229. A felügyelő kapitalizmus (1)

  

A digitális felügyelő adatkapitalizmus (a nagy testvér) létezéséről először az amerikai kapitalizmus résztvevői, pl. a háttérhatalom alatt élő amerikai nép értesült 2013-ban, amikor a nemzetbiztonsági ügynökség NSA egyik alkalmazottja „híreket” közölt a The Guardian-ban és a The Washington Post-ban arról, hogy a PRISM projekt keretében az amerikai kormányzás adatokat szerez be kereskedelmi cégektől. A PRISM projektben a Microsoft 2007-től, a YouTube 2008-tól, a Google, a Facebook és a Paltalk 2009-től, a Yahoo 2010-től, a Skype és az AOL 2011-től, az Apple 2012-től tag. 2013-ban a kormányzatnak átadott adatok 98%-a a Googletól, a Yahootól és a Microsoftól származott. Kiderült, hogy a NSA adatai a szövetségi nyomozóhivatal DITU osztályához is eljutottak, ami azt is jelenti, hogy az adófizetők pénzéből támogatott projekt keretében figyelik meg az amerikai és más államok lakosságát. Külön programokkal elemzik a különböző digitális tartalmakat pl. a web- fórumokat, a képeket, a hangfelvételeket, az e-maileket, a chat-ket, a kereséseket stb. Nem véletlen tehát, hogy az információ monopollal rendelkező digitális vállalatok nyeresége minden évben egyre nagyobb. Rajtunk gazdagodnak meg. Az adatokat mi szolgáltatjuk, ők pedig ezekből tőkét kovácsolnak pl. az új katonai technológiákhoz, a még nagyobb globális internet monopóliumok létrehozásához. A digitális monopólium vagy a digitális tőkésítés létrehozásában, amit nekünk felhasználóknak úgy adnak el, mint „digitális biztonság”, nyomonkövethetők azok az elemek, amelyek jól képviselik a monopólium központosítási törekvéseit pl. a pénzügyek digitalizálása, a nyilvános megfigyelő hálózatok alkalmazása, a digitális biztonsági ellenőrző rendszerek katonai célú felhasználása, a digitális igazságszolgáltatás, vagyis az igazságszolgáltatás kivonása civil ellenőrzés alól. Az ellenőrzési folyamatokban a gazdasági pl. a pénzügyi "kemény" ellenőrzés (digitalizált banki adat) megelőzi a társadalmi "puha" ellenőrzést pl. a biztonsági-ellenőrző rendszerek általi és a  nyilvános és magánfelügyeletek szolgáltatta információk ellenőrzését, vagy a mesterséges intelligencia alkalmazását a bíróságokon és a pénzügyi szolgáltatásokban. A következőkben azokat a területeket elemezzük, ahol az „én” szabad akarata nem érvényesülhet pl:

    1). a célzott, manipulált hirdetések: a digitális hatalom egyik célja, hogy a túlzott reklámozással elérje a folyamatos tömegfogyasztás növekedést, amit a közgazdaságból gazdasági növekedésként ismerünk. A különbség csak annyi, hogy ebben az esetben a gazdasági növekedést a felhasználó, az adatszolgáltató generálja, mivel ő az adat, vagyis ő a termék. A célzott reklámozásban a felhasználótól származó nagy adatmennyiségre van szükség. Ez nem csak a termékre adott értékelésre vonatkozik, hanem arra is pl., hogy hányszor látogatnak meg egy weboldalt, hogy megnyitnak-e egy hirdetést vagy sem, hogy rákattintanak-e egy linkre, hogy milyen kapcsolatok vannak a különböző érdeklődési körökbe tartozó hálózati partnerek között, hogy a felhasználó jellemzően a nap mely időszakaiban lép be a keresési felülete stb. A célzott reklámozás széles körben elterjedt marketingstratégiává vált, amely adatvezérelt módszereket használ fel a konkrét érdeklődési körrel, viselkedéssel és jellemzőkkel rendelkező ügyfelek azonosítására. A cél, hogy megfelelő időben és helyen személyre szabott reklámüzeneteket juttasson el a célközönséghez. A reklám vállalatok és ügynökségek abban érdekeltek, hogy minél inkább maximalizálják a profitot, ezen belül pedig finomítsák a marketingstratégiájukat és minél jobban megismerjék  a felhasználók fogyasztási szokásait. Amikor az egyén saját profilját egy közösségi oldalon létrehozza, a cégek a megadott információkat összegyűjtik, tárolják, majd felhasználják, hogy könnyebben elérjék a felhasználókat. A célzott hirdetések azáltal nyújtanak jobb felhasználói élményt, hogy hasznosabb információkat szolgáltatnak, továbbá olyan új termékek és szolgáltatások felfedezéséhez is vezethetnek, amelyekről a felhasználó egyébként nem tud. A célzott reklám a fogyasztásra való ösztönzést és minden vágy könnyű megvalósításának lehetőségét jelenti (pl. új autó, új lakás, új utazás, új kényelmi funkciók bevezetése, vagy, amint a társkereső oldalak esetében látható egy új férj, egy új feleség, vagy egy új gyermek stb.).

