170. Az én felfogásom szerint

 

Ha a tanult felfogásainkhoz ragaszkodunk, nem fogjuk megismerni az egyetlen valóságot, amelyhez szükséges az ösztönös, intuitív meglátás, a közvetlen észlelés és a megtapasztalás. A felfogások, fogalmak azért csapdák, mert képesek állandósulni, több generáción keresztül sem változnak. Például, amikor repülővel utazunk és egy adott pillanatban a pilóta bejelenti, hogy épp most repülünk át Németország és Lengyelország határa fölött, és kinézve az ablakon nem látunk semmilyen határvonalat, mert a határok,  a korlátok,  a mi fejünkben vannak. A valóságban nincsenek határok. Abban a pillanatban, amikor a valóságot megpróbáljuk besorolni valamilyen osztályba, korlátba, elvesz a valóság életszerűsége, mert azok fogalmakká csökevényesednek. Felmerül a kérdés, hogy mire tanítjuk mi és az iskola gyerekeinket: a fogalmakkal való bíbelődésre vagy az igaz és normális ember tudatosságára? Miért tanítjuk a racionális, az analizáló gondolkodást és felejtettük el a szintetizáló, az egység szemlélete menti gondolkodást? Az általunk alkotott fogalmakkal ugyanis szétszedjük, analizáljuk az egyetlen Egy valóságát.

A modernnek mondott, racionális gondolkodásunk következtében sokkal több olyan fogalmat használunk, amelyek analizálják a valóságot, mint amelyek szintetizálják. Pedig a valóság mindig az egészet, a teljeset, a tökéletest képviseli, racionális fogalmaink pedig ennek csak töredékét képesek leképezni. Kérdezzük meg magunkat: mennyire ragaszkodunk a tanult fogalmainkhoz és a meghatározásokhoz, amikor az Egyet akarjuk megismerni? Tudatosságunk eléréséhez tudnunk kell, hogy nem minden fogalom része a valóságnak, hanem vannak a valóságot elferdítő fogalmak is. Gondoljunk a nagyobb magán hírügynökségekre, akik a világot behálózó híreket szolgálják, és azt juttatják el a közvéleményhez, amit ők érdemesnek tartanak. Kis érdekcsoportok döntenek arról folyamatosan, hogy milyen hírek jelenjenek meg az újságokban, a rádióban, a televízióban és az interneten. Egy pár család, cégcsoport irányítja a világgazdaságot és a hozzá kapcsolódó hírcsomagot és a koncentrálódásnak és a marketingnek, a megvesztegetésnek nincs vége. De ugyanez érvényes a politikai életre és a politika befolyásolására is, amint azt a 163. „A liberalizmus lábnyoma” elemzésünkben már bemutattuk. 

El kell jutnunk oda, hogy vagy azt tudjuk kimondani, hogy „aha, értem” vagy azt, hogy „nem tudom”. Tudatosságunk ott kezdődik, ha valamit nem tudunk. Emberi gyarlóságunk és a belénk nevelt viselkedés következménye, hogy nem látjuk a dolgokat és a tényeket olyannak, amilyenek, hanem a már eleve létező fogalmaktól várunk hiteles visszaigazolást. Magyarul, nem látjuk a fától az erdőt. De az is lehetséges, amint azt már említettük, hogy fogalmainkat szándékosan elferdítik, manipulálják, majd utólag a tömegemberrel hitelesítik. A manipulációnak köszönhetően a korábbi hazugságok gyakran mára elfogadott igazságokká váltak. A folyamathoz természetesen kellett a nyelv és a fogalmi rendszer mesterséges lerontása is. Gyorsan elfelejtettük, hogyan kellene egyszerűnek látni életünket. Gyakran szavainkkal úgy manipuláljuk a tényeket, hogy csak azt lássuk meg, ami kényelmesen beleillik kialakult véleményünkbe, pedig csak fel kellene ébrednünk és tudatosodnunk mindarra, amit Beavató Mesterünk tanított. A sikertelen, racionális, nyugatias gondolkodásunk nagymértékben hozzájárult ahhoz is, hogy például a hitből vallás és morál lett, hogy viselkedésünk individualista és pragmatikus legyen, hogy észérvek szerint és célorientáltan éljünk, mert csak így lehetünk sikeresek, továbbá hogy a dolgokat ízekre szedjük, ahelyett, hogy az összefüggéseket fedeznénk fel. Ennek a gondolkodásnak eredménye, hogy soha nem tudunk megállni és lecsendesedni. Nem engedjük meg magunknak, hogy önmagunkban létezzünk, és ne tulajdonítsunk mindennek valamilyen jelentést. 

