37. A fogalmak és a jelek válsága - F

Farizeus: aki megtöri az emberi hármasságot és így töredezetté teszi az életet és a létet, mert nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit beszél, hanem hazudik. Eltévelyedés, védelmi technika, amely elzárja az embert a hiteles léttudattól. Az élet minden területen megtalálható viselkedés, ami gyógyítható.

Fejlődés: fogalom és nem megtapasztalás, elmélet a haladással és evolúcióval együtt. Az anyag nem fejlődik csak felhalmozódik, több vagy kevesebb lesz belőle. A szellem sem fejlődik, csak közeledik vagy távolodik az Egyhez(től), lesz érettebb vagy éretlenebb. Az ember ~-e legfentebb a primitívséghez való visszatérést, a vissza~-t jelenti.

Felébredés: az univerzális én megtalálása önmagunkban, genezis, másodszori szellemi születés, éberség, amire mindenki meghívást kapott. A ~ a beavatás előszobája, édes szenvedés, ami a passióhoz, a keresztfelvételhez vezet. A~ a horizontálisból a vertikálisba való feltámadás vagy két lábra állás. A ~ a dualitásra való éberség, amikor az emberben a sötétség (anyagi világ, individuális én) és a világosság (szellemi világ, univerzális én) elkülönül. Ebből fakad a vágyakozás az ürességre, a megszabadulásra, a teljességre, a tökéletességre és az élet teljességére.

Felvilágosodás: amikor a lélek értelmét besötétítették, mert a szellemiség helyébe a racionalitás, a modernség és a liberális elanyagiasodás lépett. Igazából hatalomátadás a vallás és a politika/tudomány között, vagyis szekularizáció. A~ modernségéhez tartozik a reneszánsz, reformáció, humanizmus, mindaz, ami az embert az egyetemességből kiszakította.

Félelem: attól tartani, hogy az ember letér az Egyhez visszafele vezető útról. Ami ettől eltér, az csak aggodalom a holnapért, ami értelmetlen. A tévesen értelmezett félelemmel, az individuális énnel a pszichológia foglalkozik.

Fény: az idővel együtt a teremtett világ első anyagi képviselője (foton), az élet anyagi fenntartója. Lelki vonatkozásban a ~, a fényesség az egyetemességre való felébredést jelenti. A sötétség a ~ hiánya és a sötétség a ~ben teljesedik ki.

Férfi: fél ember, a teremtett emberpár (dualitás) egyik képviselője, aki arra hivatott, hogy a teljességet, egységet, egyetemességet a nővel együtt megélje, és így négyes feladatát elvégezze, mint szellemit és anyagit teremtsen-, megváltson-, rendet tegyen és visszatérjen az Egyhez, amit feltámadásnak is mondanak. A nő tükre.

Filozófia: a kezdetekkor pogány (nem sémita) bölcsesség, amely szemben állt a vallással, majd beleolvadt a hatalmaskodó vallásba. A modern korban kilépett a vallásból, és elveszítve metafizikai értelmét átállt az új anyagi hatalom szolgálatába, mint amilyen a mai egyenlőség alapú demokrácia és globalizmus. A ~ mindig annak függvényében változott, hogy mi volt a kor hatalmi érdeke, vagyis a koreszme.

Filozófus: a koreszme képviselője, tolmácsa és szolgája, aki lehet kapitalista, kommunista, demokrata vagy csak globalista. Mivel a ~ teóriákkal foglalkozik, mindig az idők érdekeit szolgálja és nem az időn túli egyetemességet. Ennek ellenére néhány ~ közel járt az Egyhez.

Fogalom: eredetileg rendteremtő jel, az emberi hármas (gondolat, szó, cselekedet) kifejeződés eszköze, ami azt szolgálná, hogy az ember a világot (ami benne van) felfogja és megértse, hogy benne otthon legyen. A ~annak függvényében változik, hogy az ember mennyire érett, igaz és normális. A ~ lehet üres és tartalmatlan, anyagi, de lehet tartalmas (teljes), szellemi, lehet sajátunk, de lehet mások által manipulált, téves ~ is.

Forma: lélek, magasabb fokon szellem, üresség, ok, minőség, amit a duális pár másik része, az anyag betölt, és lesz a teltség, a mennyiség vagy okozat. Először mindig a ~ van, a tartalom csak később jelenik meg. Nem az anyag egyforma, hanem a lélek (egyetemes én), mert az Egy formája, képe és hasonlatossága, vagyis állandó. Csak az anyag képes a változásra, mivel csak egy másik anyaggal való kapcsolatában képes megnyilvánulni. A ~ (egyetemes én) pedig mindig az Egy kapcsolatában, az állandóságban, az egyetemességben nyilvánul meg. Az individuális én a közvetítő az anyag és a szellem között.  Az ember feladata, hogy lelkét (formáját) a kereszt középpontjába, a fundamentumba helyezze, vagyis magát átformálja. Az anyagi formákat a geometria írja le, a lelki (szellemi) formát pedig a hit adja.

Forradalmár: fiatal és tapasztalatlan vállalkozó a felfordulás, rendetlenség előidézésére. Ha átlátna a manipuláción, akkor nem lenne~.

Forradalom: olyan szikra, amely nem tud tüzet gyújtani. Minden ~ csak további gondot okozott, és nem oldott meg semmit. Igazából felfordulás, annak érdekében, hogy valami, ami addig volt más legyen. Valakik által irányított haszonszerzési vagy rendetlenség okozó manőver, amit a tapasztalatlan fiatalokkal végeztetnek el.

Francia forradalom: világkatasztrófa, amit a girondista és a velük szemben álló jakobinus szabadkőműves páholyok emberei szabadítottak a világra. Jelmondatuk szerint az egyenlőség a születésben van, a testvériség abban, hogy mindenkinek szülője van, a szabadság pedig abban, hogy az ember választhat. Ezen elvből nőtte ki magát a bolsevizmus, majd a kommunizmus és napjaink globalizmusa és demokráciája. A ~ után Franciaországban egy évtizedes nyomor és éhínség támadt, amíg színre nem lépett Napóleon.

Freudizmus: egy sémita csoport okozta 19. századi ballépés, amiből az ember az óta sem tudott kikeveredni. A ~ tudat alattiról beszél csak épp a tudatról nem, ami mindenki öntudata vagy hite lenne. A tudatból származik a tudatosság, ebből pedig a tudás. A tudatosság hiánya a tudatlanság vagy a keresztény szóhasználatban a bűn. A bűn tehát a hitetlenség. A ~ az anyagot kereste a lélekben, illetve a lelket anyagivá fokozta le. Amivel a ~ foglalkozik az az individuális én és nem a felette levő egyetemes én. Mivel a pszichológia tárgya az individuális én, nem képes kezelni az ember “lelki” problémáit.

Fundamentum/fundamentális: szellemi alap, amire az ember a visszafele vezető utat felépítheti. Az utat Beavató Mesterünk jelölte ki a lét és élet kereszteződésében, vagyis a keresztben. De nem a kereszt a lényeg, hanem a középpont, a centrum, ahová az embernek magát be kell állítania. Felemelkedni csak az alapból, a középpontból, a felállásból lehet. Akik nem ismerték fel a kereszt ~át, lettek az eltévelyedett anyagi fundamentalisták. Ma a ~ az anyag, a pénz, ami mindenre átváltható.