69. Átprogramozás

A hangfelvétel elérhető a https://youtu.be/cfAA6vD1RHw csatornán.

A háttérhatalom, a gazdasági, politikai és médiumok apparátusával valamint a felépített tekintélyekkel együtt (intézmények és személyek) évszázadok óta arra törekedett és törekszik ma is, hogy az ember szakrális szellem-lélek és test hármasságát megbontsa, és az oszd meg és hatalmaskodj, a zavarkeltés elvének alkalmazásával elérje sötét céljait. Amikor ez sikerült neki, akkor törte össze az emberi tudás- tudatosság és öntudat hierarchiáját, miáltal az embert megvezethetővé, átprogramozhatóvá, manipulálhatóvá tette. Az átprogramozás vezényszava: éljen a sötétség és vesszen a világosság. Bomoljon meg a tudás - tudatosság és öntudat fényességre vezető útja, és jöjjön el a sötétség világa. Lucifer is valami ehhez hasonlót akart. A hatalom a világot a sötétségen, és nem a fényességen keresztül akarja az embernek megmutatni. Nem szereti, ha tudomást szerzünk például arról, hogy a világ tudati, egyben én tudati (individuális én), ami a külső világunk és az öntudati (egyetemes én), ami a belső világunk. Ha egyetemes tudattal rendelkezünk, akkor önmagunkkal, a bennünk levő kis istennel rendelkezünk. Ha csak individuális énnel rendelkezünk, akkor az egyetemességről lemondva ingatagokká és a hatalom által befolyásolhatókká válunk.

Amikor lemondunk lelkünk egyetemes tulajdonjogáról, öntudatunkról, identitásunkról, a bennünk levő Egyről és már nem rendelkezünk önmagunkkal, a vallásos fogalom szerint, bűnt követünk el. Erre a lemondásra, elsötétedésre, bűnre, tudatlanságra programoz minket a háttérhatalom és az általuk felépített tekintélyek. Az egyetemes énben az Egy rendelkezik velünk, tehát már foglaltak vagyunk. Az individuális én (anima, psziché) a rés a pajzson, ahol beférkőzhet a hatalom és rendelkezhet velünk. Az én tudatról az öntudatra való váltás azt jelenti, hogy az individuális világunkról az egyetemesre váltunk, a széles útról (anyagi világról), a keskeny útra (a szellemi világra), amikor nem engedünk a hatalom és a felépített tekintélyek manipulációjának. A tudás mindig hierarchikusan épül egymásra, legyen szó akár a teremtett világ anyagi, akár szellemi oldaláról. A hatalomnak nem érdeke a tudásnak ez a természetes egymásra épülése, hanem épp ellenkezőleg. Ő lebontja a hierarchiát, a vertikalitást és helyette kialakítja azt a rendszert, a linearitást, amely megmondja, hogy mi minősíthető tudásnak, és mi nem.

A tudás és tudatosság viszonyában fontos szerepet játszik a tanulás. Mit és hogyan tanulunk meg, illetve miről érdemes tudást szereznünk? A tudásszerzés nem egyenlő az információszerzéssel, ami még rosszabb a statisztikai adatszerzéssel, mint amilyen pl. az iskolai történelemtanítás. Az adatnak információvá, felhasználhatóvá, értelmezhetővé, összefüggést vagy összefüggéstelenséget mutató magyarázattá kell válnia, majd be kell épülnie tudásunkba. Ha tudunk róla, ismerjük, még nem jelenti azt, hogy tudatosítottuk. A tudatosítás ugyanis a szűrő, ami megengedi, hogy a tudás elraktározódjék, és bármikor előhívható legyen. Az a tudás, amely az egyetemes tudatunkhoz, vagyis öntudatunkhoz kapcsolódik, lelkünk érettségét, a felébredést és a beavatást, a visszafele való úton járást szolgálja. Az a tudás viszont, amely nem ezt szolgálja, a felszínes individuális én ingatag területéhez kerül, és ha nem ismétlődik meg, elvesz. A hatalom ezt a felületet célozza meg, úgy hogy az igaz hierarchikus tudást, ami a valóságról, az egyetemességről szól, elferdíti, elhazudja, letagadja, vagy eltünteti, illetve állvalósággal helyettesíti, és azt programszerűen propagálja. A marketing és a médiumok is azt adják el nekünk, ami nincs. A hatalom különböző eszközök alkalmazásával, és a hazugság többszöri ismétlésével éri el sötét céljait, pl. a különböző világnézetekkel, a fősodor (mainstrem) gondolkodással, a felvilágosodással, a humanizmussal, a kommunizmussal, a demokráciával (démonkráciával). Az altatás, a hazugság fenntartása érdekében alkalmazza az ellenőrző fűnyíró elvet is, amikor az ő hazugságába nem illő igazságokat kivágja vagy elferdíti, és ha kell lejárató kampányt indít ellenük. Ezt valamikor cenzúrának hívták, ami ma is működik, csak az ellenőrzés megnyilvánulási formái mások, sokkal kifinomultabbak, mint korábban.