A felhasználók érdeklődésére, preferenciáira és viselkedésére vonatkozó adatok elemzésével a vállalatok befolyásolhatják a felhasználók döntéseit és cselekedeteit, ami potenciális manipulációt jelent. Ez különösen a gyermekek és az ifjúságra jelent kockázatot. Amíg egyesek szórakozást találhatnak abban, hogy olyan hirdetéseket találnak, amelyek jobban kapcsolódnak az érdeklődési körükhöz, addig mások ezt a befolyásolást a magánélet megsértéseként értelmezik. A személyes adatok, például a böngészési előzmények, a keresési lekérdezések, a tartózkodási hely adatainak gyűjtése és felhasználása pl. továbbítása harmadik fél részére, valóban a magánélet megsértését  jelenti.

    2). a pszichológiai megfigyelés: a fogyasztásnövelő célzott megfigyelés, mint gazdasági megfigyelés mellett jelen van a pszichológiai megfigyelés is, amikor a digitális hatalom technológiai eszközökkel kényszeríti ki a személyes és kritikus információkhoz való hozzáférését. A pszichológiai kényszerben a felhasználókat például arra tudják kötelezni, hogy a szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáférés érdekében teljes hozzáférést biztosítsanak az adataikhoz. A felhasználónak látszólag lehetősége van megtagadni a kérést, de a gyakorlatban nincs, mert a szolgáltatás csak az adatok megadásával vehető igénybe, ami azt is jelentheti, hogy az engedélyek megtagadása megtiltja a felhasználónak az adott szolgáltatást, illetve egy hasonló szolgáltatás elfogadását. Ma még ott tartunk, hogy a felhasználók nagy része nincs tudatában annak, hogy az olyan mechanizmusok, mint a cookie-k, vagy a hirdetések hogyan működnek, ahogy azzal sem, hogy hová kerülnek az általuk közzétett adatok. Szabad akaratunk hiánya nemcsak ezekben az esetekben mutathatók ki, hanem pl. a társadalmi kapcsolatok esetében is, amikor az arcfelismerő rendszerek nyernek rólunk adatokat.

A digitális vallást működtető hatalom gyakorlatilag azt az időelőnyt használta és használja ki ma is, amikor a társadalom részéről szükséges szabályozás még nem létezett (joghézag), illetve számoltak a felhasználók tudatlanságával is, így megengedhették maguknak, hogy ne aggódjanak amiatt, hogy mi lesz az ember önrendelkezésével és szakrális szabad akaratával. A felhasználók tudatlansága a digitális profitcégek malmára hajtotta és hajtja ma is a vizet. Ahhoz, hogy a közösségi platformok képtelenek legyenek visszaélni pl. viselkedési szokásainkkal arra a tudatosságra lenne szükségünk, mint amelyet pl. a klímaváltozással kapcsolatosan ma már megtapasztalunk. Amíg a digitális manipulációval szemben is nem jutunk egy hasonló tudatossági szintre, addig a digitális hatalmi vallás irányítói továbbra is manipulálni tudnak bennünket. A felhasználók nagy része már annyira alkalmazkodott a digitális információk hihetőségéhez, hitelességéhez, manipuláció mentességéhez, hogy nem is kérdez. Például, természetessé vált, hogy amikor egy számunkra ismeretlen személyről hallunk, automatikusan megkeressük a profilját a közösségi médiában, vagy mielőtt kirándulni elindulunk megnézzük az időjárást, vagy ha vendéglőbe megyünk megnézzük az étterem értékelését stb. Ne feledjük el, hogy a digitális eszközök sem mások, mint a korábban használt eszközeink, vagyis az érzékszerveink „kiterjesztett” segítségei, amelyekkel pl. jobban látunk, hallunk, érzékelünk stb. Ne tévesszük össze a kiterjesztett érzékszerveink adta információkat a saját érzékszerveink információival, hanem hierarchikusan értékeljük azokat. Előbb az eszköz információit dolgozzuk fel, értelmezzük azokat és csak az után hozzunk döntéseket. A gond az, hogy gyakran a manipuláció alanyaivá válunk és teljes hitelt adunk a gépeknek pl. egy olyan GPS információnak is, amely a szakadék fele vezeti autónkat. A célzott reklámozásból és a pszichológiai megfigyelésből is látszik, hogy a digitális vallásvezetőket nem érdekli, hogy nekünk mennyibe kerül önazonosságunk, tisztaságunk, szabad akaratunk, az emberhez méltó életünk megőrzése.