272. Paulus és a digitális vallás (2)

 A két vallás közötti különbségek abban nyilvánulnak meg például, hogy:

1. a digitális vallás a nem szekuláris ideológia sajátos formájaként is felfogható, míg az egyházi vallás intézményesített pl. hierarchikus szervezettségen alapuló képződmény. A mesterségesen gyártott digitális mítoszok, dogmák és rituálék akkor is a vallás jegyeit mutatják, ha a felhasználók ennek nincsenek tudatában pl. nincsenek látható formális intézmények, amelyek által a digitális vallást be lehetne azonosítani, ahogy papjairól sincs tudomásunk. De nem kizárt, hogy itt is létezik a hierarchikus felépítés.

2. istenkép: mivel a mennyben levő istenképről az ember nem tudott lemondani, tudatlanságában a maga képére hozta létre digitális istenét. A digitális isten létezése, ahogy a digitális messiások jelenléte hétköznapi jelenség lett. De ez az isten is, mint JHVH hatalomvágyó, bosszút forraló, haragvó és pusztító. Ezért a tudatlan ember által létrehozott történelmi JVHV és a digitális JHVH között nincs különbség. Ha különbségről szó lehet, az csak az idő. A korábbi régi szövetségből most digitális régi szövetség lett, valami új, ami jobb lett volna, ha nem jön létre.

3. a vezető technológiai vállalatok nemcsak vallásszerű digitális szolgáltatás használatra, a digitális teológiára csábítják a fogyasztókat, hanem alkalmazottaik számára vallásszerű munkakörnyezetet alakítanak ki, egy olyan munkaimádatot támogatva, amely a vállalatok javát szolgálják, miközben a dolgozók önmagukat áldozzák fel a digitális rabszolgaság oltárán, pl. amikor a lakás, a munkahely, a bevásárláshoz szükséges bolt egyazon épületben van. A Szilícium-völgyben levő vállalatokról szóló egyik tanulmány például megjegyzi, hogy a vezetőség a dolgozók részére az elvégzendő munkát a tökéletesség és a magas értelem forrásaként pozícionálta, amely által megadta a dolgozóknak azt az elégedettséget, amelyet esetleg családja, vallása, lakóközössége, civil szervezete nem tudott megadni pl. célt, elismerést, közösséget stb. A Szilícium-völgy high-tech cégei azonban nemcsak a vallásszerű munkahelyi kultúrák kialakításából kívánnak profitálni. Az alkalmazások során pl. előtérbe kerülnek azok a személyek, akik a New Age mozgalomból kerültek ki, akiknek már volt tapasztalatuk a tudattágító, pszichedelikus szerek használatában és ezért nem idegenkedtek a szokatlan céloktól és megoldásoktól, sőt szeretnek a „dobozon kívül gondolkodni”, nem konvencionális, korábban tabunak számító fejlesztéseket megvalósítani.

4. a digitális szentháromság, és így a társadalom digitalizációja mögött két vallási hajtóerő áll: az egyik a technikák tökéletességébe vetett vak hit, a másik a digitális gyakorlatok napi rítusa. A vak hitrendszer középpontjában az áll, hogy az ember fejlődése irányítható, befolyásolható, vagyis az ember természet adta korlátai meghaladhatók. Minden problémát technológiai eszközökkel lehet és kell megoldani. Ami azt is jelenti, hogy e technokraták szemében a teremtés, és így az ember is tökéletlen. A közösségi médiumok fogyasztásával kapcsolatos kutatások arra utalnak, hogy a felhasználók kvázi-vallásos értelmezéseket alkalmaznak a digitális szolgáltatások algoritmusok hozta döntéseivel kapcsolatban.

A klasszikus vallásokhoz hasonlóan, a techno vallás is egy jobb társadalom víziót kínál, és ígér digitális megváltást (ami valójában digitális függőség, rabszolgaság), annyi különbséggel, hogy a megváltás ígérete technológiai eszközökön keresztül valósul meg, és még ebben a földi életben, nem pedig a túlvilágon. A digitális vallás és a technológia, messiásként írja fölül a Paulus féle klasszikus mennyországot, mivel a megváltás és a feltámadás már itt a földön megtörténik a technológiai eszközök által. Ami azt is jelenti, hogy nincs digitális bűnbeesés, sem a Paradicsomból való kiűzetés, ellenben van digitális paradicsomi kényelem. Várható, hogy a jelenlegi ál-demokráciát a technokrácia, a totális kontrollba vetett vak hit fogja felváltani, amelyből egy új digitális hatalmi mítosz bontakozik ki: az emberi evolúció technikai ellenőrizhetősége. Ezen evolúciós lépéssel viszont nem mindenki ért egyet. A kritika elsősorban az adatvezérelt rendszerek kereskedelmének élvonalához tartozó high-tech vállalatokkal szemben fogalmazódott meg, amelyek tevékenysége egyre mélyebben hatol be az emberek hétköznapi életébe. A mesterséges intelligenciát sokan már a „tömeges megtévesztés fegyverének” tekintik. 

Néhány példa a jelenlegi digitális vallás képviselőire:

     1. a szingularitariánusok: a hívők a fejlődésben és a haladásban, a halhatatlanságban, a transzhumanizmus eszközeinek alkalmazásában hisznek. Szerintük bekövetkezik az emberi és mesterséges intelligencia szingularitása, amikor az emberi intelligencia olyan mértékben lesz meghaladva, hogy képes lesz egyesülni a mesterséges intelligenciával. Az emberiség fejlődése olyan gyors és radikális lesz, hogy alapjaiban változtatja meg az emberi létezés természetét. Az ember és gép összeolvadása révén az emberi tudat képes továbbélni a digitális térben. A technológiai innováció nem csupán eszköz, hanem egyben spirituális cél is.

    2. a mormon transzhumanizmus: a Mormon Transhumanist Association 2006-ban alakult az Egyesült Államokban, és a világ első olyan vallási transzhumanista szervezete, amely kifejezetten mormon alapokon nyugszik. A hívők a technológiai haladást spirituális felelősségként értelmezik. Mottójuk „a technológiával együttműködve válunk istenekké” Szerintük a transzhumanizmus eszköztára pl. a mesterséges intelligencia, a genetikai módosítás vagy az élettartam meghosszabbítás, eszköz lehet az ember isteni természetének beteljesítésében. A test megújítása, az intelligencia növelése és a társadalmi igazságosság kiterjesztése, mind az isteni együttműködés formái. Mivel a tudomány az isteni terv kibontakozásának része technológiai eszközökkel a test feltámadása vagy a halhatatlanság részben előkészíthető. A mozgalom példa arra, hogy miként próbálhat egy vallási hagyomány alkalmazkodni a poszthumán jövőhöz.

       3. a terasem mozgalom: a Terasem Movement (Egyesült Államok, Florida és Vermont) spirituális és technológiai centrikus vallási mozgalom, amely a technológiai megoldások alkalmazásával hirdeti az életidő meghosszabbítását, és a tudat megőrzését. Szerintük az emberi identitás digitálisan megőrizhető, és a halhatatlanság mesterséges eszközökkel elérhető. A hívek úgy vélik, hogy az emberi tudat digitalizálása lehetővé teszi a személyiség későbbi újraélesztését. A Terasem közössége online (digitális templom) és fizikai formában is működik. A virtuális szertartásokon résztvevők meditációt és a tudatosság fejlesztésére irányuló tevékenységeket alkalmaznak. Az emberi identitás és mesterséges intelligencia kapcsolatát kutató kezdeményezései, pl. a Bina48, LifeNaut, CyBeRev projektek.

     4. a keresztény transzhumanista társaság (https://www.christiantranshumanism.org/) a vallás képviselői hisznek abban például, hogy a) az Isten általi teremtés magába foglalja az emberiség átalakítását és megújítását is, Krisztus meghívott minket arra, hogy részt vegyünk ebben a küldetésben pl. a betegségekkel, az éhínséggel, az elnyomással, az igazságtalansággal és a halállal szembeni küzdelemben, b) a technológia tudatos használata és Krisztus követése képessé teheti az embert arra, hogy növekedjen identitástudatában, mint akit Isten saját képmására teremtett c) a tudomány és a technológia Isten által adott eszközök azért, hogy az ember felfedező és kutató képessége és Isten képmása megnyilvánuljon.