Általában a külső vágyak azok, amelyek nyugtalanná tesznek minket, hogy mindig valamire éhesek és szomjasak legyünk. A probléma mindig abból adódik, hogy azonosulunk vágyainkkal és nem az elénk került feladat megoldását választjuk. A sokat akaró, kapzsi és életéhségben és szomjúságban fetrengő ember soha nem tud nyugodni, mivel nem veszi észre, hogy problémáinak forrása ő maga. Ha a megoldást keresnénk és nem a problémával foglalkoznánk, máris megoldanánk a feladatot. Például, a kevés tapasztalattal és alacsonyabb tudatossági szinttel, de nagy energia bedobással rendelkező fiatalabb emberek, hamar kísértésbe esnek és vereséget szenvednek még az apró dolgokban is Különösen a fiatal felnőttek hajlandók az érzékszerveik adta ingerek szerint élni, ezért nehezen tudnak elszakadni a földi vágyaktól és könnyen szembeszállnak azokkal, akik megpróbálják őket ettől eltéríteni. Ha pedig már megszerezték azt, amire vágytak, akkor szeretnék azt tovább fokozni és egy újabb érzéki gyönyör fürdőjét élvezni. Nem tudják, hogy mikor kellene abbahagyni, mennyi az elég. Később lelkifurdalásuk lehet, hogy azt tették, amit szenvedélyük diktált. 

A békesség, a beteljesedés csak az olyan emberbe költözik be, aki lelke szerint él és nem a testi vágyakban vagy a külsőségekben. Ha az ember a külső világ dolgai felé vágyakozik, érdemes előre elgondolni, hogy vajon helyesen teszi-e azt, amit szeretne. Nem minden jónak tetsző indulatot kell azonnal követni, és minden jóval ellenkező kívánságot sem kell megfontolás nélkül elutasítani. A belső embernek gyakran kell erőt vennie magán és szembe kell szállnia érzéki, földhöz kötött vágyaival. Meg kell tanítania testét, hogy a kevesebbel is beérje, hogy az egyszerű dolgoknak is örülni tudjon és, hogy nem szabad a kellemetlen dolgok miatt zúgolódnia. Lelkét pedig arra, hogy csak a sokkal érje be, hogy tökéletességét minél hamarabb megtalálja. Aki növeli önuralmát, az tudását gyarapítja, aki tudását gyakorolja, növeli önuralmát. Az ember számára egyetlen beavatkozás lehetséges, amikor önmagába avatkozik be, amikor önmagát ébreszti fel. Az Egy által rábízott rendet fenntartani és rendben élni azt jelenti, hogy mindahhoz, amihez az ember ér, annak át kell adja szellemi töltöttségét, az Egytől kapott áldását. Csak ez által növelhető a világosság, a szellem a látható világban, miáltal a világ egyre fényesebb, szebb és otthonosabb lesz. Az ember tevékenységének célja, hogy önmaga felemelésén túl a világban is egyre több szellemi ember létezzen, akik képesek a világot átvilágítani, nemesebbé tenni. Tudni azt, hogy az Egyhez közelálló tettnek láthatatlan következményei vannak, amelyek megmaradnak, és valahol feljegyzésre kerülnek. Az Egyet szerető felébredettnek azt is kell tudnia, hogy a rossz gondolatok, szavak és tettek a világ sötétségét növelik, a jó gondolatok, szavak és tettek pedig a világ fényességét. A világnak fénye, öröme és szépsége, gazdagsága, az összetevők hierarchiájának megőrzése mindenki feladata. Továbbá a rendbetétel is, hogy személyesen hozzájáruljon az élet és a lét rendjének fenntartásához és növeléséhez, mivel a rendben megélt élet a létnek alapja (lásd a 91.„Szeretet körforgása” elemzésünket). 

