23. Mi vagyunk a világ

A hangfelvétel elérhető a  https://youtu.be/mcvyvKkXnhs , https://youtu.be/mcvyvKkXnhs

csatornán.

Az angol nyelvű verzió elérhető a https://theoneonly111.blogspot.com/2019/02/we-are-world.html oldalon.

Mi vagyunk a világ, akiben elfér a kezdet és a vég, a fény és a sötétség, a hideg és a meleg, egyszóval elfér bennünk a teremtett világ dualitása és ezt fenntartó cirkularitás. Az ember ezért nem faj, rassz vagy világnézet, hanem mindezek fölötti egész, teljes és egyetemes lény. Hogy erről mennyire szerzünk tudomást az tudatosságunktól, éberségünktől vagy épp ellenkezőleg tudatlanságunktól, alvajárásunktól függ. Az egész mindig jelen van az emberben és az ember akkor létezik, ha egész. Az őskép mindenkiben azonos, ebben nincs közöttünk különbség. A megtalálás, a keresés útjában viszont különbözünk. Mindenki azzal a bizalommal születik meg, hogy ezzel az ősképpel a világban itthon van, és nem kell a teremtett világot másnak látni, mint amilyen. Ehelyett már korán megtapasztalja, hogy a világ mintha ellene esküdött volna, mert folyamatosan aláássa szándékait és töri össze az Egytől kapott ősképét.

Amit világnak nevezünk, az olyan felelőtlen lény részére, aki anyagba süllyedt turistaként utazik át életén, értelmetlen. Ő az, aki a világhoz nem tesz hozzá, aki nem teremt és nem feszül meg a világért, nem tesz rendet, hanem csak kihasználja, illetve kirabolja a rábízott szakralitásokat, benne a másik embert is. A világban nem kell a logikát, a morált keresni, mert csak egy logikája és egy morálja van: ha egyszer elkövettünk benne oda nem illőt, annak következményeit viselnünk kell, nekünk vagy gyermekeinknek, vagy unokáinknak. Nem jelenthetjük ki tehát, hogy a világ sorsának alakulásában ártatlanok lennénk. Azt is mondhatjuk, hogy a világ a szakralitások világa, benne a szakrális ember is, akire az Egy a többi szakralitásokat rábízta. Valahogy így „menjetek és vegyétek uralmatokba a világot”, menjetek és uralkodjatok a világban, de ne hatalmaskodjatok. De a tudatlan ember összezavarta az uralkodást a hatalmaskodással.

A világ tudatunk kivetített másolata, egy végtelen tükör, tükör a tükörben (dualitásban), az ember az Egyben, az egyik ember a másikban, az egyén a közösségben és viszont, az ember a természetben és a természet az emberben. A férfi a nő tükre, a nő a férfi tükre, a gyermek pedig a szülők tükre. Nézzünk gyermekünk szemébe és magunkat fogjuk meglátni. Ez a dualitás, ami egy. Elődeink ezt úgy fogalmazták meg: hen panta einai, vagyis minden egy, mert minden mindenben megvan. Kérdezzük meg magunkat: tudunk-e Beavató Mesterünk szemével magunk(ba)ra nézni? Mit látna Ő bennünk, milyen tükörképet adnánk vissza, illetve milyen tükörképei vagyunk neki? Ha elrejtőzünk ettől a tükörtől, ha nem merünk ebbe a tükörbe belenézni, akkor annyival látunk kevesebbet a világból, amilyen mértékben elrejtőzünk. Ha elrejtőzünk az igazság, a valóság és rend elől, akkor a valóságot és igazságot ferdének, tévesnek és hazugnak fogjuk látni. A félelmet generáló manipulátor a ferdén látást támogatja, a tisztán látást pedig írtja. 

Az Egy valósága, igazsága, rendje és szabadsága mind összefügg, és csak akkor leszünk képesek meglátni és megtalálni ezeket a kegyelmi ajándékokat, ha igazak és normálisak vagyunk. Ha elrejtőzünk, önmagunknak hazudunk és zárjuk ki magunkat az Egy igazságából és rendjéből. Tehát, minél inkább hazudunk, annál kevesebbet látunk a világból.