18. Kelet és nyugat hasonlóságai

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/5DZa9hN77WY,  https://youtu.be/vP-YcoMJ2IY csatornán.

A Zend Avesta-t nemcsak a régi szövetség, hanem további keleti vallások vagy inkább életmód tanok is, mint a buddhizmus, zen, taoizmus és konfucianizmus is átvették. A régi szövetséget kivéve, a tanítások abban mind megegyeznek, hogy nincsen szükség az individuális énre. A nem pogány vallás teológiai megváltást kínál (külső, mindenki bűne előre meg van váltva, nem kell az egyéni rendbetétel), a keleti vallások pedig metafizikait (belső, mindenki magának megváltója, kell az egyéni rendbetétel). Mindezek ellenére, látni fogjuk, hogy a helyes értelmezésben számos azonosságot találunk nyugat és kelet között. Például az igazi látást, a belső látást vallja a keleti szemlélet, ugyanezt mondja a keresztény is, csak rejtett formában pl. amikor a szív tisztaságáról szól.

A keleti életmód és tanítás, valamint a nyugati vallásfelfogás közötti azonosságok érzékeltetésénél arra hivatkozunk, hogy mindkettő:

1) megvilágosodásra, felébredésre törekednek,
2) párbeszédet alakítanak ki,

3) az emberi élet nehézségeit az eltévelyedésben, a vágyak kiélésében, a tudatlanságban látják, ezért támogatják a bölcsességre való törekvést,

4) alázatra tanítanak,

5) végcélként a visszatérést fogalmazzák meg,

6) a lét vagy az üresség/teljesség elérésére mindkettő alkalmazza a meditációt,

7) mindkettőben megtalálható az élményszerűség (a keletiben hangsúlyosabban),

8) a megvilágosodás, kiüresedés során megkülönböztetik az azonosságok világát, vagyis a létet és a különbözőségek világát, vagyis az életet.

9) elismerik az emberi hármasságot, a testet, a lelket és a szellemet. 

A keleti és nyugati transzcendencia között további hasonlóságok találhatók a célok elérésében is, például:

1) a fényesség elérése: úgy a keresztény, mint a hindu és a Buddha felfogás is arra tanít, hogy térjünk vissza a ragyogásba, a fénybe, ahol jelenleg formátlan lelkünk újra formát ölthet. A fény tiszteletét megtaláljuk az iszlám alapjait lerakó perzsa Suhrawardi tanításaiban is, aki szerint a teremtés alapanyaga a foton, a fény pedig egyenlő a léttel, vagyis létfény. A keresztény vallásban például a ferences rendnél megtalálható a fénytisztelet.

2) az egység megvalósítása: a keleti és a nyugati felfogásban is a cél az egyesülés az Eggyel, csak a megközelítési mód különbözik. A nyugati csak egyházon keresztül, a keleti szerint mindenki egyénileg. Egyén az az ember, aki mint a beavatás tárgya (objektuma) azonossá válik a beavatás céljával (a szubjektummal).

3) a lélek érettségének elérése: a kereszténységben a kinyilatkoztatás mindenkinek szól, de az Eggyel nem lehet beszélgetni, az Egy nem személy és a kapcsolat metafizikai. Az Egy üzenetét hírvivővel, Beavató Mesterünkkel küldte el, a kinyilatkoztatás pedig arról szól, hogy „térjetek vissza” az Egyhez. Nincsen szó időben történt kinyilatkoztatásról, hanem arról az örömhírről, hogy ha tudatosodott bennünk a visszatérés feladata, akkor visszatérésünk sikerülni fog. A buddhizmus a testet nem tekinti valóságosan létezőnek, mert egyedül a lélek van, ami a lelken kívül van az csak káprázat vagy maja. A buddhizmusban a léleknek lehetősége van a megújulásra (dinamikus lélek) itt a földön, ez a szamszára. A mi felfogásunkban ez az univerzális én (szeretet) körforgása.