4. Értelem és hit

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/khu-TDQD23o csatornán.

Az angol nyelvű verzió elérhető a https://theoneonly111.blogspot.com/2019/02/intelligence-and-faith.html oldalon.

A lélek értelmességét, egyetemességét (szentségét, szakralitását) az Egytől való származása adja. Az ember nélkül nincs értelme sem a teremtésnek, sem Beavató Mesterünk tanításainak, sem az értelem kiáradásának és az univerzális én általi befogadásának sem. Az „elküldöm nektek a szent lelket” nem más, mint tudás által értelmet adni a léleknek, mert csak az értelem által képes befogadni a tanítást. Az „elvégeztetett”, ami a keresztfán elhangzik, azt is jelenti, hogy Beavató Mesterünk tanításai és példás élete által megkaptuk a tudást és hozzá az értelmet, megértést, felfogó képességet. Az értelmesség tehát az, amelyik a lelket az értelmetlenségből, sötétségből kiemeli és érthetővé, egyetemessé teszi. Ez nem azt jelenti, hogy a lélek mindig is értelmetlen volt, hogy Beavató Mesterünk előtt nem volt értelmes lélek (intelligens lélek), hanem azt, hogy mivel az ember akarata a visszatérésben meggyengült, újra szükség volt azt megerősíteni (re-ligio), újra rendbe kellett tenni, újra ki kellett váltani az eltévelyedésből, az anyagba süllyedésből. A lélek univerzális énje hordozza az Egytől származó hármasságot, mivel a teremtés az Egytől származik, Beavató Mesterünk tanításai és léte is az Egytől származnak és a tanításokat beteljesítő értelem is az Egytől származik. Megjegyzés: a középkorban voltak olyanok, akik megkülönböztették a szenvedő értelemmel (univerzális én) és a cselekvő értelemmel (individuális én) rendelkező lelket. Ezen utóbbit eszes léleknek is nevezték.

Az első ok tehát az értelem, a lét, az esszencia. Az értelmes lélek, az univerzális én a létet, az eredetet, az esszenciát képviseli. Az értelmetlen lélek, az individuális én pedig, az életet, a másolatot, a hitetlen lelket, a szubsztanciát. A szubsztancia, amint neve is mutatja, alatta van az esszenciának. Az emberben a kettő, az esszencia és az ennek alárendelt szubsztancia mindig együtt van. Az Egytől kapott szabad akaratunk, a választás lehetősége adja meg, hogy mikor melyik domináljon bennünk. Mivel a hit az értelmes lélekhez kapcsolódik, az önmagunk megismerésére törekvő lélekhez, következik, hogy a hitet értelemmel lehet megérteni, vagyis érteni a hitet azt jelenti, hogy hinni az értelemben. A hit az értelmet keresi, a ráció (ész) az értelmetlenséget. A hit az, hogy az Egynek nincs többes száma, csak egy egység van, a többi csak ennek származéka. Csak egy esszencia van, a többi ennek alárendelt szubsztancia. Az esszencia, önmagában létezik, nem hordoz semmit, mint a szubsztancia (megnyilvánulás), hanem a forrást, létet (esse), a létezést képviseli.