5. Hasonlítunk egymásra

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/E9USiNaB6dw csatornán.

Az angol nyelvű verzió elérhető a https://theoneonly111.blogspot.com/2019/02/resembling-to-each-other.html oldalon.

Az írások szerint az Egy a maga képére és azonosságára alkotott minket, ami nem más, mint lelkünk univerzális énje, vagy az egyetemes emberi tudat, értelem. Univerzális, igaz és szabad lénynek, szabad akarattal születünk, amit aztán a társadalom különböző hatásai, a képzés és oktatás, a különböző világszemléletek, az eltévelyedett emberek alkotta rendszerek, esetleg szüleink miatt elveszítünk. Ha életünk folyamán felébredünk ebből az elrontott álomvilágból és képesek vagyunk másodszor is megszületni, immár szellemi emberként, akkor újra megtalálhatjuk elveszettnek gondolt egyetemességünket. Ha megtagadjuk másodszori (szellemi) születésünket, létünket tagadjuk meg. A létét megtagadó ember a tömegember.  Az első ilyen tömegember Egyiptomból, az egyetemes tudás országából vonult ki és kereste önmagát negyven évig. A modern korban például a reneszánsz és az őt követő sötét korokban a lét folyamatos tagadására tanítottak. Ma sincs másképp. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben az ember elveszíti a születésekor meglévő univerzalitását, aminek megőrzésére hívatott. Elfelejti, hogy ő az Egy másolata, tükörképe és rajta kívül nincs több ilyen másolat. Hála a genetikának belőle a világon egy van.

Rajtunk kívül nincs a Földön olyan lény, aki képes felismerni (ha éber), hogy ami fent van, az van lent is, és képes itt lent meghallani azt, amit ott fent mondanak. Csak úgy lehetünk univerzálisak és nem individuálisak, ha felfogjuk a fizikai világon kívüli létet, ahol nincsenek nemzetek, népek, országok, vallások, nyelvek, nincs idő, csak határtalan tér és sugárzó szeretet és fényesség. Ez a tiszta szellem, a racionális gondolkodással megismerhetetlen Egy világa. Megismerhetetlen, mert nagysága az emberi korlátolt gondolkodással nem felfogható, mivel tárgyi tudás és műveltség fölött álló. Az embernek az Eggyel való kapcsolatát nem kell újra kialakítani, hiszen az mindig is létezik, hanem csak tudatosítani kell azt, hogy az Egy szeretete állandóan sugárzik. Lelkünk érzékenységén és értelmén múlik, hogy érzékeljük-e azt. Az Egyben nincsen változás, hiszen az Egy a változatlanság.

Az azonossá válás feltétele a felébredés, vagyis az individuális én háttérbe szorítása és a beavatás, vagyis az univerzális én mélységeinek feltárása. Az emberben levő individuális én a cselekvő, ő van az életben, az univerzális én pedig a szellemi, a nem cselekvő, ő van a létben és biztosítja az állandó kapcsolatot az Eggyel. Az egyetemes (univerzális én többlettel rendelkező, éber) szellemi ember ellentétpárja az egyéni (individuális én többlettel rendelkező alvó, anyagba süllyedt) embernek. Alvajáróvá akkor leszünk, ha nem ébredünk rá a transzcendens, az életen túli valóságra, az Egy hasonlatosságára és anyagias álomképekben ringatjuk magunkat. Alvajáró az, aki az univerzális és individuális én hullámzásában többet van a hullámzás alján az álomvilágban, mint a csúcsán, az éberségben. Ezzel szemben az éber ember, transzcendens világképpel rendelkezik, és azon igyekszik, hogy többet legyen a hullámzás csúcsán, mint az alján.

Az élet és a lét, az ember és az Egy közötti kapcsolatról szólnak a népmesének mondott képletes tanítások Számos magyar népmesében, például "Fehér ló fia" megtaláljuk az életfáról szóló tanításokat. Az életfa jelképezi a világ közepét, amelyen végigmegy az ég és föld köldökét összekötő tengely, és amelynek megmászása teszi lehetővé a hős számára a magasabb szintű világok megismerését. Az életfát más néven is szokták említeni, mint világfa, világoszlop, világhegy, sasfa, vagyis az ég és föld köldöke, amely egyúttal szent és áldozati hely is, amolyan lélek létra.

Az életfa magyar vonatkozásában fontos megemlítenünk, hogy a címerünkben levő hármas halom (lépcsős hegy) és az életfa egyaránt az ég és a Föld találkozásának helye, mint a világ közepének ábrázolása. De ide sorolható a toronytemplom vagy zikurat is, amelyre a babiloniak úgy tekintettek, hogy alapja a Föld köldökén, csúcsa pedig az égben van és emeleteit megmászva a király, a mesehős, a táltos feljuthat az égbe. Az életfához hasonló szférákat, szefirákat találunk a Kabbalában is, amely elfogadott vagy szóbeli hagyományt jelent, tágabb értelemben pedig az univerzumra vonatkozó sémita misztikus tant. Alapja a hindu- perzsa tanok, valamint az újplatonikus filozófia.