22. Aranykor
A rendbetételben való részvételünk azt jelenti, hogy vissza kell vinnünk a világot, a természetet és benne a másik embert a kiindulási és érkezési ponthoz, a Beavató Mesterünk által tanított alaphelyzetbe, a keresztény szóhasználatban a második Paradicsomi állapotba. Ezt az állapotot fényessége, tisztasága miatt második aranykornak is nevezhetjük, ahol nem kell a fügefalevél, mert nincs mit takargatni. Mindannyian egy élethossznyi időt kaptunk arra, hogy részt vegyünk a felajánlott rendbetételben, hogy társai legyünk az Egynek és ez által társa mindazoknak az igaz és normális embereknek, akik részt akarnak venni a rendbetételben és a visszatérésben. Ez a közösség az Egy háza népe, ahol Beavató Mesterünk a szegletkő. .A szellemnek nincs mit takargatnia, csak a testnek (anyagnak). A rendbetétel célja, hogy a világot újra arannyá, fényeséé változtassuk, vagyis megtaláljuk azt a módot, ahogy aranyat (fényességet) lehet belőle csiszolni. Nincsen szó semmilyen mágiáról, alkímiáról, csupán elkötelezettségről az iránt, hogy a földies dolgoktól kiüresítve önmagunk legyünk, ezáltal boldogságunkat itt a Földön megtaláljuk és helyreállítsuk az Eggyel való közös létét. Az Egyhez való visszatérés, zarándoklat csak a szellemi töltettel rendelkező alkotás, feladatelvégzés mentén lehetséges. Életünk célja a visszatérés, az egyetemes ember megvalósítása, vagyis eltüntetni a köztünk és az Egy közötti töredezettséget, bölcsnek lenni, végül az eltévelyedésből rendbetételt faragni. Amikor rendet teremtünk, művet teremtünk. A műalkotásnak a rendet kell visszatükröznie, ami nem más, mint a rendet alkotó részek hierarchiája.
A perui, egyiptomi, kínai, szkíta, hun, pártus ó kultúrákban egyaránt úgy tartották, hogy az arany az istené, nem az uralkodóé és nem is az emberré. Aki magánál aranyat tartott, az megsértette az isteneket, mert eldugott a maga részére egy darabot a fényből, az uralkodásból, amihez nem volt joga. Olyant foglalt le maga számára, ami a világé. A napfényt képviselő arany elrejtése annyit jelentett, hogy az ember beavatkozott a kozmikus rendbe és megsértette az isteni szimbólumot. Az arany királyi, uralkodói szimbólum épp úgy, mint az arany korona, az arany fejdísz, ami azt mutatja, hogy aki viseli, az magában megvalósította a rendet, így ura a térnek (a korona országának) és az időnek (életében benne van a lét). Az aranykorban a király volt az ég földi helytartója, magyar vonatkozásban például ez volt az Árpád ház, vagyis a királyi ház, ahol az alattvalókat kizárólag a király és utódainak vér szerinti vezetői képessége éltette. Az aranykornak akkor lett vége, amikor az isteni helytartó, a király az aranyat magának vallotta, amikor eltévelyedett, mert olyant magánosított/tulajdonított el, ami nem volt az övé. Azzal, hogy az aranyat magának tulajdonította, már nem volt az istenek földi helytartója, hanem csak egyszerű földi király, aki már nem rendelkezett a maga és mások ideje felett, akinél a korona csak dísztárgy lett. Az aranytól elvakult király volt az, aki megtörte a mindenkire áradó fény erejét, amely az aranykort fenntartotta, aki a transzcendenciából életet csinált, aki ellopta mások idejét és nem volt hajlandó érte fizetni. Ez volt a zavarodottság kora, a rend felbomlása, az idő elpocsékolása, amikor az uralkodást felváltotta a hatalmaskodás. A szentkönyvek erről beszámolnak. Szomorú tény, hogy az arany a király kezéből is kicsúszott, és lejjebb került az arisztokrácia, később a nemesség, majd tovább a kereskedő és végül a tömegember vagy nép kezébe, ahol az aranyból pénz lett, amivel kereskedni lehetett.
Az aranykor elhagyása után az egyik ember folyamatosan hatalmaskodik a másik ember fölött, ami nem más, mint az Egy és az ember közös egységének megbontása, például úgy, hogy manipulálják, anyagba süllyesztik és elveszik/kicserélik spiritualitását. Ezt a lezüllési folyamatot nevezik materializmusnak, kapitalizmusnak, evolucionizmusnak, demokráciának, amelyek mind szembemennek az Egy hagyományával, a renddel, szabadsággal és igazsággal. Az arany eredeti szimbolikájának módosulásait, folyamatos értékvesztését követve kirajzolódnak azok a korok, amikor eltűnnek az égi hatalom helytartóiként számon tartott királyok, és velük párhuzamosan, mivel az arany már pénzzé változott, megjelennek a kamatra hitelező családok, például a Fugger, Medici, Rothschild, Morgan, Rockefeller, később az őket is meghaladó korporációk. Már nem a király az, aki a hatalmat gyakorolja, hanem a hitelbe kiadott pénz, illetve a tulajdonos bankár család és korporáció tulajdonos. Ma a fehér gallérosok a katonák, akik a pénzháborúkat indítják, megnyerik vagy elvesztik, akik embereket adnak és vesznek, csak ezt úgy hívják, hogy munkaerő menedzsment és tőzsde.
Elmondhatjuk, hogy Európában már rég nincs uralom, csak hatalmaskodás és ez Európa legsúlyosabb válsága. Európának az uralkodásról fogalma sincs, mert hiányzik belőle a belső szakralitás, így a felette való hatalmaskodást képviselőkre pl. politikusokra delegálja, akiknek fogalmuk sincs, hogy az irányított nép mit szeretne. Ez a demokratikus és manipulált vak vezet világtalan liberális mennyiségi világ, ahol épp ezen impotencia miatt mégis kell valakinek irányítani és ezt a szerepet tölti be a láthatatlan globális kéz, olyan eszközöket alkalmazva, mint a pénz, médiumok és az őket visszaigazoló tudomány. A fűnyíró elven működő demokrácia blöff, mert épp azokat tünteti el, akik szellemi vezetők lehetnének. A demokráciában (látszólagos diktatúra) egyenlőség van, ami a rendetlenség, rendezetlenség forrása, mert mindenki mindenhez ért, és ilyenformán semmihez sem. A szakértelmet a megszerzett diplomák száma szerint ítélik meg. Hogy az emberben milyen a lélek, esetleg a szellem, arról nem állítanak ki diplomát. Régen az embereket tudásuk szerint különböztették meg, később a születésük szerint, még később a vagyoni helyzetük szerint, ma pedig a gombnyomogatós démonkráciában csak látszatra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése