238. Amíg el nem veszítjük (2): A szív és az agy koherenciáját, a makro-világot

 

Nem tudjuk, hogy mivel rendelkezünk, amíg el nem veszítjük, de miután elveszítettük, soha nem kapjuk vissza. Amint Gregg Braden a "Pure human" c. könyvében megemlíti a transzhumanizmus dogmája nem veszi figyelembe, hogy az időbekerülésünk attól a pillanattól számít, amikor a szív és az agy koherenciája kialakul. Hogy ez a pillanat milyen hatás következtében indul el, és mikor, azt nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy az utolsó szívverésünk mikor fog bekövetkezni. A szív és agy koherencia nincs alávetve a klasszikus tér és idő korlátainak, ezért intelligenciáról is lehetne szó. Ez a koherencia teszi lehetővé a már említett kvantummezőhöz való kapcsolódást is. Kutatók kimutatták, hogy a szív az agyhoz hasonlóan elektromos és mágneses hullámokat bocsát ki, ahol a szív elektromos hullámai 100-szor, míg az mágneses hullámai 5000-szer erősebbek, mint az agyé. A koherencia azt jelenti, hogy a szív és az agy egyszerre kell hasson, ahhoz, hogy a körülötte levő kvantummezőre hatással lehessen. A meditációnak, az imának az a célja, hogy ezt a koherenciát, erő/energia koncentrálódást megvalósítsa. De a kvantummező nem arra fog reagálni, hogy mi mit akarunk, hanem arra, hogy mi egyetemes vagy individualista emberek vagyunk. Ha nem vagyunk egyetemes emberek, kérésünkre a kvantummező nem fog reagálni. Azonosulnunk kell tehát a kvantummezővel, mert az információátadás csak abban az esetben lehetséges. Ha félünk, aggódunk, nincs bizalmunk, hitünk, ha nem vagyunk képesek feltétel nélkül oda adni magunkat, akkor nincs információtovábbítás, kapcsolatfelvétel az egyetemességgel. 

A teljes emberi életünkhöz tartozik, hogy egyformán gondoskodunk szellemünk, lelkünk és testünk épségéről, egységéről, vagyis egész-ségéről. Ha tudatos, egyetemes, egészséges az énképünk, akkor testünk is egészséges, ellenkező esetben, pl. ha folyamatosan kritizálunk valakit vagy valamit, akkor önmagunkat betegítjük meg. A múlt század hetvenes éveiben sikerült kimutatni, hogy pozitív vagy negatív érzelmeink függvényében testünk más és más hormonokat termel. Pozitív érzelmeink esetén, pl. amikor boldogságot, szeretetet vagy örömet érzünk, agyunk endorfinokat (neuropeptideket) szabadít fel, amelyek elősegítik a jóllét érzését és csökkenthetik pl. szenvedésünket vagy fájdalmunkat. A testmozgás, a nevetés, a jó kedély vagy a társas kapcsolatok jó érzést váltanak ki belőlünk. Ezzel szemben, amikor érzelmeink negatívak, stresszes állapotban vagyunk, szorongunk, fájdalmat érzünk, akkor védekezési mechanizmusként, testünk endorfinokat szabadít fel, hogy csökkentse a kellemetlen helyzetet. A test válasza az érzelmi állapotokra tehát nem csupán pszichológiai, hanem biológiai jellegű is, ami azt mutatja, hogy szoros kapcsolat létezik a test és az agy között. Az agy és a test ezen neuropeptidek révén kommunikál egymással, ami azt igazolja, hogy az elme-test kapcsolat létezik, ahogy a szív-agy kapcsolat is. 

Érdemes megjegyeznünk, hogy szívünkben kb. 40 000 neuron van, amelyek kommunikációs hálózatként az agytól függetlenül is képesek érezni, tapasztalni, gondolkodni és emlékezni. Hogy a szív és az agya koherencia létrejöjjön, az elme-test befolyását kell csökkentenünk pl. meditációs gyakorlatokkal. A meditációs lépések betartásával pl. légzésszabályozás, pozitív érzések, emlékek felelevenítése által képesek vagyunk olyan elektromos jeleket küldeni agyunknak, amelyek alapján pár perc után kialakul a koherencia. Mi vagyunk az egyetlen lény, aki meg tudja választani, hogy mikor és mennyi időre, hol és hogyan jöjjön létre a szív-agy koherencia. A koherencia a mi gyógyító erőnk, mert pl. immunrendszerünket nagyobb működésre tudja késztetni. 

