. Minden ~ csak további gondot okozott, és nem
oldott meg semmit. Igazából felfordulás, annak érdekében, hogy valami, ami
addig volt más legyen. Valakik által irányított haszonszerzési vagy
rendetlenség okozó manőver, amit a tapasztalatlan fiatalokkal végeztetnek el.
Francia forradalom:
világkatasztrófa, amit a girondista és a velük szemben álló jakobinus szabadkőműves
páholyok emberei szabadítottak a világra. Jelmondatuk szerint az egyenlőség a
születésben van, a testvériség abban, hogy mindenkinek szülője van, a szabadság
pedig abban, hogy az ember választhat. Ezen elvből nőtte ki magát a
bolsevizmus, majd a kommunizmus és napjaink globalizmusa és demokráciája. A ~
után Franciaországban egy évtizedes nyomor és éhínség támadt, amíg színre nem
lépett Napóleon.
Freudizmus: egy sémita
csoport okozta 19. századi ballépés, amiből az ember az óta sem tudott
kikeveredni. A ~ tudat alattiról beszél csak épp a tudatról nem, ami mindenki
öntudata vagy hite lenne. A tudatból származik a tudatosság, ebből pedig a
tudás. A tudatosság hiánya a tudatlanság vagy a keresztény szóhasználatban a
bűn. A bűn tehát a hitetlenség. A ~ az anyagot kereste a lélekben, illetve a
lelket anyagivá fokozta le. Amivel a ~ foglalkozik az az individuális én és nem
a felette levő egyetemes én. Mivel a pszichológia tárgya az individuális én,
nem képes kezelni az ember “lelki” problémáit.
Fundamentum/fundamentális: szellemi alap, amire az ember a visszafele vezető utat felépítheti. Az
utat Beavató Mesterünk jelölte ki a lét és élet kereszteződésében, vagyis a keresztben.
De nem a kereszt a lényeg, hanem a középpont, a centrum, ahová az embernek
magát be kell állítania. Felemelkedni csak az alapból, a középpontból, a
felállásból lehet. Akik nem ismerték fel a kereszt ~át, lettek az eltévelyedett
anyagi fundamentalisták. Ma a ~ az anyag, a pénz, ami mindenre átváltható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése