15. Az egység elvesztése

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/vYzY_4YKWsY csatornán.

Az angol nyelvű verzió elérhető a https://theoneonly111.blogspot.com/2020/02/losing-unity.html oldalon.

Az a történeti kor, amikor az Egy igazságának és rendjének megbomlása, a mai napon is tartó válság elkezdődött Beavató Mesterünk előtti kb. hatodik századra tehető. A hindu hagyomány és René Guénon is ezt az időszakot a kalijuga sötét korának vagy vaskornak nevezi, ami az emberi történelem végső fázisa. Azóta az emberiség a hazugság korát éli a természettudományban, zenében, matematikában, vallásban és gondolkozásban egyaránt. Kínában Lao-ce, Iránban Zarathusztra, Európában Püthagorasz és Hérakleitosz e kornak küszöbén még egyszer a létezés hiteles szövegére emlékeztető tudást, a hagyományt összefoglalták, abban a reményben, hogy a romlást ezzel megtudják állítani és a válság elkerülhető. Azóta tudjuk, hogy a vállalkozás elbukott. Az Eggyel való közös egységünk elvesztésének elemzésében a következő öt pontra hivatkozunk:

   1) megtagadtuk a létet, dominál az életéhség és a tett fontossága: az őskori hagyomány, az egyiptomi, iráni, kínai és a hindu metafizika abból indul ki, hogy az egység gondolatának egyetlen lehetséges bázisa van: az a duális világ, ahol a mozdulatlan és változatlan öröklétezés és a káprázati élet, amely mintha csak azért keletkezett volna, hogy elmúljék, összekapcsolódik. A kettő mindenütt jelen van és összetartozik. Az extrém élethelyzeteket szeretők szerint, élni annyit jelent, hogy minél többet, és minél gyorsabban, mások szerint minél többet élvezni és a kényelmet kihasználni. Ebben hittek olyan híres emberek is, mint például Goethe, aki szerint kezdetben volt a tett (habár az Írás szerint először volt a gondolat, a logosz) és csak az váltható meg, aki tevékenységét az utolsó pillanatig nem adja fel. Miért csodálkozunk, hogy ebből a túlcselekvő örökségből nem lett más, mint amit napjainkban is megtapasztalunk, a folyamatos rohanás, hazugság, erőszak, éhség, nyomor, üldözés és végül a börtön. Ez az életéhség és életszomjúság nem ismeri a nem cselekvés általi cselekvést, amikor engedjük, hogy az Egy cselekedjen bennünk.

  2) az egyház elveszítette irányító hatalmát, és bekövetkezett a szekularizáció: a középkorban az egyházi hatalom csak látszat szerint volt igaz, mert a világi javakról nem tudott lemondani, a szellemi uralmat és a világi hatalmat egymástól nem tudta megkülönböztetni. Az uralkodást hatalmaskodásra cserélte fel. A középkori klérus addig kompromittálta a kereszténységet, amíg az szellemi vezető nélkül maradt. Szellemi vezető nélkül pedig egy társadalom létezhet, de nem működik, hanem vegetál. Mivel fej nélkül élet nincs, szellem helyett valami másról kellett gondoskodni. Ilyen termék lett a dogma, a filozófia, a vallás és a tudomány, az erkölcsiség, amely már nem állt az idő fölött, hanem pillanatnyi kísérlet, rögtönzés lett az élet terheinek könnyítésére. Ha nincs megbízható vezető, akkor az ember ki van szolgáltatva a vakmerőbb, aljasabb és elvetemültebb kalandoroknak. A kalandorság az óta is divat, különösen a politikában és a hatalmi apparátus hivatalaiban. Beavató Mesterünk utáni kb. negyedik évszázadtól már kézzelfogható volt, hogy az egyházi hatalom, amely önmagát véglegesnek és öröknek hirdette, és amely a lét minden kérdésének maradéktalan megoldását ígérte, meghazudta önmagát. Ami azt jelentette, hogy aki hirdette sem vette többé komolyan, amit tett vagy mondott. A hitet felcserélte a vallás.

  3) a tudomány a hatalom kiszolgálója lett: a Descartes-al  kicsúcsosodó racionalitás hívei az Egyet mellőzték a tudományból. Tudományosnak nevezték azt, ami racionális, ami észérvekkel felfogható. Teljesen függetlenül attól, hogy az elméletek a valóságnak megfeleltek-e, vagy sem, a tudomány hatása azon múlott, mennyire tudta a klerikalizmus világképét kompromittálni. Darwin, Freud és társai által művelt ideák is csak káröröm volt azon, hogy végre sikerült a középkort leleplezni. Sajnos a leleplezés a keresztény hagyomány ellen szólt és nem a klérus ellen. De mehetünk tovább, mert erről szól a keresztényellenes szocializmust követő globalista kapitalizmus is, a mai demokrácia, mint bosszú a középkori spiritualitáson. Amikor a szocializmus például a támadások elől el akart rejtőzni és a maga számára tökéletes védelmi állást kívánt biztosítani, tudományos szocializmusnak nevezte el magát. A tudomány lett a hazugságrendszer fedőneve és kiszolgálója. Az újkor egész gondolkozását a vallásellenesség, a keresztény ellenesség határozta meg. Napjainkban pedig látjuk, hogy a globális világkormány egyik összetevőjének az Európai Uniónak alkotmányából kizárják a kereszténységre való hivatkozást is. A középkorban a papság (a régi szövetségből származó teokrácia) törekedett világhatalomra, ma a globális láthatatlan kéz. Ennek egyik megnyilvánulása a napjainkban is tapasztalható pánik és félelemkeltés, sarokba szorítás, amikor különböző járványok indukálásával az ember egészségét akarják már elvenni. Az egészség megőrzéséért mindenki hajlandó fizetni, az oltások által például lehetőség nyílik a lakosság globális ellenőrzésére.

 4) folyamatos a világnézetek általi hatalomgyakorlás: azok, akik eszmékben, világnézetekben tetszelegnek, például  a jakobinus- bolsevik és globalista ideák hívei, eltévelyedettek és hazugok. Sajnos nemcsak a közéletben, de a tudományban, filozófiában, vallásban, a művészetben is a folyamatos és rendszeres hazudozás lett uralkodóvá, és már egyéb sem látható, mint a hazugságrendszerbe rejtőzködő ál-egzisztencia. Az egység elvesztését mutatja az is, hogy a valamikori hazugságok, mára igazságokká váltak. Akik eszmékben, világnézetekben gondolkodnak, megváltóknak képzelik magukat. De a megváltás lehet téves is. A hazug megváltók az emberiséget általában egyszerre szeretnék megváltani, ha szép szóval nem megy, akkor parancsra, ha arra sem megy, akkor börtönnel, kényszermunkával és fegyverrel. A diktátor is megváltó, de ő a legutolsó a többi megváltó között. Ami az igaz emberben értelem, az a diktátorban eszelősség, ami az igaz emberben tudás és tisztaság, szolgálat, az a diktátorban mánia, zűrzavar és hatalomvágy. A hatalomvágyat nem csak a kemény katonai diktátor, hanem a fehér galléros politikus diktátor is alkalmazza, amikor olyan marketing és médium eszközöket erőltet rá másokra, amiből neki haszna van. A nemzetközi pénzpiacok, korporációk, és az őket irányító láthatatlan kéz is példák az ilyen diktatúrákra. Ne feledjük, hogy számos kormány mindkét módszert alkalmazza.

  5) növekszik a szellemi minimum alatt élők száma: a normális, igaz ember ellentéte az abnormális, hazug farizeus, az absztrakt ember, akit nem az Egy szelleme vezet, hanem valamilyen eszmébe vetett hit, vagyis rög(ös) eszme. Mivel életüket ún. szellemi minimumon, vagyis ál- szellemi szinten élik meg, tehetségtelenek. Ha egy társadalom élete a benne levő tehetségek gazdagságán múlik, akkor a szellemi minimummal rendelkező társadalmak könnyen felbomlanak. Ennek vagyunk ma szemtanúi. Szellemi minimum a racionalizmus is és ennek szülötte, a technika, a kényelem, amely hamar az élet gépesítését hozta magával. Megértük, hogy minden gombnyomásra működik, a mikro, a TV, az autó vagy a mobiltelefon. Kijelenthetjük, hogy korunk virtuális embere, a modern rabszolga már elérte Némo kapitány szintjét, mert lakásában gombnyomásra kapcsol be a fűtés, sötétedik el az ablak, indul a garázsban az autó és nyílik a kapu.

Hasonló szellemi minimum alatt él az a középszerű ember, akit úgy neveznek, hogy Homo faber, vagyis az, aki a dolgokat csinálja, másképp fogalmazva a cselekvő ember. A héber hagyomány azt tartja, hogy az alkotás csak akkor tökéletes, ha négy fokozaton halad át. Az első ilyen fokozat a potenciák szférája, mint lehetőség és gondolat. A második a virtuális világ, mint a megvalósulás első lépcsőfoka. Következik a dolog megformázása és végül a mű fizikai elkészítése. A cselekvő ember csak ebben az utolsó, negyedik körben cselekszik. Csak azzal foglalkozik, ami szemmel látható és kézzel fogható. Ma a legtöbb emberi találmány olyan termék, amelyből hiányzik a szellemi alkotás, a tökéletességre való törekvés, ezért hulladék. Amikor a huszadik század elején a szalagon gyártott termékek elindultak világhódító útjukra nem gondoltak arra, hogy ennek a mechanikus nézetnek valamikor az ember áldozata lesz, vagyis egy alkatrész a gépezetben.