Az értelmes makro-világot 

A transzhumanizmus dogmája nem veszi figyelembe, hogy elődeink pl. Kopernikusz, Galilei, Kepler, Newton, materialista, racionalista téves gondolkodása jelentős mértékben rányomta bélyegét a mi gondolkodásunkra is, amely szerint ez az univerzum (ma már multiverzum) halott anyag, mérhető, mennyiségi és üres. amiből következik, hogy a halott, anyagi univerzumban az ember is csak halandó test. Továbbá, a természet is csak anyag és nem azon kapcsolatok hálózata a látható és a láthatatlan valóság között, ami az életet lehetővé teszi. Öregjeink tévesen azt is gondolták, hogy az élet önmagától van, és azt nem kell tisztelettel fenntartani. Mivel a természetet, pontosabban az Egy természetét nem kell tisztelni, azt a profit érdekében ki kell rabolni. Ez a fajta materialista, profitéhes, rabló gondolkodás vezetett el oda, hogy az embert leválasztották a természetről. Vagyis külön van az ember és külön a természet és mindkettőt a profit oltárán fel kell áldozni. Innen már csak egy lépés volt korunk modern individualizációjához, az önzéshez, az irigységhez, a mások fölötti modern, digitális hatalmaskodáshoz, a gyávasághoz, a félelemben tartáshoz, a jövőért való aggodalomhoz stb. 

Az individualizáció a modernséget jelenti, a modernség pedig elsősorban a fehér ember alkotta technikákat és technológiákat, amelyek által kialakítható a digitális rabszolgaság és még magasabb szintre emelhető a fogyasztói társadalom. A legújabb piaci termék pedig az ember, pontosabban az emberből „kinyert” információ. Vajon a közgazdaságtan, hogyan fogalmazza meg az embert, mint terméket? Mi lesz az ember kereslete és kínálata, tőzsdepiaca/rabszolgapiaca? Kik árazzák be az embert? Ezzel a tudatlan, profitéhes, szűklátókörű és téves nézettel szemben a jó hír az, hogy az új kozmológiai kutatások szerint a lakhelyünket adó univerzum él, tudatos, értelmes és intelligens. Ebből következően Földünk is, és mi emberek is, akik az univerzumot képviseljük, tudatosak, értelmesek és intelligensek vagyunk. Régóta ismert, hogy az egész nem a részek halmaza, hanem a részekben van az egész, akár a hologramban vagy a fraktálokban. A kvantum összefonódás, a minden mindennel összefügg elv, a mi földi életünkre is érvényes. Az univerzum értelmének magyarázatára született meg a pánpszichizmus felfogás, amely szerint minden, vagyis az élő és élettelen is tudatossággal, tudattal, értelemmel rendelkezik. Egy korábbi írásunkban ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy nem Isten van a világban, hanem a világ van Istenben. Nem az értelem van a világban, hanem a világ van az értelemben. Ezért minden értelemmel, tudattal, intelligenciával, kvantumállapottal és kapcsolatokkal rendelkezik. 

Ahogy Freeman Dyson, amerikai matematikus és fizikus 2000-ben kijelentette „úgy tűnik, hogy az értelem legalább három szinten szerepet játszik az univerzumban, így az elemi részecskék kvantumszintjén, az emberi szinten, és a kozmológiai szintjén, ahol az univerzális törvények úgy vannak finomra hangolva, hogy lehetővé tegyék az élet megjelenését.” Tehát egy értelmes univerzumban az életnek is értelmesnek kell lennie, vagy másképp mondva az életnek célja kell legyen. Ez a cél pedig nem más, mint az emberi élet beteljesedése, pl. az élet fenntartása, az Egy teremtésének folytatása, vagy „működtetése”. Életünk azért részvételi, hogy ezt a „működést” biztosítsa. A mi feladatunk, hogy felismerjük azt, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Egy mindig velünk van, pontosabban bennünk van, és így egy nagyobb rendnek vagyunk a részei. Mi vagyunk tehát úgy a makrokozmosz, mint a mikrokozmosz. A kettő kapcsolata adja a mikro-theoszt, a már bemutatott bennünk levő kis istent, az egyetemes ént. Többről van tehát szó, mint amit a transzhumanizmus képviselői elképzelnek, hogy testi emberek vagyunk, akik megszületnek és meghalnak.