44. A modern rabszolga

A hangfelvétel elérhető a  https://youtu.be/SQ-kxttfHlo csatornán.

Életünk és általa transzcendens létünk megértésében nem csak az a kérdés, hogy hogyan értjük meg a bennünk levő világunkat, hanem az is, hogy milyen mélyen. Mennyire közel az Egyhez? A modernek nevezett tudomány, a különböző filozófiai irányzatok, a demokráciának nevezett egyenlősdi sokat tett azért, hogy az ember csak a felszínességet lássa, és a dolgok mélyebb értelme rejtve maradjon. Az elrejtéshez a vallás is hozzájárult, mert a keresztény vallás mélységszemlélete az emberiség számára idővel elveszett, sőt az emberiség volt az, amelyik elveszett a kereszténység számára. Ez korunk transzcendens vaksága. Az a szomorú, hogy a vallás felszínes, humanista és ünneplő volta miatt lemondott az emberről. A vallásos ember ennek ellenére kitart a látszat mellett, ami az a fajta farizeuság, amivel szemben Beavató Mesterünk mindig harcolt, lásd a kufárok kiűzését a templomból.

Ma a fogyasztó tömegember, az adófizető polgár, egy emberanyag, statisztikai egyén, akit minimálisan minden szavazáskor és politikai választáskor számba vesznek, máskor nem. A krotáliát büszkén viselő, üvegpalota toronyépületekben, irodaházakban dolgozó modern rabszolga nem is tud róla, hogy rabszolgasága társadalmon kívüliséget jelent, mert a rabszolgát nem körülményei teszik rabszolgává, hanem az, hogy feladta az Eggyel való közösségét, hogy rabszolgaként viselkedik, és nem tud mást, mint szolgálni. A rabszolgák között a szinglik külön kasztot alkotnak, akik összejárnak, buliznak, felelőtlen turistaként utazgatnak a világban, jól érzik magukat és nem akarnak férjhez menni vagy családapa lenni. Még a szaporodásra is képtelenek. Ráérünk még, úgy negyven esetleg ötven felett- gondolják. Csak addigra annyira beleszoknak az egyedüli jólétbe, az anyagi vallásba, a bulizásba, hogy a férj, vagy a feleség már nem akar közös gyereket, ahogy mondják "gondot" venni a nyakukba. Elfelejtik, hogy valamikor ők is ilyen „gond” voltak szüleiknek. Ez is az egoista farizeus viselkedés egyik csúcsa, amivel megszakad a rendbetétel. 

De milyen a mai modern városi rabszolga élete, például:

- 5,30-kor felkel, megnézi a mobiltelefonját, hogy érkezett-e az éjszaka üzenete, esetleg a multinacionális vállalat, ahol dolgozik hagyott-e valamilyen elvégzendő feladatot. Bekapcsolja a számítógépet és megnézi a beérkezett leveleit. Felteszi a kávét.

- 6-kor visszatér a számítógépéhez és megnézi a tőzsdei híreket, ahol a részvényeinek értékét ellenőrzi. Megpróbál döntést hozni, hogy melyik részvényét adja el, vagy milyent vásároljon.

- 6,20-kor autójával elindul munkahelye fele, hogy a reggeli edzést a vállalati konditeremben elvégezze. Ma már nem divat, mint apja korában árkot ugrani, kötélen mászni, vasúti sínt emelni vagy víz alatt úszni. Mindezek helyett ott van a futópad és a súlyzók. Csak pakolni kell őket.

 - 7,55-kor előveszi beléptető kártyáját, és mint a friss és fitt alkalmazott belép a céghez.

 - 8,30-kor részt vesz az első napi megbeszélésen, amelynek tárgya, hogy mennyi kávét vagy teát igyunk, illetve, hogy az irodaépületben hol lehet dohányozni. A megbeszélés egyes résztvevői azon az állásponton vannak, hogy mivel ezek az áruk import termékek, a jó magyar hazafi ezen termékek fogyasztásától tartózkodik. A csoport többi tagjának viszont az a véleménye, hogy az állam ezeket a termékeket magas vámokkal sújtja, és a nemzeti dohányboltok által kezében szeretné tartani az értékesítést, tehát a fogyasztásuk által az állam bevételhez jut. Ezért a jó hazafi, ha teheti kávét és teát iszik és erősen dohányzik. Mivel az értekezleten nem született egyértelmű döntés, a kérdés véglegesítését a menedzsment elé terjesztik.

- 14,30-kor a második megbeszélésre hívják, ahol néhány vállalati árucikk árának felemeléséről kell dönteni. A jelenlevők egyöntetűen elfogadják a menedzsment javaslatát a szóban forgó árucikkek 8%-os emeléséről, ezzel is igazolva hűségüket a vezetőség fele, hogy az év végére kitűzött árbevételt a határidő előtt teljesítik. A megbeszélés alatt mobiltelefonján próbálja ellenőrizni a tőzsdei információkat.

