109. Kinyitni a bezárt embert

 A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/legodpQG2hU linken.

Bezártságunk, vagyis kifele fordulásunk individuális énünk szintjén jelentkezik, nyitottságunk pedig az egyetemes énünk szintjén, a befele fordulásban. Individualizációnk alapja az anyagnak a szellemünk fölé kerülése, a dualitás fel nem ismerése, az önszerveződésünk, önrendelkezésünk tudatos vagy tudat nélküli feladása, amikor elhisszük, hogy egyenlők vagyunk egy másik emberrel, és a hierarchikus szerveződésre nincs szükség. Másképp mondva az, amikor kényelmünkben, anyagias “jólétünkben” megengedjük, hogy “valaki más” rendelkezzen velünk, vagyis bezárjon minket. Ez a mi képtelenségünk, tökéletlenségünk, ami azt jelenti, hogy elképzelésünk (képünk) sincs arról, hogy kik vagyunk és mi a dolgunk az életben. Az anyagi kényelemből, tunyaságból, képtelenségből adódó önfeladásunk, szabadságvesztésünk azt jelenti, hogy nem vagyunk a magunk urai, vagyis valakinek szolgái vagyunk. Ha mégis azt gondolnánk, hogy magunk fölött rendelkezünk, az csak látszat, káprázat, amit az általunk fenntartott hatalom és annak képviselői elhitetnek velünk. Akár az is mondható, hogy tudatlanságunkkal azért működtetjük a hatalmat, hogy saját csapdánkban, bezártságunkban tartson minket. Nyitottságunk a teremtett világ dualitásának elfogadása, a másik ember, az Egy képének és hasonlatosságának tisztelete, az Egyhez való folyamatos közeledés, majd a visszatérés, a fent és a lent együttes megélése, a kegyelembe kapott élet megbecsülése és a mérték, az egyensúly betartása. Ha egyenlőségről szó lehet, az csak az Egyhez való visszatérés egyenlő esélye. Ezen kívül az egyenlőség értelmetlen.

Önfeladásunk, bezártságunk egyben nyitottságunk, egyetemességünk tagadása is. A tagadás azt jelenti, hogy tudjuk, hogy létezik a nyitottság, de tagadjuk, akár az ateista. Elemzésünkben arra teszünk kísérletet, hogy választ kapjunk arra vonatkozóan, hogy kik érdekeltek bezártságunkban, milyen manipulációs eszközökkel érik el bezártságunkat, illetve milyen bezártsági fokozatok léteznek. Végül, hogyan kerekedhetünk felül bezártságunkon.

A mindenkori hatalom és képviselői abban voltak érdekeltek, ahogy ma is, hogy egyetemességünkből, a dualitásból, a mértékből, a nyitottságból kizökkentsenek, hogy tudatlanságban tartsanak és megvezessenek, és így egyre inkább el tudjanak távolítani az Egytől. Megjegyzés: a vallások ezt a több mint kétezer éves, a keresztény hagyományok nyíltságától a bezártságba fordulást, a tudatlanságot nem tartják bűnnek. Az eltávolodás alapja mindig az individualizáció, az önismeret, az öntudat, az aranyközépút és a hit hiánya. A hatalom nem fér másképp hozzá lelkünkhöz, csak ha manipuláló eszközökkel, külső befolyásolással pl. kételkedéssel, bizalmatlansággal, csábítással, hazugságokkal, álnoksággal lelkünkben önkényesen helyet foglal. Ez a manipulatív fertőzést vallásos nyelven úgy nevezik, hogy az ördög beköltözött a lelkünkbe. A manipuláció nem a hordozó testet veszi célkeresztbe, hanem az élő lelket. Ma a felépített hatalmi apparátus, mint a magánbankok és multinacionális vállalkozások, azon igyekeznek, hogy az emberi lelket befolyásuk alá kerítsék. A számítástechnika korában hamarosan eljutunk oda, hogy csak a következő parancsot kell teljesítenünk: “boldogságod érdekében nyomj meg egy gombot és minden vágyad teljesül”.