A tanítás és tanulás formálissá, ellenőrzötté tételével, a liberális képzés és oktatás, az iskolarendszer, és a tankönyvkiadás kézben tartásával a hatalom például azon igyekszik, hogy céljait kiszolgáló engedelmes fogyasztót, az ő hatalmát támogató és nem ellenszegülő manipulálható tömegembert képezzenek az iskolákban és ezért lehetőleg neki ne keljen fizetni. Így, az emberek taníttatása és egészségben tartása a nemzetállamok feladata. A hatalom csak a kész, valamilyen alapműveltséggel rendelkező egyént állítja munkába, annyi bérért, hogy a dolgozó a következő napon is munkába álljon. Kérdezzük, meg, hogy ha a tanulás annyira fontos és olyan sok pénzt fektetnek a nemzetállamok a képzésbe és oktatásba, akkor miért olyan kevés az értelmes, megvilágosodott ember és olyan sok a tárgyi tudással, matematikai racionális gondolkodással rendelkező? Mert a hatalomnak nincs szüksége az értelemre csak a racionalitásra. A keleti életfelfogásban azt mondják, hogy a tudás megszabadít, a nyugatiban pedig azt, hogy a tudás hatalom. Ezt a gondolatot is a materialista háttérhatalom találta ki, akárcsak az ép testben, ép lélek gondolatát.

Amint már szóltunk róla, mindenki egyetemes tudattal, öntudattal, egyetemes énnel születik a világra, az Egy által adott olyan programmal, útvonaltervvel, amely arról szól, hogy vállald fel életed horizontalitását és vertikalitását, a számodra kijelölt teret és időt, a fent és a lent, a meleg és hideg, a jó és rossz összetartozását, a teremtett dualitást, végezd el a rád bízott négyes feladatot, töltsd be a láncszem szerepedet a generációk között és térj vissza hozzám. Feladataid elvégzésében pedig, az egyetlen törvény, a szeretet törvénye vezéreljen. Amit a láthatatlan háttérhatalmi kéz, az általa felépített apparátussal és tekintélyekkel tesz, az épp ennek ellenkezője. Az ő célja a tudatlanságunkra épített átprogramozás, átkódolás, váltó átállítás, a rendetlenség fenntartása, annak érdekében, hogy ne az Egy által ránk bízott feladatokat végezzük el, ne az Egy által eleve létező programot hajtsuk végre, hanem épp ennek ellenkezőjét tegyük, azt, amit a láthatatlan kéz elvár tőlünk. Ne az Eggyel, legyünk egyetemességünkben, hanem a hatalmat kiszolgálva süllyedjünk individualitásunkba, bele az anyagba.

Az átprogramozás, az átnevelés, az átalakítás, a befolyásolás, az átkódolás lehetőségének alapja tudatlanságunk, individuális énünk. Tudatlanságunk, egyetemességünk mellőzéséből származik, abból, hogy lelkünk dualitásából az individuális, önző énünknek adunk elsőbbséget (amely a könnyebb út) és nem egyetemes énünknek (amely a nehezebb út). A hatalomnak az az érdeke, hogy egyetemességünkről, felébredési és beavatási lehetőségünkről tudomást se szerezzünk, illetve ha mégis, akkor azt hamar, valamilyen anyagias csábítással felülírjuk, tehát töröljük tudatunkból. Amint azt az utóbbi évtizedek és évszázadok bebizonyították az altatás, az áltatás, könnyen kialakítható, főleg ha elfogadjuk azt a minden lehetséges kommunikációs eszközcsatornán terjesztett materialista világnézetet, hogy csak a ma létezik, és holnap nincs. A hatalom találta ki a carpe diem, vagyis élj a mának szlogent is, amely helyesen élj a mában lenne, vagyis lásd el a rád bízott feladatokat. Az előbbi verzió szerint az életnek nincs folytatása és csak az létezik, amit kezünkkel megfoghatunk, szemünkkel megláthatunk, esetleg fülünkkel meghallunk. A materialista nézet nem új találmány. Már a régi szövetségben is megtalálható, ahol nincs vertikalitás, csak horizontalitás, ahol a kezdet és a vég elkülönül egymástól. Nincs út felfelé, nincs cirkularitás. Az emberi hármasból a test a fontos, mert az látható és kézzel fogható. A hatalmi altatás odáig is eljutott, hogy Beavató Mesterünk passiója meg sem történt, csak valaki kitalálta. A hatalom leginkább úgy tud hatást gyakorolni ránk, akkor tud átprogramozni, akkor tudja az Egy által belénk kódolt üzenetet átváltani az eredetiről a hamisra, ha gyengeségünkben, tudatlanságunkban bizalmat szavazunk neki. Magyarul nem látunk át a szitán, ha hitelt adunk a manipulációnak, bedőlünk neki, el hisszük a felépített individuális és intézményi tekintélyek által elénk tárt hamis képet, ha részt veszünk az oszd meg és hatalmaskodj játékban, illetve ha félünk.