- 16,20-kor vállalati továbbképzőn vesz részt, amely az új adózásról és bérszámfejtésről szól, amelyet a jövő évtől fognak a vállalatnál bevezetni. Az előadó említette, hogy a jogszabályi környezet megváltozása miatt, várhatóan leépítések lesznek a vállalatnál.

 - 17,30-kor előveszi beléptető kártyáját, lehúzza az érintő előtt és kilép az irodaházból. Úton hazafele belép a biztosítóhoz, ahol kifizeti a baleset és életbiztosítását, valamint a lakásának betörés, tűz, jégkár elleni biztosítását. Ezt most kell megtennie, mert másnapra a haverokkal buliba kell menni, azután pedig a mogyoródi autóversenyre és már csak egy délutánja maradt a héten, amikor a vállalat szervez közös kirándulást. Hazafele elvégzi szokásos vásárlásait a bevásárló istállóban.

- 18 órakor hazaér, épp akkor, amikor barátnője is. Megisznak egy kávét és közben megbeszélik a vállalatnál történt napi eseményeket. A napi munka utáni fáradság levezetésére elviszik a kutyát sétálni a közeli parkba, ahol a gyerekeit sétáltató szomszéddal találkoznak. Az idő hűvösre fordul, barátnője javaslatára moziba mennek. A jegyirodában a másnapi Tankcsapda koncertre váltanak jegyet.

 - 19,30-kor megnézi a TV híreket, ahol a Fundamenta Lakáskassza új lakásokra jelent be kedvezményes 6%-os állami kamattámogatású hitel lehetőséget. Gyors számolás után úgy dönt, hogy a jelenlegi lakását nagyobbra cseréli, ezért gyorsan az interneten utánanéz a hitellehetőség részleteinek. Az új lakásomat, majd a plázákban található reprodukciókkal fogom díszíteni- gondolja. Mialatt a barátnője megfürdik, még egyszer megnézi a tőzsdei árfolyamokat. Megpróbál döntést hozni, hogy melyik részvényét értékesítse, vagy milyent vásároljon és ellenőrzi a vállalati levelesládáját. A sürgős e-mailekre röviden válaszol.

- 21,30-kor lefekszik, de mivel a jövő héten pénzügyből és marketingből vizsgáznia kell, előveszi a tanfolyami anyagot és beleolvas, próbálja rögzíteni a grafikonok és ábrák adatait. Most 40 éves. Holnap kezdi elölről.

 Az oszd meg a társadalmat és oszd meg a családot típusú gondolkodás alapja, hogy  uniformizáld őket, töröld el azt, aki kilóg a sorból, dicsőítsd azokat, akik családjuktól megválnak, esetleg a szingliket és transzvesztitákat. Ez a fajta gondolkodás könnyen vezet rabszolgasághoz, amikor az ember önként vállalja azt, mert feladta emberi tartását, és engedte, hogy kitöröljék belőle a kis istenképet. A modern rabszolga, a tömegember, a statisztikai alany, azt hiszi magáról, hogy él, pedig csak kivetít az anyagba és fogyasztja azt. Nem él beteljesedett életet, hanem a rajta kívül létező un. objektív valósággal, az anyagi dolgokkal van elfoglalva. Mivel saját univerzális lényegéről (mikro-kozmosz és makro-kozmosz összetartozása) elképzelése sincs, szívesen fordít nagy energiát a tudományos megismerésre, habár nem tudja eldönteni, hogy a megszerzett tudományos ismeretek közelebb viszik-e saját lényegéhez. Az ó kultúrában az ember önmaga lényegének megismerési, tudatosítási folyamatában csak érintőlegesen, a transzcendensnek alárendelve foglalkozott az anyagi kultúra művelésével. Ezzel szemben a történeti kórban a tömegembert megfosztották az önmagáról való tudomásszerzésről. Így öntudatlanságának fogja lett, vagyis a hatalom érdekeinek kiszolgálója, szabadság nélküli, átprogramozott modern rabszolga. 

Természetesen nincsen szó arról, hogy a tömegember által kultivált tudományban és művészetben nincsenek igazságok. Vannak, viszont azok olyan alacsony szintűek, hogy magasabb szellemi szintekre nem képesek vezetni az arra vágyót, mivel kerülik a vertikális önvizsgálatot, az öntudatosodást, de ennek még a látszatát is. Így a tudomány és a művészetek is (emberi kultúra) önmagát zárja ki abból a tág világból, ami a maga által meghatározott mozgástéren kívül amúgy is létezik. Ha visszatekintünk az emberi történelemben, azt látjuk, hogy hosszú volt az anyagba süllyedés folyamata az ókori rabszolgatartó társadalomtól a modern rabszolgaságig, az előítélet mentes egyenlőségig, az emancipációig, a demokratikus és kényelmes anyagba süllyedésig, a toleranciáig, a nyugati tébolyként ismert cancel culture-ig avagy a kultúrák felszámolásáig és más csodás fogalmak megalkotásáig. Mindezek a hatalom érdekében történtek és történnek ma is. Csak az eszközök változtak. A maiak annyira rejtettek, hogy ha nem figyelünk oda, észre sem vesszük. Régóta a magas manipuláció, a hülyítés, az átprogramozás korát éljük.