A technovallás támogatóival szemben egyre többen foglalkoznak a digitalizáció jelentette kockázatokkal is, amelyek az emberi szabad döntéshozását, autonómiát képesek befolyásolni. A korábbi független, szabad autonómia ma már digitális autonómiává, valójában függőségé alakult, ahol kétféle döntési lehetőségről lehet szó. Az egyik a közvetett befolyásolt döntéshozatal, amikor pl. a digitális platformok az algoritmusok által torzított és gyakran megkülönböztető döntéseket hoznak (például az előrejelzések által). A másik a közvetlen befolyásolás és döntéshozás, amely olyan gyakorlatokban nyilvánul meg, mint a „nudge”-olás (a döntést megkönnyítő ajánlórendszer), amelyek manipulálják a döntéshozást. Annak megértésében, hogy pl. miként vált vallásos kockázati tényezővé a transzhumanizmus eszköztárába tartozó mesterséges intelligencia és a „big data”, a fejlett tudományok és technológiák által működtetett nanotechnológiák, biotechnológiák és kognitív (neuro-pszichológiai megismerés) tudományok, szükséges tisztáznunk, hogy mit értünk vallás, ideológia és rítus alatt. 

Ideológiáknak mondhatók pl. az olyan hitrendszerek, amelyek normákat és viselkedési szabályokat állapítanak meg. Az ideológiák sajátos dogmatikus formája pedig a vallás, amelynek szerkezetéhez tartoznak a rítusok, a mítoszok és a transzcendencia mentesség. Másrészt át kell tekintenünk a történetiséget is. Ezen utóbbi esetében utalunk a XX. század nyugatias modernitását meghatározó New Age mozgalomra, amely a századot jellemző racionális gondolkodás meghaladására törekedett és ezért, mint ál-spirituális mozgalom fordult a teozófia, a pszichológia (Freud, Jung, Maslow) fele és önmagát a „modernitás vallásának” nevezte. De ez a modernitás nem a klasszikus vallás végét jelentette, hanem annak radikális átalakítását. A New Age és a klasszikus vallások közötti elsődleges különbség az úgynevezett „self-spirituality” (én-spiritualitás, amely pontosabban az individuális én előtérbe helyezése volt), amelyhez segítségül hívták az akkori XX. századi technológiákat, amelyekből később megszülettek a digitális technológiák. Ez a mozgalmi ideológia került át a Szilícium-völgybe, ahol már, mint kiber-spiritualitás, high-tech new age vagy „New Edge” ideológia jelent meg, amely által felszentelődött a digitális technológia. A Szilícium –völgy gondolkodására, technológiai megszentelődésére Ayn Rand objektivista, materialista filozófiája is hatott. 

A transzhumanizmus eszköztárában a mesterséges intelligencia előfutára annak a mesterséges, immár digitális életnek ahol eltűnik az örök teremtett ember, mert megjelenik a másolat, az egyszer használatos rabszolga. Ez nem más, mint az önmaga farkába harapó technoanimizmus, vagyis a technoállat, a technorabszolga kidolgozásának eljárásrendszere. A techno-animizmusban az individuális én megszentelődése és a technológia megszentelődése ugyanannak a logikának két oldala. A technológia azért válik szentté, mert lehetővé teszi és kiterjeszti az individuális én hatalmát a másik individuális én fölött, amely által képes eltüntetni az egyetemes ént, illetve felszámolni az intuitív embert. A mesterséges élet csak az individuális, hatalmat gyakorló és egyben a digitális rabszolga életet honosítja meg. A kettő együtt az új individualista technovallás, a digitális teológia magvát képezi. A már említett digitális szentháromság egyszerre folytatja és felerősíti ezt a technoanimizmust, az embernek a technikák és technológiák általi elállatiasítását.