A felébredett ember a földi rendben (anyagi és szellemi) elvégzett feladataival, gondolataival, szavaival és tetteivel járul hozzá az egyetemes rendhez. A rossz gondolat, szó és cselekedet is szolgálat, de a sötétség szolgálata, ami romlást, pusztulást, félelmet, éhséget és minden olyan negatív dolgot hoz, amely nem a rendhez, hanem a rendetlenséghez, a káoszhoz tartozik. A vallásos fogalom szerint, az ördöggel cimborálunk. Az Egyhez való visszatérés feladatainak felismerése és elvégzése vezeti el a felébredettet lelki tökéletesedéséhez, mert a felébredést sem adják ingyen. Nem érdemes tehát haszontalanul vágyakozni arra, hogy a kísértések elkerüljenek, mert akkor saját magunkat zárjuk ki az előrehaladásból. Mindig az alkotás, a feladat elvégzése, a megoldás és nem a problémák felhalmozása hozza meg a gyümölcsöt. A megpróbáltatások nélküli életnek amúgy sincs sok értelme. A felébredett belső ember nem vágyakozik a földi javak halmozására, és csak annyit használ mindenből, amennyi szükséges. A vágyak igazából energiát adnak a feladatok elvégzéséhez és minél több energiánk van, annál jobb. 

A vágyakat, legyenek azok anyagiak vagy szellemiek, nem elfojtani, hanem megérteni és feloldani kell. Az anyagi vágyakat a szellemi vágyakban tudjuk feloldani, fordítva nem megy. Vágyainkban, azt kell keressük, amit valójában érnek, mert ellenkező esetben kötődést, ragaszkodást, azonosulást, csalódást, nyugtalanságot okoznak. A vágyaktól való szabadulás menekülési útvonala a tudatosodás, a ráébredés az örök valóságra. A tudatos embernek el kell oda jutnia, hogy kőnek lássa a követ és egy darab papírt ne húszezer forintnak. Önmagában kell megváltoznia és nem a viselkedésében, mert viselkedésünk csak lelki beállítottságunk következménye. Nem kell önmagát megvalósítania, nem kell sehova sem eljutnia, mert már ott van, ahová az Egy teremtette. Csak ennek tudatában lesz az ember alázatos, törekvő, derűs, kicsit mindig bohó, hogy az Eggyel együtt vehessen részt a teremtésben, a megváltásban és a szeretet körforgásában. Csak így tudja az öröklétet, a fenti világot, a vallásos fogalomban a mennyek országát már itt a földön megvalósítani, csak így tud Beavató Mesterünk, az idő és a fény Mestere által az életből a létbe jutni, visszatérni a kiindulási pontba. Az ember szellemből, lélekből és testből (anyagból van), ezért a porból vagyunk és porrá leszünk felfogás csak a testre igaz, mert a lélek feltámadási lehetősége mindenkinek megadatott. De csak akkor, ha vállaljuk a feladatokat, a megbízatást. Mindenkiben megvan az a kód, amellyel az Egyhez, mint a tökéletes igazsághoz, rendhez, szeretethez eljuthat, hogy a létbe jutást itt a földön elkezdhesse azokkal az Egynek tetsző gondolatokkal, szavakkal, cselekedetekkel, amelyeket megtesz, azokkal a testi és szellemi emberekkel, akikkel magát körülveszi. Mindenkiben megvan annak lehetősége, hogy az itthonból, az otthonba jusson.