Amint korábbi bejegyzéseinkben már szóltunk, az utóbbi kétezer évben a hatalmat kezdetben az egyházi apparátus, később a világi apparátus gyakorolta. Két hatalom a szakrális ember felett. A hatalmi apparátus mellett mindkét oldalon megtalálhatók az intézményi és az individuális tekintélyek is. Az egyházi apparátus általi hatalmaskodás Európában kb. a XV-XVI. századig tartott, és amint a világi hatalom átvette szerepét, az egyház befolyása az ember fölött fokozatosan csökkent. A világi apparátust kezdetben a pénzt felhalmozó és hitelező magánbankok (Medici, Fugger) képviselték, ma a multinacionális, gyakran nemzetek fölötti cégek. Megjegyzés: a Medici család úgy az egyházi, mint a világi hatalomban érdekelt volt. Akár az is mondható, hogy a két hatalom közötti átjárást biztosította és ezzel átvezette az egyházi hatalmat a világi hatalomba.  A nyugatosító modern világunkban eljutottunk oda, hogy napjainkban az üres templomokat üzleti célra használják, esetleg a bevándorolt máshitüek felgyújtják azt. A valamikori kolostorok ma szállodák, ahol a feszület alatt jól lehet lakni és csatornavízből készült belga sört lehet inni. Tegyük fel a kérdést: mire olyan büszke a hanyatló anyagias és betegesen individualista nyugat és oktatja ki folyamatosan közép- és kelet Európa országait, akik még rendelkeznek valamilyen szellemi hagyománnyal? Talán arra büszke, hogy sikerült a fél világot gyarmatosítani és kifosztani, ahogy az amerikai hatalom által létrehozott Európai Unió egyes országai ezt ma is megteszik? Például, Hollandia, Belgium, Franciaország vagy a ma is nagy hatalmú Egyesült Királyság GDP-jét mennyiben gazdagítják volt gyarmatai? Milyen unióról, közösségvállalásról lehet szó, amikor az EU 12 gyarmata az EU 15-nek? Az unió csak papíron létezik, tehát mondvacsinált és még mindig azért van, mert közös pénze van. Az Európai Unió intézményrendszere része a globális manipulatív bohózatnak, színjátéknak, amit az ott dolgozó fehér galléros ügynökök kemény fizetés ellenében nagyon komolyan eljátszanak.

Az egyéni bezártságra visszatérve az egyházi apparátus esetében a bezártságot, az egyenlőséget az eredendő bűn és az üdvözülés szolgálta, illetve a reformált vallásoknál a mindenkinek kijáró marketing szintű ingyen üdvözülés. A világi hatalom esetében pedig különösen a felvilágosodásnak nevezett sötét kortól, valójában az illuminátusok és a szabadkőművesek színre lépésétől kezdődően, a demokratikus egyenlőségben és a materializmusban a testté lefokozott ember egyenlő lett a másik testi emberrel. Szándékosan elfelejtették, hogy az ember nem csak test, hanem lélek és szellem is. Néhány példa a bezártságot okozó világias felvilágosult sötétségre:

a) a szabadkőművesek által és a német bankok pénzén kirobbantott 1789-es francia forradalom, az egyenlőség, testvériség és szabadság híres szlogenjének fokozatos mantrázása. A szlogen ma is ott díszeleg a francia hatóságok honlapján.

b) a kommunista internacionálé szövege szerint ”a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk, a föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk.” Természetesen a hatalomnak a múlt nem jelentett mást, mint a hagyomány, a haza, a nemzet, a kereszténység, a szellemi tőke eltörlése, de csak azért, hogy helyébe a nihilt, az anyagot és az egyenlőséget, a szellemtelenséget, a materializmust, a profitot, a diktatúrát, a demokráciát, a kapitalizmust és a szocializmust lehessen elültetni.

c) a nem pogány Marx és Engels által megfogalmazott Kommunista Kiáltványban (lásd a Láthatatlan kéz c. bejegyzésünket) leírtakat programszerűen a XX. században teljes mértékben kivitelezték a kommunista országokban és részben a nyugati kapitalista országokban is, pl. az egyenlőségi társadalmak és az egységes világpiacok kialakítása, a haladás és fejlődés folyamatos hangoztatása stb. A kiáltvány utórezgéseit ma is érezzük, mivel azt a hatalom fenntartja.

d) a XX. század kilencvenes éveiben a korábbi kapitalista és kommunista rendszereket egybenyitották, és ezt demokratikus egyenlőségnek nevezték el. A pontos neve démonkrácia.

Úgy tűnik, hogy a hatalom következő lépése már a XXI. század egységes új, immár nyugati kommunista rendszerének előkészítése zajlik, amelynek egyik pillére a kialakulóban levő digitális pénz, a másik a magántulajdon felszámolása és az ehhez szükséges új szinkretista dogma (vallás) lesz. Ha igyekszünk, még megérhetjük. Szerencsénkre, ma már tudjuk, hogy a vallásos dogmatika szerinti több évszázados eredendő bűn és az üdvözülés, az ikertestvér kapitalizmus és szocializmus, a modern demokratikus egyenlőség (démonkrácia), a materializmus is, valamint a készülő új kommunizmus is, mind- mind hazugság és káprázatkeltés, amit a tudatlan emberrel a hatalom és felépített tekintélyei sikeresen elhitettek. Az említett eseményeket ugyanaz a háttérhatalom tartotta kézben és céljainak eléréséhez menedzselte a szükséges manipulatív forradalmakat és a világháborúkat, de a lokális háborúkat is.

A hatalomnak a manipulációhoz mindig kellett az ideológia, a dogma, a világnézet, amely által tagadni tudta és tudja a rendet, a hierarchikus szerveződést, a dualitást, a nyíltságot és a mértéket. A világi hatalom esetében akár az is mondható, hogy ateistaként képes tagadni, mert számára a mérték az anyag. A világi hatalom tagadja a valóságot és helyette ál-valóságot ad, tagadja a rendet és helyette rendszert ad, tagadja a szellemet és helyette testet ad, tagadja a nyitottságot és helyette bezártságot ad, tagadja a mértéket, és helyette mértéktelenséget ad. A hatalom célja, hogy önmagunkat megtagadva bezártságban, individualitásban éljünk, ahol értünk van a világ és a másik ember is, és minden pénzzel megvásárolható. Amit a hatalom nem mond el, hogy az individualitás betegségét, amelyet ő hoz létre, és nem érdeke, hogy egészségesek legyünk. Pedig az individualizált bezártságból ki lehet gyógyulni.

A hatalom tehát manipulál, amely által döntésképtelenségünket, befolyásolhatóságunkat, hiszékenységünket, gyengeségünket, szabad választásunkat próbálja befolyásolni, folyamatosan arra ösztönözve, hogy nincs mérték, nincs egyensúly, nincs arany középút, amihez magunkat napról napra, percről percre mérnünk és igazítanunk kellene. Szabadságunk is azt jelenti, hogy szabadon azt tehetünk, amit szeretnénk. A hatalom azt nem mondja el, hogy bezártságunkat, szabadságunkat épp ő veszi el. Így szabadság az, amit a manipuláló hatalom szabadságként értelmez, lásd az egyenlőség- szabadság- testvériség hatalmi szlogen hatását. A hatalom szerint az Egytől nem kaptunk szabad akaratot és a szabadság nem szakralitás. Mivel a hatalomnak az az érdeke, hogy őt kiszolgáló rabszolgaként a kezében tartson, az egyetemesség mértékét a hatalom saját mértékével cseréli fel és adja el nekünk úgy, mintha az volna az igazi mérték. Ez a hamis hatalmi mérték nem az egzisztenciánkat szolgálja, hanem egy hamis téves, rendetlen, mérték nélküli ál-egzisztenciát. Nem véletlen, hogy a hatalom mindig az álságot, a rendetlenséget, a hazugságot, esetleg a diktatúrát szereti, mert ezek nélkül nem lenne hatalma fölöttünk. Nem a hatalomnak és a hatalomban kellene hinni, hanem az Egynek és az Egyben.

A hatalom Istent játszik, és ehhez nekünk szolgaként kell asszisztálnunk. Az is mondható, hogy megy a hatalmi műsor, ahol sajnos nem nézők vagyunk, nem kívülről nézzük azt, hanem belső szereplői, elszenvedői az egyes jeleneteknek, ugyanis tudatlanságunkkal mi tartjuk fel az elnyomó hatalmat. Mi visszük bőrünket a vásárra. A hatalom csak kacag rajtunk, hogy milyen naiv, megvezethető, tudatlan hiszékenyek vagyunk, lásd pl. a több mint 170 ország egységes Covid intézkedését az elmúlt években, vagy az orosz-ukrán proxi és testvér háborúban hozott nemzetközi szankciókat. A kérdés természetesen az, hogy mindezekről van-e egyáltalán fogalmunk. Vajon ki tudjuk-e vonni magunkat a hatalmi gépezet manipulációja alól? Ha igen, milyen mértékben? Az igaz és normális embereknek nem a háttérhatalmat, a tudatlanságot, az egoitást kell kiszolgálják, nem elszenvedő szereplői kell legyenek a hatalmi műsornak, hanem az Egyet és így önmagukat kell szolgálni, valamint a rájuk bízott szakralitásokat és benne a másik embert. Beavató Mesterünk is minket, embereket szolgált. Keresztként minket vett a hátára és velünk együtt tért vissza az Egyhez, ami által megmutatta az egyetlen létező utat, a tudás vagy a tao útját, amely visszavezet az Egyhez. A vallásos dogma nem vezet vissza az Egyhez, mivel hiányzik belőle az egyetemes tudás. De a materialista világi dogma sem, mert tagadja az egyetemességet, a dualitást, sőt nem is akar tudni róla. Beavató Mesterünk példája nekünk és rólunk szól. Nekünk is az a feladatunk, ami neki volt: tanítani és visszatérni az Egyhez. Ha igazi tanítványok vagyunk, akkor most rajtunk a sor.