11. Hármasság
Az egységnek a hármasságban való bemutatásához a számmisztikát hívjuk segítségül. Matematikai értelemben az egy az első szám, mivel az egyből indul ki minden további szám. Minden szám osztható eggyel és önmagával, továbbá az egyben megvan minden szám és minden művelet. Metafizikai értelemben az Egy az egységes és egész, ezért teljes, nem személyes, nincs neve, univerzális, mindenható, és centrum, vagyis kiindulási és érkezési pont, alapállás. Mivel középpont senkire és semmire vissza nem vezethető, semmiből meg nem magyarázható. Az Egyet azonosítani sem lehet, és egyenlővé sem lehet tenni senkivel és semmivel. Mivel egyedüli és határtalan, az Egy a végtelen és örök tér, ahol nincs idő. Voltak olyan korok, amikor az Egy mindenhatóságát a cselekedettel kötötték össze, azzal, hogy az Egy mindent megtehet, amit akar. De mit akarhat az Egy? Folyamatosan szeretetet adni a visszavárt embernek.
Az Egy megértése a metafizikai analógia, azonosság logika segítségével lehetséges, a megfelelőségek és összefüggések megállapításával. Az egyiptomi Hermész Triszmegisztosz (a magasságos három) már több évezrede arra tanít, hogy ismerjük fel a világ kettősségének (dualitásának) egységét, hogy ami fent van, az van lent is, vagyis egységünket az Eggyel. Úgy ahogy az egy nem áll szemben a sokkal, a személy sem áll szemben a közösséggel, hanem teremti azt. Az Egy egységes egészet alkot, ahol egy a szabadság, a rend és az igazság, a látható és láthatatlan világ. Mivel az ember nem értette meg az Eggyel való egységét, kitalálta az egyenlőséget, ami nem más, mint sokaság, mennyiség, megosztottság, vagyis tömeg. Az ember nem másokkal egyenlő, hanem önmagával és az Eggyel alkot duális egészet. Ha a számoknak csak mennyiségi jelentésük lenne, akkor érvényes lenne az egyenlőség. De a számoknak minőségük is van. Az egyenlőség az egység megrablása, vagyis a dualitás és hierarchia/rend eltüntetése, ezért hazugság, ál- valóság. A megvilágosodás (felébredés és beavatás) a dualitás és a hierarchia/rend megértése és az ál-valóság lebontása által lehetséges.
A metafizikai kettő az Egy megnyilvánulása, megkettőződése, megosztottsága, aminek már nincs külön centruma, mivel a centrumhoz tartozik. Értelmezéséhez a hasonlóságok és különbözőségek logikája használható. A kettő mivel megfeleződik és megduplázódik, az első megnyilvánulása az Egynek. Ez az alkotás, teremtés, időbe jutás, amikor a megnyilvánuló önmagát helyezi a megnyilvánultba. Az ember is a megkettőződés eredménye, mert az Egy szeretetének megkettőződése (kiáradása) által adta az embernek a két arcot: egy eredetit, amelynek lelki képviselője az univerzális én és egy tükörképet, amelynek képviselője az individuális én.
Ha a dualitást nem egynek, hanem kettőnek fogjuk fel, keletkezik az ellentét, a kettősség, a kétség, ami az egységnek tagadása. Habár a lényeg (egy, tér) és a létezés (kettő, élet, idő) egymástól elválasztva tűnik, a három, vagyis az egész köti össze őket. A kettő az idő, ami az egynek, a térnek a másolata, tükörképe, ami átkonvertálható. Az időből tér és a térből idő lehet. A változás pedig mozgást jelent, vagyis időutazást. Az ember is ilyen időutazó, akiben találkozik a tér és idő. A kettő lényege a kettősség (egység) megértése, az egyik a megkettőződés, a másik a szétválás. Azzal, hogy Beavató Mesterünk közénk jött azt mutatta meg, hogy csak a sötétség és a világosság elválasztásával lehet az Egyhez visszatérni, az egységet helyreállítani, a tér és idő középpontját megtalálni. Azt is tudomásunkra hozta, hogy az Ő mintája szerint, minden ember szellemi ember tud lenni, ha felébred és elindul vissza az Egyhez.
A metafizikai három a visszatérés az Egybe, az egésszé válás, egyesülés, stabilitás, a középpont és alapállás újra megtalálása. Értelmezése az egység logikájával lehetséges, amely tartalmazza az analógia és az azonosság logikáját is. A három az egyesítő szakrális szellem, keresztény szóhasználatban a szakrális vagy szent lélek, mert egyesítés nélkül nincsen visszatérés az Egybe, a középbe, az alapállásba. Az Egyhez, a célhoz, az alapálláshoz az út a kettőn, Beavató Mesterünk példáján és tanításán keresztül vezet. A három az egy második művelete, ami nem más, mint az áthatás (körforgás), a kölcsönös egymásból való keletkezés (hármasság), például a lélek szellemé minősülése. A szellem egyesíti az egyet (alapállás, eredet) és a kettőt (kinyilatkoztatás) ezen keresztül pedig az embert az Eggyel. Az ember visszavezetése az Egyhez tehát a hármasságon (szent lélek, univerzális ego) keresztül lehetséges. Eltelni a szakrális szellemi tudással, azt jelenti, hogy Beavató Mesterünk példáját és tanításait megismerve és betartva az ember vállalja a nyitott létbe való jutást, az eggyé válást az Eggyel. Ugyanis szellemi gyakorlatozás, felébredés, öntudat és beavatás nélkül nincs visszatérés az Egyhez.
A szellemi útra lépés a hármasság, teljesség felismerését és a tudás általi beteljesedésben való részvételt jelenti, amikor beavatottként megismerjük, hogyan csatlakoztassuk rá hullámzó frekvenciáinkat az Egytől állandóan áramló szeretet frekvenciáira, amellyel univerzális énünket tudjuk erősíteni. A lét nyíltságához az egyéni felismerés és a megtérés akarata szükséges, amit metanoianak is neveznek. A metanoia, vallási fogalomban megtérés, nem más, mint amikor az ember az individuális énjéről (psziché, anima) átvált univerzális énjére (pneuma, spiritusz), az anyagi emberről szellemire, a tudatlanról a tudatosra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése